Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Gerő László: A budai középkori királyi palota és vár maradványainak helyreállítása

inunkra azok a kerti epületek,

34 amelyekké a középkori várkaput — egykori méltóságától megfosztva - az idegen katonai parancsnokok átalakították, de amelyeket a palota legutóbbi átalakításakor Hauszmann is felhasznált. Az 1944—1945-ben leégett és sérült épület bontásakor (1951) tisztázódhattak a középkori gyalogos- és lovaskapu maradványai. A kapu előtt tekintélyes méretű farkasverem volt, melynek alján a kapu külső ívének egyik vállköve, és annyi keretköve hevert, amennyivel az ív görbéjét hitelesen rekonstruálni lehetett. A kapu maradványok a Hallart-féle rajzban rögzített 1686. évi állapot szerint kaptak védőkiegészítést 1951 — 1952 között, amidőn a lovaskapu kiegészített ívébe elhelyeztük egyik talált darabját, míg a válltól lefelé az egész kapukeret eredeti, perselyköveivel és csapórács-hornyaival együtt. A maradványokból leolvasható, hogy az eredetileg gazdag keretezéssel indított gyalogkapu faragását még az építés közben leegyszerűsítették. A Hallartrajz a kaput fél-nyeregtetős előcsarnokkal ábrázolja, és olyan alakú tetőszékkel, amilyet a restaurálás mutat. A budai várpalota középkori együttese műemlékhelyreállításának története — és általában a műemlékvédelem hazai gyakorlata szempontjából is — el kell itt mondanunk, hogy a torony kiegészítését eleinte nem gondoltuk ily nagy méretekben, nem terveztük oly magasságban, mint ahogyan ez végül is megvalósult. Ehelyett első tervünkben a talált középkori maradványokat azok fölé nyúló, de közvetlenül rájuk tapadó, egysíkú védőtetővel terveztük, minden kiemelés nélkül.

35 Az első tervről készített modell azonban e mértéktartó, a szigorú műemlékvédelmi elvekhez kötődő toronykonzerválást az egész városkép és vármaradványok egységes városképi megjelenése szempontjából nem mutatta kielégítőnek. A műemlékvédelem kívánsága: a kiegészítések minimumra csökkentése elvét mi is valljuk, és ezért készítettük az első, szerény, egyszerű védőtetős tervet. De az elkészített modell után az adott helyzetet — azaz a torony esetét —- úgy ítéltük meg, mint amelyben a műemléki szempont a budai vár egészének a pesti Duna-part fő nézőjiontjából adódó látványához képest, azaz a városképi szempmntYio?. viszonyítva kisebb jelentőségű. Űgy láttuk, hogy a dunai panorámában sokszáz méter hosszan húzódó várfalak vízszinteseit egyedül a déli rondella (1) tömbje nem képes megnyugtató módon lezárni. Szükség van itt a kaputorony függőleges tömegére is (173 -174. kép). Ezért a következő terv készítésénél figyelembe vettük azt, hogy az itt talált középkori falakra kerülő védő-kiegészítő ráfalazásokkal és ezek védőtetejével olyan toronyszerű épülettömeg készüljön, mely a vármaradványok együttesének kedvezőbb városképi hatására vezet. így a középkori kapu — eredeti helyzetének is megfelelően ismét kaputoronyban lesz látható, és e toronnyal az egész vár megjelenése várszerűbb lehet. E fontos pont ezáltal ismét megkaphatja azt a hang172. kép. Az ún. „Erzsébet királyné magyar báza" (OMF Fényképtár) L73. kép. A sérült déli lépcsőrendszer KÖZTI-Heltay) (.1949. Foto: 174. kép. A déli rondella és a hozzáépített japán-kert (1949. Szerző felv.)