Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)
Tanulmányok - Gergelyffy András: Palota és Castrum Palota
131. kép. A nyugati szárny középoszlopának alsó fele 132. kép. A nyugati szárny középoszlopa és a melléje falazott XV. századi fal ajtónyílása híján — még nem tudhatjuk, hogy mi az, ami már a XV. században is fennállt. Feltételezzük azonban, hogy olyan, kisebb alapterületű erődítmények, melyek a bástyák és rondellák építésének korát, a XVI. századot megelőzhették, részben XV. századi eredetűek lehetnek. így nem kizárt, hogy a várnégyszög északnyugati sarkán kívül önállóan emelt kerek torony, amely kicsiny átmérőjére való tekintettel ágyúrondella nem lehetett, még a XV. századi várhoz tartozott, s figyelembe véve különálló elhelyezkedését Várnai Dezső feltételezése szerint lőportorony gyanánt szolgálhatott . Az itt leírt szabályos négyszögű, négysaroktornyos vár azóta is, hogy megépült, minden további építési korszakban megőrizte jellegét, s bármennyire fejlődött is a várvédelem technikája, annak építészeti következményei mind az 1439 — 1445-ös koncepció továbbfejlesztésére, s nem helyettesítésére irányultak (136—137. kép). így az új védelmi követelményeknek megfelelően először a nehéz ostromágyúk tüzére kellett ellenállóbbá tenni a XV. századi várfalakat. Ezt az igényt várunkkal szemben úgy oldották meg, hogy a várnégyszög külső homlokzati falait megkettőzték, mégpedig nem a belső oldalon, hiszen itt csak a korábbi épületek rovására tehették volna, hanem kívül. Az új falvonulat a réginél is vaskosabb, s külső oldalán támpillérekkel fokozták állóképességét (138—139. kép). Az északi oldalon egy elég nagy magasságban elhelyezett falazókőbe vésve olvasható egy 1537-es évszám, amely, más adat híján, a külső várfalvonulat elkészülésére vonatkoztatható. Ha tévednénk is, akkor sem tévedhetünk sokat a szóban forgó építési periódusnak ezzel a keltezésével. Tudnivaló ugyanis, hogy négy évvel a szóban forgó esztendő előtt, 1533-ban a várat Laszki Jeromos serege megostromolja és beveszi. 39 1524ben ti. Újlaki Lőrinccel, a várépítő Újlaki Miklós fiával nemcsak a család hal ki, hanem várunk békés korszaka is lezárul, s még mielőtt a mohácsi vészt követő végvári korszak beköszönt a töröknek vitézül ellenálló vár történetében, Újlaki Lőrinc özvegyének, Bakács Magdolnának második férje, a hírhedt Móré László veszi birtokba minden jogi alap nélkül várunkat, s onnan a Szapolyai .János által küldött Laszki Jeromos csak szabályos ostrommal tudja kiűzni. Az ostromló sereggel tartó ötven cseh bányász aláaknázta és felrobbantotta a falak egy részét, s az ostrom befejező aktusaként fel is gyújtották a várat. Az így királyi kézre került várat Szapolyai János 1537 szeptember 30-án adja János és Rafael Podmaniczky-fivéreknek királyi adomány gyanánt, s csak 1559-ben, Rafael halálakor száll vissza ismét a király kezére. 40 Fentiekből látjuk tehát, hogy az 1533. évi ostrom által okozott pusztulás és a Podmaniczky-fivérek birtokbalépése kitűnően indokolja a várunkon végzett helyreállítási és erődítési munkálatokat, ha maga az 1537-es évszám esetleg nem is örökítene meg mást az új falakon, mint az új birtokos megjelenését, s az építkezésekre esetleg csak azt követően került is sor, noha egy, a forrásokban szereplő ,,Móré bástya" arra vall, hogy erődítési munkálatok már 1533 előtt is folytak a váron. Várunk ezt követően végig a XVI. századon szinte kivétel nélkül mindig sikeresen állt ellen a
