Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Valter Ilona: A Becsehely-polai r.k. templom

427. kép. A búcsúszóntlásziói ferences templom román kori részének szentélye tűnt. A kutatás során kiderült, hogy eredetileg egy háromszög alakú tympanon volt a két ablak között, a déli kapu kiemelésére. Ezt is szürkéskék festés keretezte (425. kép). Később ezt lefaragták, és lizénavá alakították. A szürkéskék keretben a vajszínű festés a déli és északi oldal lizéna in egyaránt végigkövethető. A szentélven is megtalálhatjuk. Itt e festés alatt közvetlenül a téglára vakolva világossárga román kori vakolatot találtunk. A szürkéskék festés a déli és északi oldalon egyaránt a második falelválásig tart (az északi oldal hatodik lizéna jáig). Az előkerült keskeny szegmensíves ablak alapján, melyet szintén ez a festés keretez, keletkezési idejét a XVIII. század elejére keltezhetjük. Az első bővítés téglafalán (a román periódus utáni rész) közvetlenül a téglán találjuk ezt a festést, s így ezt a bővítést nem tarthatjuk gótikusnak, hanem a festéssel egyidőben készültnek, tehát XVIII. század elejinek. A déli oldalon a párkány alatti részen a mai vakolatréteg alatt fehér meszelésen vörös szalagos festést találtunk, mely a párkányon végighúzódik, a lizénákon lefelé fut. Mind a három periódus falán megtalálhatjuk, s egy újabbkori festés nyomát őrzi. A későbarokk festés egyszínű halványsárga volt (1. 425. képet). A déli bélletes román kori kaput is letisztítottuk. Levertük a vastag vakolat-és festékréteget és előkerült a bélietek eredeti formája (426. kéj)). A belső keret és az első béllet kőből faragott, a második és a harmadik, valamint a kapu felső, kissé csúcsíves része téglából készült. Nem idomtéglából, hanem a falazótéglát faragták homorúvá. A kapu tympanonja egyszerű lapos kő, minden díszítés nélkül. A templom belsejében is végeztünk falkutatást. A szentély déli falán elfalazott román kori ablakot kerestünk. Itt azonban csak a ma is meglevő kis ablak volt a keleti falban. A szentély boltozata eredeti román kori. A diadalív párkányának magasságában a szentélyben egy furcsa kidomborodás látszott. Amikor itt levertük a vakolatot, kiderült, hogy a diadalív, párkányának megfelelően a szentélyben is végigfutott egy párkány, amit időközben lefaragtak. A szentély keleti oldalánál kívül egy kis árokban (4. sz. kutatóárok) megkerestük a szentélv alapozását. Itt érdekes dolgot figyelhettünk meg. A szentély alapozása 6x16x25 cm-es téglákból készült, melyeket ferdén, halszálka formában raktak le, és nem habarcsba, hanem döngölt agyagba. Hasonló alapozási módot más zalai román kori templomoknál is megfigyeltünk már. így a vitenyéd-szentpáli templomrom ásatásánál, de itt nem ferdén, hanem vízszintesen voltak a téglák lerakva,

32 valamint az ugyancsak román kori zalaszentmihályfai templomnál, ahol 1966ban végeztünk ásatást. Itt egy sor tégla lapjára, a következő sor élére állítva volt lerakva, köztük szintén döngölt agyag volt. Hasonló alapozási méxiot ismerünk elpusztult alföldi román kori templomainknál. Ezeknél a templom alaprajzának megfelelően a falak helyén árkot ástak, s utána az árokban a földet rétegenként visszadöngölték 50—70 cm vastagságig. Sok helyen téglákat is döngöltek az agyag közé. Méri István kutatásai szerint ez az Alföldön általános szokás volt.

33 Nemcsak az Alföldön, hanem a Dunántúl nyugati részén is hasonló elv szerint készült tehát a románkorban a falusi templomok alapozása. Az írásos forrásokat és a kutatás eredményeit összevetve, a templom építési korszakait a következőkben foglalhatjuk össze: először egy kis, félköríves szentélyű román kori téglatemplom épült, mely lényegében ma is megvan, csak nyugati falát bontották el a későbbi bővítésnél. Szentélve boltozott volt, keleti falában kis ablakkal. Hajója — mint ahogyan a középkori állapotot tükröző 1698-as Canoniea Visitatióból tudjuk, nem volt boltozva, sík deszkafedéssel volt lefedve. Déli oldalán nyílott téglából készült, egyszerű bélletes kapuja, amely fölött —- ahogyan ez román kori templomainknál általában szokásos volt három kis ablak lehetett. Nyugati végében torony emelkedett. Ezt szintén az 1698-as Canoniea Visitatiobé)l tudjuk. A falkutatás eredményei szerint világos sárgára volt festve. Gótika felé mutató részletformái (csúcsíves diadalív és ülőfülkék, a déli kapu csúcsíves felső része) alapján azt mondhatjuk, hogy ez a templom a XII1. század második felében épült, a század hatvanas, hetvenes éveiben. Analógiáit szép számmal megtaláljuk a vasi—zalai későromán, nagyrészt téglából épült templomok között. Legközelebb áll hozzá talán a béicsúszentlászléü ferences templom keleti részén megmaradt kis román templom. E hasonlóságra már Rómer Flóris is felfigyelt: ,,Alig láttam nagyobb hasonlatosságot, mint a polai és ezen templomocska között."

34 Ennek építését is a XIII. századba tehetjük. Szentélye félköríves, ezt és a hajó külső falait itt is lizénák