Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Jelentések - Tóth Sándor: Az Országos Műemléki Felügyelőség falkutatásai 1967-68

Sopron, Lenin\ körútJí'. (Rejpál-liáz). A kutatások 1968-ra is átnyúltak. A rendkívül bonyolult építéstörténetű (eddig 9 főbb építési periódust sikerült rögzíteni) lakóház kialakulásának főbb fázisai tisztázódtak. A Lenin körúti szárny és a mai kapualjtól jobbra eső helyiség eredetileg földszintes volt; a mai emeletes homlokzatok tömegükben a középkor végére alakultak ki. Az épület csúcsíves kapuja nem tartozik a legkorábbi periódus emlékei közé. A Festőközben hátranyúló és az Ikva felé néző szárnyak újkoriak. A Lenin körúti szárny emeleti sarokhelyiségében a korábban megkutatott reneszánsz homlokzattal egyidős festett famennyezet került feltárásra. Az épület egyébként is bővelkedett fafödémekben; a barokk födémszerkezetek szinte valamennyi emeleti helyiségben megmaradtak, és így eddig egyedülálló teljességben kerülhettek feltárásra. A kutatás során több faragott kő-nyíláskeret és egyéb részlet is napvilágot látott, a festett fafödémes szobában pedig falfestmény maradványokat tártunk fel (Dávid Ferenc).

3 Sopron, Templom u. 6. Az 1966-ról átnyúló kutatások során igyekeztünk tisztázni a sok újkori átépítés következtében kevés korábbi részletet felmutató lakóház periódusait, valamint rekonstruálni a XVIII. század elején kialakult és azóta többször átalakított homlokzatot. A barokk palotahomlokzatot egy múlt század eleji klasszicista átépítéskor rontották el. Ekkor megszüntették az eredeti padlásablakokat, a főpárkányt az eredetinél jóval mélyebbre helyezték, és a kaput négyszögletesre alakították. A kutatás során megtaláltuk a padlásablakok befalazott fülkéit, és a klasszicista átépítés falazataiból előkerült kőanyag alapján, írásos források segítségével lehetővé vált a barokk homlokzat összes lényeges elemének (kapu, padlásablakok, főpárkánya attika) — ha nem is minden részletben hiteles — rekonstrukciója. Külön érdekessége ennek a rekonstrukciónak, hogy az eredetileg tervezett tetőtérbeépítést a padlásablakok felhasználásával második emeleti beépítésre lehetett módosítani, ami a helyreállítást építészetileg is gazdaságosabbá tette. A kutatás során bebizonyosodott, hogy a XVIII. század eleji homlokzatot egy azonos kiterjedésű korábbi — feltehetően a XVII. század második felében kiépített — homlokzat felhasználásával, viszonylag nem nagy módosításokkal alakították ki. E korábbi fázisban a homlokzat jobb oldalán valószínűleg a Templom u. 4. ma is meglevő háromkonzolos zárterkélyéhez hason lé) zárt erkély volt. A késő középkori és a XVII. század végi állapot között több periódusban végbement, meglehetősen bonyolult építési folyamat nyomait sikerült rögzíteni. A középkori falak a déli határfal kivételével csak az utcai szárny földszintjén maradtak meg. A déli határfalon viszonylag ép állapotban gótikus és XVI. századi nyílásmaradványokat tártunk fel. Az udvari oldalszárnyban egy kora barokk nyitott loggia maradványait (falazott ívekkel áthidalt konzolsor, végigfutó könyöklőpárkány) tártuk fel, illetve figyeltük meg. A mai hátsó lépcsőház (1852) déli falán pedig a barokk házikápolna (?) ovális ablakait és festett fülkéjét tártuk fel és mutattuk be. A hátsó szárnyban végzett részleges kutatások azt bizonyították, hogy ennek eredete is legalább a XVII. század elejéig nyúlik vissza (Tóth Sándor, munkatárs Dávid Ferenc). Sopron, Uj u. 7. A túlnyomóan 1966-ban végzett kutatások legvégén, a homlokzat helyreállításakor lépcsőzetes megoldású, gótikus ablakmotívum maradványai kerültek elő, újabb példával gyarapítva e sajátságos nyílástípus emlékanyagát. A motívum itt is faburkolatos belsővel függött össze (Tóth Sándor, munkatárs Dávid Ferenc). Sopron, Uj u. 18. A kutatás 1968-ban folytatódott. Az épület homlokzati fala 1747-ben összeomlott; ekkor teljesen újjáépítették, így a középkori falak már csak az épület belsejében maradtak meg. Középkori a déli szárny kapualj melletti szakasza, a boltozott, csúcsíves ülőfülkékkel kialakított kapualj és az északi szárny teljes hosszában. Az épületen belül legalább két, de lehet, hogy négy középkori periódust lehetett meghatározni; ezek közül az utolsó a XVI. századba tartozhat (földszinti boltozott helyiségek az északi szárnyban). A kutatások legjelentősebb eredményének az utcai szárny 1747 -48-ban kialakított emeleti helyiségeiben feltárt 1770— 80 körüli falfestmények tekinthetők, amelyek a három fő lakóhelyiség egykori funkcióinak megfelelő ikonográfiái változatokat mutatnak. Az épületben a falkutatással egyidőben kisebb területen régészeti kutatást is végeztünk, amely még nincs lezárva. A kutatás fontos adatokat szolgáltathat majd a jelenlegi beépítést megelőző periódusokra vonatkozólag (Dávid Ferenc, munkatárs Tóth Sándor). Sopron, Uj u. 21. A helyreállítással párhuzamos falkutatás során nagy vonásokban tisztázódott a lakóház építéstörténete. Itt is legalább három középkori építési periódussal kell számolnunk, amelyek közül az utolsó mélyen benyúlhat a XVI. századba. Az újkori periódusok száma a szokásosnál kisebb: az átfogóbb építkezések a XVII. század első felére, a XVII. század végére és az 1766 utáni időkre keltezhetők. A feltárt középkori részletek közül a legjelentősebb egy csigalépcső maradványa, amely eredetileg az udvari homlokzatbé)! félig kiugróan az északi szárny közepe táján helyezkedett el, és amelyet egészen az 1766 utáni átépítésig használtak, némileg változott formában. Erre a lépcsőre kapcsolták megépítése után a reneszánszkorabarokk loggiát is. A mai lépcsőház, korábbi lakó-és pincehelyiségeket átvágva, 1766. után épült. Az épületben korábban is ismert volt egy XVII. századi fafödém, e mellé sikerült még egy gazdagabbat rekonstruálni, amelynek gerendái XVIII. század végi födémekbe voltak másodlagosan beépítve (Tóth Sándor).

4 Sopron, Uj u. 22 24. Programterv készítéssel kapcsolatban kisebb kutatásra került sor, amely-