Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)
Jelentések - Újlaki Endre: Az Országos Műemléki Felügyelőség faszobrászati helyreállításai 1967-68
AZ ORSZÁGOS MŰEMLÉKI FELÜGYELŐSÉG FASZOBRÁSZATI HELYREÁLLÍTÁSAI 1967-1968 Az Országos Műemléki Felügyelőség faszobrászrestaurátor csoportja most első alkalommal ad önállóan számot munkásságáról. A csoport 1965ben alakult. 1965 szeptember hónapja, bár még műterem, berendezés, eszközök, anyagok sem álltak rendelkezésre, és mindössze két fő kezdte meg a munkát a Központi Múzeológiai Technológiai Csoport helyiségében, a műemlékvédelmi törekvések fejlődésének jelentős állomása volt, mert fából készült műtárgyaink intézményes, szakszerű restaurálására, konzerválására, karbantartására eddig nem fordítottak gondot. (A múzeumok zárt területén kívül faszobrászati restaurálásról, konzerválásról sajnos csak 1954 óta beszélhetünk. A munkálatokat az OMF megbízásából és költségén a Képzőművészeti Alap Lektorátusi Osztálya által kijelölt személy és néhány segítőtársa végezte. 1 Az 1957 utáni időkben végrehajtott restaurálásokat egy esetben az OMF végeztette, 2 a továbbiakat az egyes egyházközségek kezdeményezték és a költségeket gyűjtött pénzből finanszírozták. 3 ) 1967 elején a mái- hét főt számláló csoport túljutva a kezdeti nehézségeken -— az országos igényekhez mérten szerény adottságokkal kezdte meg nagy erőfeszítést és felkészültséget igénylő sokrétű tevékenységét. A restaurálásra, konzerválásra, megmentésre váró igen nagy számú faszobor, illetve festett asztalosmunka: díszesen kialakított ajtók, kapuszárnyak, padlóburkolatok, famennyezetek, oltárok, szószékek, padok, keresztelőkutak, stallumok, gyóntatószékek, szentélvkorlátok, karzatok, orgonák, kandeláberek, sekrestyeszekrények, kézmosók, önálló szobrok, könyvtári berendezések, lambériák és egyéb, műemlékileg értékes berendezési tárgyak — országos viszonylatban — aggasztóan súlyos állapotban vannak, nem egyszer az anyag kifáradásának stádiumában, amikor már csak alaposan átgondolt, igen jól szervezett gyors beavatkozás mentheti meg őket attól, hogy csupán fényképek és a szakirodalom őrizzék emléküket. Az eddigiek után elvileg egyszerűnek látszik, hogy meghatározzuk csoportunk feladatát: meg kell mentenie hazánk minden fából készült műemlékét, amely nem múzeumi vagy egyéb gyűjteményi tárgy, illetve nem Budapesten van (ahol ti. a Budapesti Műemléki Felügyelőség az illetékes). Meg kell szüntetnie az összes károsodást, s egyidejűleg meg kell tennie minden profilaktikus intézkedést, hogy a károsodások ne következzenek be ismét, azaz állandóan ellenőriznie kell a már restaurált és konzervált műtárgyakat, és a legkisebb elváltozást észlelve be kell avatkoznia. Feladatunk tömör fogalmazásban valóban így hangzik. Végrehajtását azonban, adottságainkat (létszám, helyiség, felszerelés stb.) figyelembe véve, ma még csak távlati célunknak tekinthetjük, s a hozzá vezető úton még csak a kezdeti lépéseket tehetjük meg. Munkánkhoz elsősorban olyan jegyzékre lenne szükség, amely valamennyi iából készült műtárgyunkat tartalmazza. Ennek a katalógusnak már állagfelmérési adatokat is kellene tartalmaznia az alábbi kategóriák szerint: 1. életveszélyes állag, 2. erős biológiai károsodás, 3. góeszerű, kisebb mértékű biológiai károsodás. 4. belátható időn belül nincs szükség beavatkozásra. Flső távlati tervünk adatfelvételi munkája (elsősorban építészeti emlékeink felmérése) tíz esztendeig tartott. Szerény becslés szerint a mi katalógusunk összeállítása is legalább ennyi időt emésztene fel. A vizsgálatokhoz technikai berendezés is szükséges (tűzoltólétra, egyéb emelőberendezés), mert pl. az átlagosan 6, nem ritkán 15 m magas oltárok állapotát a földről nem lehet elbírálni (a vizsgálat érdekében történő beállványozás gondolatát el kell vetni a megvalósítás nehézsége miatt). A technikai berendezés bevitele sem látszik egyszerűnek, mert helyenként sok a bejárati ajtóig vezető lépcső, szűk a bejárati ajtó és így tovább. Teljes értékű vizsgálati eredmény még a technikai berendezés birtokában sem várható, mert pl. a falakhoz erősített oltárok, szószékek hátoldala nem tekinthető meg, a hátoldali károsodások nem mérhetők, csak becsülhetők. Az adatfelvételi munkával egyidejűleg minden tárgyról fényképfelvételeket is kellene készíteni. A felmérési munka egyébként a csoport megalakulása óta folyamatban van. Eddig 87 község és város közel 300 fából készült műemléki objektumát vizsgáltuk meg, írtuk meg.
