Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Levárdy Ferenc: A litéri román kapuzat

lásunk szempontjából csupán azt a mozzanatot ragadnám meg, amely határozott többletként gazdagítja a francia emlékek számbavételével kialakított tipológiai sort: a kapuzat elé helyezett oszlop, illetve a kapuőrző oroszlán motívumát. Legjellegzetesebb, legismertebb ebben a vonatkozásban a modenai székesegyház nyugati kapuzata: az antik és a keleti építészetből kölcsönzött oszlophordozó oroszlánok motívuma a kapuzat egyéb díszítő elemeivel egyetemben Willigelmus és követőinek kezén tipikus kapuépítménnyé fejlődik. A veronai S. Zeno, a piacenzai dóm hasonló kapuzata a XII. század lombard építészet e jellegzetes formájának gyors elterjedését mutatja.-'

1 Kapuépítmény elé állított oszlopokkal találkozunk Traniban, a barii S. Nicola nyugati homlokzatán [ 343. kép 6) ]. A kapuőrző oroszlánok kezdetben (Giornico, S. Nicoiao, XII. sz.) a homlokzattal párhuzamosan fekszenek, a barii S. Nicola homlokzatán azonban már konzolosan kiugratott posztamensen fekve hordozzák a kapuépítményt tartóoszlopokat. Az apuliai művészet ebben az irányban fejleszti tovább az örmény és klasszikus örökséget, a sipontoi S. Leonardo (Manfredonia, XIII. század 2. fele) és a brindisii S. Giovanni tanúsága szerint a XIV. század végéig divatos kapuzati megoldássá.5 Különösen érdekes a literi kapuzat szempontjából az 1252-ben befejezett lavagnai S. kSalvatore kapuzata, amely genovai közvetítéssel a francia építészet eredményeit egyesíti a lombard építészetben ötvöződő keleti és klasszikus hagyományokkal.

26 Az itáliai oroszlános kapuforma a szomszédos Dalmáciában is meghonosodott. 1190-ben épült Studenicában dalmát közvetítéssel a Neman jatemplom apuliai hatásokat tükröző Monte kS. Angelo (Loggia) Maiestas-domborműves kapuzata: az oroszlánok itt az oszlopfők magasságában, konzolosan kiugratva helyezkednek el. Hasonló megoldáséi a curzolai dóm XIII. századi kapuzata. Teljes román pompában jelentkezik a típus Trauban, a dóm 1240-ben épült kapuzatán, de él még a XV. században is (Sebenico).

27 Mielőtt a literi kapuzatot beleillesztenénk a román kapuzatépítés fejlődési rendjébe, meg kell vizsgálnunk építészeti, szerkezeti adottságait. A későbbi ráfalazásokból kiszabadított kapuzatépítmény nem látszik teljesen egységesnek, egy építési folyamat eredményének. A három láb vastagságú (99 cm) falból kiugratott kapuépítmény oromzatának lépcsősen visszalépő csúcsíveit elég meredek tetőzet fogja össze, az oromzatot előreugró, a két szélen konzolosan befalazott lemezdarab tanúsága szerint párkánylemez fedte. A timpanon és a timpanont keretező két ív (archivolt) hajlása azonos a külső ív hajlása kisebb, az ív magasabb. Ugyanígy az oromzat hajlásszöge meredekebb, mint a két oldalt visszamaradó falsavot lezáró rézsű hajlásszöge. A két belső ívet tartó oszlopok fejezetének és lábazatának külső síkja teljesen egybeesik. A belső fejezetek lapos levéldísszel,akülső apostolfigurás oszlopok fejezete erőteljesebb plasztikával készült. Leggazdagabb a falból kiugró legkülső oszlopok fejezete: a baloldalit két állatfejű, madártestű, hal farkú szörnyalak, a jobb oldalit palmettás szalagfonat díszíti. Megmaradt még a bal oldali oszloptartó oroszlán. Az apostolfigurák közül a bal oldali jóval magasabb, szinte az egész oszloptörzset takarja, a jobb oldali szerencsésebb aránnyal készült, jóval kisebb. A lezúzott, eredeti plasztikai díszétől szinte teljesen megfosztott timpanont különös szinte népies ornamentikával faragott vállkő tartja. A kapu eredeti (26 cm magas) küszöbét levésték (344. kép: a). A merev egyszerűséggel megformált ívek és a plasztikáikig gazdagon tagozott oszlopok különbsége, a hajlásszögek eltérése arra enged következtetni, hogy a kapuzatot elkészülte után hamarosan átépítették, megmagasították. Megerősíti ezt a feltevést a béllet több helyén mutatkozó kb. 14 cmes kőkitoldás, továbbá, hogy az archivolt külső íve nagyobb sugárral készült, mint a középív, s az illesztésnél a feltűnő hézagot habarccsal töltötték ki. A homlokzat elé állított oszlopok vállkövének profilja is különbözik a belső oszlopok vállkövétŐl. Az I. periódus építője a kapuzat bélletét - az archivolthoz hasonlóan — két-két egyszerű hasábból, közbeillesztett négyzet szelvényű pálcával alakította ki, a lépcsősen formált béllet pilléreit kettős tagozásií vállkővel határolta el az ívektől. A II. periódus kőfaragója az első kapu anyagának felhasználásával formálta meg lényegesen gazdagabb építményét. Az átépítés során készült az archivolt külső íve és a magasított oromzat. A gazdag plasztikai díszt a szétbontott és újra összeépített kőtömbökből formálta meg a bővítés jó díszítő adottságokkal rendelkező, figurális plasztikában azonban kevésbé jártas mestere (344. kép.). Kijárása jól leolvasható; a nyugati oldal középoszlopáré)!. A lábazat, a szobor és a fejezet egyetlen eleme sem lép túl az eredeti hasáb jé)l felismerhető síkjain (345. kéj)). A figura nem az oszlop előtt áll. hanem az oszlop helyén. Felismerhető a körkörös megmunkálásra való törekvés (b), a liai felsőkar azonban a kőtömb korlátozott méretei miatt — még jelzésszerűen sem jelentkezik (aj. Hasonlóképpen az oszlopfőnél is felismerhető a tömb kiterjedésének gátló hatása. Teljes mértékben kihasználta a kő méretét a fejlemeznél, az oszlop kosarának megformálása viszont meghatározta a féloszlopot. Oldalnézetben jód látható, hogy az apostolszobor alatti háromnegyed oszlop a kényszerhelyzetből adódóan nem folytatása az oszlopfő felett jelentkező oszlopdarabnak. Az oszlopfő első gyűrűje a béllet síkján pálcaként folytatódik, azonban a külső oldalra éppen az anyag korlátjai miatt nem fordul ki. Kz a jelenség mind a négy oszlopnál megismétlődik (d). A kapuzat építési idejére vonatkozólag nincsenek írásos adataink, a kor meghatározását a faragványok stíluskritikai elemzésével kell megkísérelnünk. 18 Magyar Műemlékvédelem 273