Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Erdei Ferenc: A szigligeti vár helyreállítása

314. kép. A hegytető, a tereprendezés után 316. kép. Nyíláskeret az udvar déli zárófalában A hegy gerincét, kontúrvonalát követő vármaradvány legépebben maradt része a rondella (311. kép), melynek szinte csak a falkoronája hiányzik. Ez és a fellegvár déli végén megmaradt végfalrészlet és a valamikori öregtorony „tűhegyesen" álló falsarok-csonkja adta — és adja meg a hegy jellegzetes — képekről is ismert, emlékezetünkben élő — karakterét (312. kép). A fellegvár alatt, a hegytető egy alacsonyabb fennsíkján, már csak néhány falcsonk jelzi az alsó várat, a terület határait. A fellegvárban az említett maradványokon kívül a bejárat körül, valamint a nyugati oldalon láthatók lényegesebb falmaradványok (313. kép). A sziklagerincre telepített palotaszárny ennek külső (keleti) fala teljesen elpusztult, csak emlékeztető nyomokat hagyott a sziklafal egyenetlen felületén. A ,,tűhegyesen" álló falcsonk felső részének leomlása irányította a figyelmet a vár maradványra, mely tény sürgős állagmegóvást követelt. A helyszínre érkezésünkkor az előbb leírt élményszerű ,,természeti-kép" fogadott és a „látvány", valamint az itteni maradvány együttes hatása alakította ki bennünk a „hozzányúlás" — a végzendő munka — mórtékét (314. kép). A látható, 315. kép. A fellegvár udvara, rendezés után rossz állapotban levő falkoronák konzerválásán kívül a fellegvár nyugati oldalán levő, hosszú fal kijavítását, a leomlott falsarok visszahelyezését (mint jellegzetes motívumot) az egyenetlen, beásásokkal felszabdalt udvarterület rendezését - ezzel az udvar jellegének visszaadását — valamint a rondella gyilokjárójának rekonstrukcióját (mint kilátóhelyét) tűztük ki a helyreállítás céljául (315. kép). Véleményünk szerint, jelenesetben, az említett adottságok miatt nem a „teljes feltárásra" való törekvés, hanem az évszázadok alatt kialakult állapot rendezett formában történő bemutatása és konzerválása jelentkezett e munkánkban. Igaz, egy „teljes feltárás" több eredménnyel járt volna, de az is biztos, hogy ennek építészeti konzekvenciái egy-két év múlva a további pusztulás kiinduló forrásai. (Hogy a rongálásokról ne is beszéljünk!) Ez be is igazolódott annál a minimumra korlátozott kevés kiegészítésnél is, amit két évvel ezelőtt készítettünk. Ez lényegében megoldatlan probléma marad mindaddig, amíg a romok állandó — évenkénti „karbantartását" megnyugtató módon nem lehet megszervezni. A látható falak konzerválása mellett az el317. kép. Kiegészített románkori ablaknyílás