Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Jelentések - Tóth Sándor: Az Országos Műemléki Felügyelőség falkutatásai 1967-68

mondhatjuk, hogy a lakóházak alapos műemléki értékelésének és kutatásának kiterjesztése az ország belsejében levő városokra sürgető és fontos feladat. A problémát növeli, hogy a lakóházak építéstörténeti vizsgálata általában sokkal bonyolultabb, mint más műemlékeké, és az ehhez szükséges előfeltételeket még Sopronban sem tudjuk mindig megteremteni, ahol pedig ennek a fajta munkának évek óta kialakult mé)dszere és beidegzett gyakorlata van. Annál szomorúbb, hogy egyes nagyjelentőségű épületeken, mint a pécsi püspöki palota és a székesfehérvári székesegyház, csak korlátozott mértékben kerülhetett sor falkutatásra. Úgy vélem, ezek a — nem egyedülálló — esetek elsősorban abból adódnak, hogy a kutatások alapos előkészítése és megtervezése valamilyen okból elmaradt. Tény az, hogy a műemléki objektumok építtetői ma még általában nem számolnak a falkutatás szükségességével, illetve ezt úgy képzelik, hogy a kivitelezés időszaka alatt megoldható. Aligha tévedek, ha azt állítom, hogy ez a felfogás szakmai körökben sem ritka. Ezzel szemben a gyakorlat azt bizonyítja, hogy a kivitelezéssel párhuzamosan a problémáknak csak töredéke oldható meg, az sem mindig jól. Az ehhez hasonlé) esetekben néhány heti előzetes vizsgálat sem lehet elegendő. Ilyen méretű építészeti együtteseken a kutatás csak akkor lehet igazán eredményes, ha a megoldásra váró problémák és az ehhez szükséges munkamenynyiség előzetesen felmérhetők, és a munka lebonyolításához adottak a feltételek. Csak így lehet ugyanis a kutatás számára betartható határidőket szabni; ellenkező esetben a kivitelezéssel való ütközés szinte elkerülhetetlen. A ráckevei kastély és a soproni Templom u. 6. számú ház esete bizonyítja, hogy a falkutatás még barokk épületeknél sem mellőzhető, és egyes esetekben jelentős állapotváltozást eredményezhet. A gyakorlatban viszont még OMF kivitelezéseknél is előfordul, hogy falkutatás egyáltalán nem folyik, vagy nem szakember végzi. Ha pedig más a kivitelező, akkor az esetek zömében a tervező belátásától függ, hogy mennyire néz utána az épület történetének, formái hitelességének. Ezeket a kérdéseket tulajdonképj)en minden egyes műemléképület esetén meg kellene vizsgálni. Egy-egy hamis részletforma vagy észrevétlenül maradt tagozat nemcsak az épület képét ronthatja le, hanem később messzeható építészettörténeti tévedésekre is alkalmat adhat. Ilyen értelemben a falkutatás — akárcsak az építészeti helyreállítás felelősségteljes munka, és ezzel a felelősséggel nemcsak saját magunknak, hanem az eljövendő generációknak is tartozunk. Sajnos, az efajta munkában járatos régészek, építészek és művészettörténészek száma együttvéve is kevés; az OMF szakembergárdája legfeljebb a felmerülő feladatok egy részét tudja jelenleg ellátni. így az imént felvetett igények kielégítése a közeljövőben aligha várható. Reméljük azonban, hogy a falkutatások szervezettsége rövidesen el fogja érni legalább azt a szintet, amelyen a párhuzamosan zajló régészeti munkáké mozog. Tóth Sándor JEGYZETEK 1 L. Műemlékvédelem XII. (1968) 113. o. (68/2. sz.) 2 Uo. XI. (1967) 250. o. (képpel). 3 Uo. XII. (1968) 55. o. 1 Uo. 56-57. o. (képpel). 5

Uo. XI. (1967) 253. o. 6 Az 1966. évi várpalotai kutatások eredményei közzétéve: Gergelyffy A.: A várpalotai vár építési korszakai I. A Veszprém megyei múzeumok közleményei (i. Veszprém, 1967. 259 — 274. o. Az 1967. évi kutatásokról szóló rövid beszámolót !. Műemlékvédelem XI. (1967) 249 — 250. o