Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Kozák Károly: A szigligeti vár 1965-66. évi feltárása

283. kép. A vár romjai a XIX. sz. közepe táján aztán dél felől megközelítette a várat. Ez volt a vár legsebezhetőbb pontja. Erről az oldalról nem védte a várat külső védőrendszer, védőmű, s a sziklák alatt veit akkora terület, hogy ott az ostromlók felállítsák ágyúikat. Az események hamarosan igazolták Imre deák elképzeléseinek helyességét: „éjjelre kelénk, az csonkatorony ellenébe az kősziklán fön két kast töltetek, megijede az porkoláb Kulcsár István, nem sok idő múlván szót ada, és megadá Szigliget várát." Imre deák rövid idő múlva hozzákezdett a ,,nagy puszta vár" javításához, a tetőzet és a várfalak kiegészítéséhez, építéséhez. Szolgáltatásokra kényszerítette a Kál-völgyi falvakat, a Dörgicséket és a környék néhány más faluját is. Elsősorban a belsővár (felső) tornyát és a külső várat építtette, hogy a vár védhetőségét fokozza: ,,az csonkatornyot az falu felől legelőszer megépítetém, aztán két avagy három bástyát és két nagy öreg pincéket csináltatok az külső várban és az faluba az új ház mellett, kiket szöretben meg is raktam borokkal Isten segítségével, egy öreg kutat is csináltattam az várban, mely az előtt vizet nem tartott etc".

11 Ezzel az építkezéssel lényegében kialakult a vár XVI. századi alaprajza, amely a terep adottságait figyelembe véve, nagyobb mértékben később sem 284. kép. A szigligeti Lengyel-kúria kapuja