Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)

Tanulmányok - Gergelyffy András: Palota és Castrum Palota

szárny kelet-nyugati irányban eltolt alaprajzi elhelyezkedése miatt volt kénytelen rendhagyó vonalat követni a többi oldal szabályos, az egyes tornyokat egyenes vonalban összekötő alaprajza helyett, Más a helyzet az udvar képével. Itt nem volt szükség vaskos várfalra, mint a külső oldalon. Itt sokkal könnyedebb szerkezettel, de esztétikailag legalább ugyanolyan eredményesen oldották meg a különálló XIV. századi épületek egységes összefogásának kérdését, mint a külső homlokzatoknál. Az udvari homlokzatok elé árkádíves folyosót építettek, amely a másodlagos befalazásból kibontott faragványos kőanyag négy sarokpillérkövének tanúsága szerint lehet, hogy mind a négy oldalon körbefutott. A konzolos falívek eredeti helyükön csak a nyugati oldalon Láthatók ugyan (134. kép), ez az egy homlokzat azonban még nem magvarázná meg számunkra a négy sarokpillér szükségességét, ha nem tételeznők fel, hogy a szóban forgó boltozott árkádfolyosó a szárny két végében befordult, s más épületszárnyakra is kiterjedt. Nem lehetetlen, hogy ezt támasztották alá a nyugati és déli udvari pillérsor feltárt alapozásai (135. kép). Ami a vár külső védőműveit illeti, azokról a vár körüli ásatások nem kielégítő mértéke miatt még nem sokat mondhatunk. Bizonyos, hogy már a XIV. századi palotaegyüttest is körülvették valamiféle védőfallal, minthogy azonban az nem első129. kép. A kápolna „sekrestyéje" 130. kép. A kápolnaszárny egyik ablaka sorban erődítmény volt, hiszen végső menedékül a közeli Bátorkő vára szolgált, nagyobbmérvű védelmi létesítményekre a XIV. században még nem gondolhatunk. Az 1439 és 1445 között kiépült szabályos belsőtornyos vár azonban védelmi kapacitásában már az elhelyezhető várőrség lélekszáma tekintetében is jócskán felülmúlta a bátorkői várat, s a várvédelem technikájának a XV. század közepéig elért fejlődését minden bizonnyal a kor színvonalán tükrözte. Feltételezésünk szerint a XV. századból származik a mai bejárati szárny déii, nagyobb fele, amely kapuépítmény (kaputorony) gyanánt szolgált. Összekötése a várnégyszög déli homlokzati falával már a XVI. század második harmadában történt. Eredetileg a kaputorony és a várnégyszög homlokzati fala között az itt is átvezető várárok fölött szabadon, felvonóhíd közbeiktatásával vezetett az út. Ez már legalább a második felvonóitidat jelentette a várba igyekvők útjában, hiszen a kaputorony aljába is csak hasonló módon léphettek be. (Később, a XVI. században újabb felvonóhíd működik az akkor épült barbakánt körülvevő vizesárkon keresztül, ez azonban a XV. században — legalábbis a Giulio Turco által felmért és megrajzolt formában — még nem létezik.) Giulio Turco felmérési rajzán sok külső védelmi létesítmény szerepel, amelyek közül feltárás