Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Jelentések - Újlaki Endre: Az Országos Műemléki Felügyelőség faszobrászati helyreállításai 1967-68

Restaurátori munkánkat a jelenlegi gyakorlat és utasítás szerint az egyes építészeti helyreállítások befejezése után vagy már közben végezzük. A kőszobrász és falképrestaurátor csoportunkhoz mérten fiatal gárdánk egyelőre nem képes ellátni a már évtizedek óta nagy ütemben folyó építészeti helyreállítások nyomán jelentkező és egyre fokozódó igényeket. Ezeket egyébként nagy örömmel vesszük tudomásul, mert ebben a műemlékvédelem általunk képviselt ága iránti érdeklődés fokozódását látjuk. Csoportunk első jelentős munkája a felsőörsi román stílusú, 1200 körül épült volt prépostsági templom barokk szószékének, főoltárának és orgonájának restaurálása volt. A munka előtérbe helyezését elsősorban a templom helyreállított építészeti enúékanyaga és a belső berendezés megjelenése közötti harmónia megteremtésének igénye, másodsorban idegenforgalmi szempontok indokolják. A munkálatok leírása előtt meg kell említenünk a szakterületünkre is kötelező érvényű Velencei Cartát, mely a műemlékek helyreállításának elveit a konzerválás és restaurálás módszerei köré csoportosítja. Ezeket a módszerre utaló fogalmakat a faszobrászati helyreállítások meghatározásánál is felhasználhatjuk. A Velencei Carta hazai irodalma

4 pontosan definiálja a kiegészítés, az anastylosis, a rekonstrukció és az újjáépítés — mint sajátos műemléki helyreállítási művelet — fogalmát. A faszobrászati helyreállításoknál ezek közül csupán a rekonstrukcióról beszélünk. A kiegészítés a restaurálás szerves része, ezért nem tekintjük szeparált műveletcsoportnak. Az anastylosis és újjáépítés szakterületünkön nem fordul elő. Csoportunknak vagy a konzerválásra vagy a restaurálásra, illetőleg rekonstrukcióval bővített restaurálásra érvényes szabályok szerint kell végeznie munkáját, melyhez mindig szorosan hozzátartozik a munkálatok dokumentálása is. A funkcionáló templomok műemléki faberendezéseit restauráljuk, a nem funkcionáló templomokban levőket inkább konzerváljuk. A felsőörsi templom szószékét, orgonáját és főoltárát restauráltuk. Az utóbbinál rekonstrukcióra is szükség volt. A szószéket 1966-ban bontottuk le, és a főoltárral együtt, melyet szétszedett, hiányos állapotban raktárból vettünk át, műhelyünkbe szállítottuk. A felületeket portalanítottuk, majd a szegeket, drótokat, a gyertya- és zászlótartó vasalások maradványait eltávolítottuk. Ezután vegyszeres és mechanikus módszerrel feltártuk az építmények és a hozzájuk tartozó szobrok eredeti színezését. Ez viszonylag jó állapotban került ismét napvilágra a későbbi időből származó igen gyenge mustrákkal, olajfestékkel készült márványozás, illetve átfestés alól. A szószék egyes építészeti elemei igen súlyos rovarkárosodást szenvedtek. A szószék-kosár mellvéddeszkáiból csak a korabeli festést viselő homloksíkok 5 — 7 mm vastag része volt megmenthető. Ezt éij faanyagra kasíroztuk fel. Az erősen korrodált, statikailag megbízhatatlan feljáró lépcsőt ugyancsak új anyagból kellett elkészítenünk. A szószék problémájánál is nehezebb feladatot rótt csoportunkra a második világháború alatt súlyosan sérült főoltár rekonstrukciója. A meglevő elemek méretadatainak és a korabeli fényképfelvételeknek a felhasználásával teljes mértékben sikerült a hiányzó retabló- és felépítmény-részt rekonstruálnunk, az ismeretlen időben átalakított főpárkányt és a későbbi időből származó képkeretet az egyéb építészeti elemekkel összhangba hoznunk. Mindkét műtárgynál az építészeti alkotóelemek, a szobor- és az ornamens állomány plasztikai hiányosságainak megszüntetése sok és aprólékos munkát igényelt. A főoltárra számos hiányzó ornamenset, puttó- és oszlopfejet kellett pótolnunk. A műtárgyakat metilbromiddal gázosítottuk, majd profilaktikus védekezésül méreganyaggal itattuk át. A petrifikálás, a fémszínezés és a festés retusálása, valamint a felületvédő lakkozás felhordása után 1967 őszén került sor a szószék,

5 majd 1968 őszén a főoltár felállítására. 1966-ban a helyszínen készült el a finom kivitelű orgonaszekrény restaurálása is. Az ízléstelen, barna faerezést utánzó átfestés eltávolítása után előkerült zöldes tónusú eredeti színezést retusáltuk, majd konzerváltuk. 1968- ban restauráltunk egy Szt. Magdolnát ábrázoló szobrot is, mely a felsőörsi templom ismeretlen időben elpusztult oltárának utolsó emléke. A muraszemenyei r. k. templom mellékoltárainak 1966-ban a helyszínen megkezdett — elsősorban a statikai problémák megoldására szorítkozó— helyreállításához, melyet a plébánia kezdeményezett és finanszírozott, nemcsak 1966-ban, hanem 1967 elején is biztosítottuk a gyakori konzultációt, illetve egy univerzális forgácsológépet. Részint mivel a templombelső így asztalosműhellyé vált, részint pedig mert a további munkálatok alapos műtermi munkát igényeltek, mindkét oltárt Budapestre szállítottuk, és itt tároljuk. (A befejező munkálatokra — most már az OMF költségén — 1969- ben és 1970-ben kerül sor.) A ráckevei gör. keleti szerb templom egyik stallumán rövid bútorrestaurátori — állagmegóvási — munkát végeztünk. A bajai gör. keleti szerb templom kapujáról hiányzó díszítőelemek újrafaragásával hozzájárultunk Soproni úti telepünk asztalosrészlegének munkájához. Előzetes konzultáció után bútorrestaurátorunkkal lebontattuk, műhelyünkbe szállíttattuk, majd itt gázosíttattuk a sátoraljaújhelyi volt piarista ebédlő intarziás lambériáját. A biológiai károsítok által igen súlyosan korrodált lambéria-elemek, ajtók stb. helyreállítása — rijabb britorrestaurátor beállítása után — 1968 elején megkezdődött. 1967 nyarán — a felsőörsi restaurálással párhuzamosan — az egri rác templomban megkezdtük Jankó vies Miklós 1789-ben készült ikonosztázán a helyreállítás több évre tervezett munkálatait. Még a régi arkulárius műhelyek precíz, nagy gonddal készült munkáját ismerő, ezeket szinte a letűnt századok természetes hagyományának tekintő