Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)

Jelentések - Szarka Imre: Az Országos Műemléki Felügyelőség kivitelezései munkája (1963-1966)

adottak, és joggal reméljük, hogy a jövőben ezek mind teljesebbek lesznek. Hiszen bizo lyítot­tuk, hogy képesek vagyunk felelősséggel gazdál­kodni a ránk bízott értékekkel. Fontos az, hogy a továbbiakban az egyes, konkrét munkáink­hoz szükséges előfeltételek — a befejezett és fel­dolgozott kutatás, a műszakilag megalapozott és kellő részletességgel kidolgozott kiviteli ter­vek, az üzemeltetés rendezettsége — a jelenlegi­nél fokozottabb mértékben biztosítottak legye­nek. Elmélyült a tárgyidőszakban építésvezetősé­geink műszaki-technológiai és szervezési munkája, emelkedett ezért a megvalósult munkák minő­ségi színvonala, ós megfelelő gazdasági munkára utalnak a számszerű eredmények. Munkánk műszaki-technikai színvonalával kap­csolatban a következőket kell megemlítenünk. Ez irányú munkánk fejlődése — megítélésünk szerint - elsősorban a kivitelezéssel szemben támasztott igényektől függ. Fokozott igényként merült fel a tárgyi idő­szakban a tervezőink részéről a különböző méretű és minőségű falazó és burkoló téglák — szab­ványtól eltérő - biztosítása. Sikerült megol­danunk. 25x12x4 cm méretű, I. osztályú tég­lából boltoztuk a Budavári palota gótikus kápolnájának boltszakaszait, ezzel egészítettük ki a balatonfüredi romemlék maradványait. Gyártás alatt van ugyancsak 4 cm vastag különböző lapméretű burkolótégla is, és tár­gyalásaink eredményeképen biztosított az igény szerinti szín, kopásállóság és ép élűség. Központi műhelyünk — miután arra lehetőséget kajxrtt — a hornyolt, fűrészelt fazsindely gyártását is meg­oldotta. Ma már természetszerűen alkalmazzák tervezőink ott, ahol ezt a műemlék adottsága megköveteli. A faltestek repedéseinek cementinjektálását is megoldjuk, mint ahogyan ilyen irányú célgépek­kel felszerelt vállalattal együttműködve megerő­sítettük legutóbb a soproni Űj u. 7. sz. épület pillértestét, 8 légkör nyomással préselve a repe­désekbe a cementtejet. Kétségtelen, hogy ennél kisebb nyomás alatt működő és kisebb kapacitású, könnyen mozgatható és kezelhető gépegységre szükségünk van. Ezt — azon leszünk, hogy rövid időn belül - - biztosítani is fogjuk. Elektromos működtetésű, kézi horonymaró és falvéső, kő­faragó szerszámok is kellenek. Gondolnunk kell ezek mielőbbi beszerzésére. Sajnos, hogy hazai gépiparunk elég tartózkodó az ilyen irányú igé­nyek kielégítésében. Fellendült az elmúlt években építésvezetősé­geinknél a kutató, kísérletező kedv, az újításra törekvés is. Ennek tudható be, hogy sikeres ered­ményekre vezetett a falkoronák állagvédelme, a kifogástalan minőségű kőzuzalék-adalék anyagú betonfelületek, helyesebben kőbeton felületek al­kalmazása. Igen kitűnő eredményekkel kecsegtet soproni építésvezetőségünkön a különböző tech­nikával felhordott és megdolgozott homlokzati nyersvakolatok — színezett és természetes ada­lékanyagú vakolatok - alkalmazása. (Fegyver­tár u. 2; Templom u. 5; Űj u. 7.) Egyik legsúlyosabb — megoldatlan problé­mánk a falszigetelés témaköre. Kivitelezésünk tárgyai, szinte kivétel nélkül, mindennemű szigete­lés nélkül épültek (környezetük agyagszigtelésé­vel is csak elvétve találkozunk, azonban az sem tökéletes), márpedig állagukban mi sem rongálta jobban, mint a nedvesség. Az eddig ismeretes meg­oldások (szakaszos alászigetelés, elektroozmózi­son alapuló kivitel, légcsatornák alkalmazása) részben igen költségesek és munkaigényesek, rész­ben csak félsikerrel járó voltuk miatt nem te­kinthetők korszerű műszaki eljárásnak. Nem egyszer számos, igen nehezen leküzdhető akadá­lyok merülnek fel már a megvalósítás gondolatá­nak felvetésekor. Új faltestek esetében folytatunk kísérletet (szombathelyi éjrítésvezetőségünk) a gazdaságosabb, korszerűbb, műanyagfóliával tör­ténő szigetelésre, utólagos megvalósításra. Kor­szerű technikával történő kivitelre megoldást még nem tudtunk találni. A tárgyalt időszakban munkakörülményeink jelentősen javultak, dolgozóink szociális ellátott­sága, elsősorban központosított szakipari részle­geink vonatkozásában. Az 1964-ben a külön biztosított beruházási hitelből megvalósított - új telepre költöztek szakipari részlegeink. Ezzel megnyílt a lehetőség az asztalos, a lakatos és a bádogos munkáknál a fokozottabb gépesítés meg­valósítására, nagyobb és bonyolultabb feladatok elvégzésére, az e területen igen szükséges létszám­fejlesztésre mind mennyiségi, mind minőségi vo­natkozásban. Bár lehetőségeink gépesítés terén — munkáink jellegéből adódóan korlátozottak, arra töre­kedtünk, hogy építésvezetőségeink a mi gyakorla­tunkban is jól alkalmazható anyagmozgató gé­pekkel (szállítószalagok, felvonók, kötélpálya va­lamint az építőiparban használatos kisgépekkel, beton- és habarcskeverők, vibrátorok, kézi vil­lanyfúrók) felszereltek legyenek. Ezt sikerült is megvalósítanunk, a központi műhely vonatko­zásában pedig elmondhatjuk, hogy valóban kor­szerűen gépesített. Mmikaszervezésünkben, a munkák fokozott elő­készítésében igyekeztünk minden feltételt bizto­sítani építésvezetőségeink részére ahhoz, hogy el­mélyült, alapos munkával, tudományos és mű­szaki igényességgel valósítsák meg a rájuk há­ruló kivitelezési munkákat. Közös tervezői-ki­vitelezői munkabeindítások és a munkafolyamatok közbeni ellenőrzések révén elértük, hogy a ki­tűzött célok általában minőségi hiányok és mű­emléki értékek megsértése nélkül valósultak meg. A munkavédelem vonalán bevezetett fokozot­tabb ellenőrzési munkánk eredményeként (min­den baleset előfordulása esetén alapos kivizsgá­lásra köteleztük az építésvezetőket és a főépítés­vezetők szervezési, műszaki irányítási munká­juk mellett rendszeres szemléket tartottak a meg­előző intézkedések betartása érdekében) csök­kent a balesetek száma. Míg az 1000 főre eső bal-

Next

/
Thumbnails
Contents