Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)

Tanulmányok - Gerő László: A budai középkori királyi palota gótikus nagytermének helyreállítása

A szóban levő déli nagy terem nem azonos azzal a nagy szálával, melyet a régi palota leírói emlegetnek, és valóban rendkívüli méreteivel mintegy 70x18 méter — ünnepi terme lehetett Zsigmond „Friss palotájának". A középkori királyi palotának, de a középkori Európa világi építészetének is egyik legnagyobb belső tere lehetett. Az ilyen királyi fogadótermeket gyakran emlegetik. Ezeknek lehetett szerényebb rokona a mi itt leírt (20x11 m méretű) déli nagytermünk is, gazdag kőkiképzésű ablakaival.

6 A nagyterem műformái között Gerevich az északi pillér talapzatát emeli ki mint olyat, mely rokon a belső várövezet kapuival és az ásatásban talált számos szórványtöredékkel is. A csarnokhoz kapcsolódó polgári és várépítés jellegzetes műformáira emlékeztetnek, melyek a Rajnavidékről terjedtek el a Duna völgyében is. ,,E stílust nem lehet levezetni az eddigi középeurópai eredményekből. A több mint emberöltőn át állandóan működő és idegenektől felfrissített budai királyi műhely autochton alkotása".

7 Az a stílus, mellyel Magyarországon a XV. századi építészet jelentkezik. A nagyterem déli homlokfalát az 1686. évi visszafoglalás idején a bajor választófejedelem tüzérségének tüze összerombolta. Erre következtethetünk abból is, hogy a visszafoglalást követően itt berendezkedő osztrák katonai parancsnokság által húzott új várfalat a romos palota nagytermének déli homlokfalán belül, annak belső terét átszelve emelték, és a nagyteremnek ezen az új falon kívül szorult maradványaiból ekkor csak mintegy 1,50 m magas csonkot hagytak, vagyis addig a magasságig lebontották, ameddig a rommá lett falakat az ostrom törmeléke ekkor takarhatta. Amennyire romboló volt az új Daun-féle fal a nagyterem déli részére, annyira hasznos volt az északi rész megmaradására, mert a nagyterem többi falai az új védőfalon belül nagy magasságig maradhattak meg. Sőt a nagyterem egyik gótikus ablakát és déli pillérét magába a 4 m vastag falba befalazottan találta meg a feltárás ,,in situ" (49. kép). Az északi pillért Hauszmann századfordulói palotabővítésének idején körülfalazták és az így körülfalazott aknát egy fedőlappal takarták be. Ennyi volt ismert és „hozzáférhető" 1945 előtt a középkori királyi palota nagyterméből. A nagyterem falaiban megmaradt emeleti boltozatainak több válla, ahonnan a körtetagos bordák indultak el, melyekből sokat megtalált az ásatás, és melyek jellemző körtetagjait pálcák fogják közre, és élszedés gazdagít. A nagyterem falait kívül-belül egykor vakolat borította. A külső vakolaton kváderköveket utánzó festés volt, belül pedig bátor mustrájú színes festés, ahogyan az néhány megmaradt nyomból következtethető. A teremnek egyszerű terazzo padlóburkolata volt. Azt az erkélyt, mely a nagyteremhez tartozott, és melyet Wolgemuth mester ábrázolásából ismerünk 8

, a várhegyet borító terméssziklára alapozták. Az erkély földszinti részének a nagyterem 4Í). kép. A Regal Daun-féle déli várfal lebontásakor kiszabadult ülőfülkés ablak földszintjével nem volt kapcsolata, legalábbis erre semmi nyom nem maradt. A nagyterem E—D irányban fekszik. Északi oldalán a terem padlója magasabban maradt meg, minthogy az közvetít a nagyterem mélyebben, és a déli palotaudvar magasabban megmaradt szintjei között. Ez a kisméretű palotaudvar a királynői palotarészhez tartozott. A királyi palota észak felőli bejáratától legtávolabbi részében a követek fogadására szolgáló első — északi — udvar volt, majd a király palotaszárnyait összefogó első zárt udvar következett és csak a második zárt udvar körül voltak a királyné helyiségei, a bejárattól legtávolabbi, legintimebb részben. A nagyterem előtti ún. déli zárt kertben előkerült kúton Mátyás és Beatrix címerét látjuk, és e páros címerhasználat is a királynő birtokrészére vall. A középkori királyi palota legdélebbi — királynői — szárnyán emelt gótikus lakóépület maradványait tárta tehát fel az 1946—1952 között végzett ásatás, benne a két középső pillértől két hajóra osztott nagyterem pincéjének és emeletének határfalait. A kert középkori szintjét jelző bejárati küszöbkő, kapukeretkövek és a megmaradt eredeti kőlépcsők vezetnek a feltárt terem pincéjébe. A bevezető nyílásban megmaradtak az eredeti kapu keret kövei kívül-belül, legalábbis a falak magasságáig. A pincebejárat külső falsíkjának keretkövei lépcsős profilokkal készültek. Az egykori pince szintjét nem ismerjük. Valószínűleg az utolsó kőlépcsőfoknál mélyebben lehetett, de az ide levezető lépcső eredeti kialakítására támpont nincs. A pincébe levilágító, inkább szellőztető 3 eredeti ablak, és a két pillér lábazata melyek egymástól merőben eltérőek — sem ad felhasználható támpontot a pincepadló eredeti szintjére. Annyi azonban valószínűnek látszik, hogy az egyik pillér gazdagon kialakított lábazatát nem azzal a céllal faraghatták, hogy azokat padló rejtse a szem elől. A pinceboltozatnak nincs bevésett válla a terem határfalában, hanem a tégladongát csak hozzá falazták a kőből készített korábbi, vastag határfalhoz. A téglaboltozat oldalirányokban ható nyomása az új boltozatot nekifeszítette a régi fa-