Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Levárdy Ferenc: A litéri román kapuzat

tika részletformái viszonylag épen, kisebb károsodásokkal vészelték át az elmúlt századokat. Megmaradt a fal síkjára merőlegesen elhelyezett oszloptartó oroszlánok közül a bal oldali, a fal elé ugratott falazaton azonban mindkét oldalon világosan látszik az oroszlánok posztamensének fészke. A kapuzat tehát szerkezetét tekintve a lépcsőzetesen táguló, diadalív típusú, előre ugratott előépítménybe mélyülő kapuzatok családjába tartozik. Az előépítmény meredek oromzatát a fal síkja elé fektetett oroszlánokon nyugvó oszlopok tartják. A béllet két középső oszlopán apostolfigurák gazdagítják a változatos díszítésű oszlopfőkkel, konzolokkal díszített architektúrát. A kapukonypozíeió központja a timpanon Maiestasdomborműve. A kapuzat építészettörténeti elemzése során elsősorban a felépítés szerkezeti adottságaival, azok tipológiai vizsgálatával foglalkoznék. Az elemzés következő feladata a kapuzat szerkezeti vizsgálata. Végül ikonográfiái elemzéssel szeretnék közelebb jutni az építmény kialakulásának értelmezéséhez, kormeghatározásához. A román kajnizatok fejlődéstörténete az egyszerű, derékszögű szelvényű kapuszárakkal, egyenes lezárással s egészen egyszerű, lapos teherhárító ívekkel kezdődik. A primitív egyszerűségű XI. századi kapuzatok a XII. század folyamán lépcsőzetesen, illetve rézsútos falakkal mélyülő építménnyé válnak, amelyeket gyakran a falsík elé ugró oromzatos vagy vízszintes záródású rizalit emel ki az épület síkjából. Helyenként egyszerű vagy ornamentális dísszel gazdagított falhasábokra nehezednek ívezetei, másutt a falhasábok közé oszlopok illeszkednek, ismét másutt az oszlopok alakos dísszel gazdagodnak. Az ókeresztény bazilikáknak az átrium takarásába rejtett kapuzatai a XI—XIII. század folyamán a nyugati, illetve déli homlokzat hangsúlyos, reprezentatív építményévé válnak, a rizalittal vastagított falvastagságba lépcsőzetesen bemélyített, erőteljes plasztikai élményt nyújtó keretezés tölcsérszerű kialakítása esztétikailag a legtökéletesebben hangoztatja a kapu szerkezeti szerepét, a tartalom és forma, a lényegi funkció jelentéstartalma és a megjelenítés formai elemei teljes esztétikai egységben bontakoznak ki.

15 A homlokzat síkjából kiugratott kapuzatépítmény egyik jellegzetes változata Saint-Nicolas-deBrem-ben tűnik föl a XI. században, gazdagodó fejlődési vonala Parav-le-Monial (XII. sz.), Saint Gabriel, Jussy-Champagne, La Celle-Bruére kapuzatain követhető nyomon. Alapformáin jól felismerhető a délfrancia terület (Toulouse, Saint Sernin; Saint-Gilles-du-Gard) római öröksége.

16 Hatását felismerhetjük a wormsi St. Paul, a mellei Saint Savinien, Le Thor kapuformáin épp úgy, mint Ripollban vagy a jáki kapuzaton. A kapuzatforma szorosan összefonódik az északolasz templomok kapuépítményeivel: Bitetto(l 335) székesegyházának kései kapuzata a francia elemek télhódítását jelzi Itáliában, ugyanakkor nem egy francia kapuzat a comói mesterek tevékenysége 342. kép. A literi kapuzat az 1908-as falkutatás után nyomán a Modenában, Veronában, Piacenzában, Anconában kialakult megoldások térhódítását jelzi (Digne, Sisteron, Lanmeur).

J7 A kialakult formák elterjedésének hatásai Patrixbourne (St. Mary, XII. sz.), Mödling, Tisnov és a dunántúli román kapuzatok jelenthetik.

18 A francia félköríves timpanonos kapuzatok fejlődési rendjében a legprimitívebb kezdetektől eltekintve kiindulásnak az egy visszaugratással, függesztett timpanonnak kialakított caeni (Calvaelos) Saint Nicolas 1090-ben épített kapuzatát tekinthetjük [343. kép 1)]. A XI- XII. században kialakul a szemöldökgerendás, timpanon nélküli típus (Limbourg, Saint Gilles altemploma), majd ennek timpanonos, lépcsős visszaugratás nélküli változata [Tournus, Saint Philibert; Arles, Saint Trophime: 343. kép 3)], illetve a lépcsős visszaugratással bővített oszlopos kapuzat a lényegében egy visszalépő belső felülettel kialakított vakárkád [a Le Mans-i székesegyház fő-és oldalhomlokzatának kapuzatai: 343. kép 4)].

19 A XI —XII. századi francia templomépítészetben megtaláljuk mindezeknek a típusoknak egy sajátos változatát is, itt a kapuépítmény különálló, diadalív-, illetve városkapu-szerűén formált építménybe mélyítve jelentkezik. Lépcsős visszaugratás nélkül, erőteljes bevágással épült Saint-Nicolas-de-Brem timpanon nélküli kapuzata [343. képáy)]. A Saint-Gabriel-i és Parayle-Monial-i főhomlokzat kapuja a lépcsősen vissza-