Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)

Jelentések - Entz Géza: Az Országos Műemléki Felügyelőség falkép-helyreállításai és faszobrászati munkái (1963-1966)

AZ ORSZÁGOS MŰEMLÉKI FELÜGYELŐSÉG FALKÉP-HELYREÁLLÍTÁSAI ÉS FASZOBRÁSZATI MUNKÁI (1963-1966) Az 1963—66-ig terjedő időszak a Felügyelőség fal képhelyreállítási tevékenységében sok változást hozott. Az 1963 év elején még két hármas csoport dolgozott Illés János, illetve Przudzik József vezetésével. Az év folyamán mindkét csoport felbomlott, és 1964-re egyetlen restaurátorunk maradt. A falképrestaurátor csoport feloszlására egyrészt a Képzőművészeti Alap konkunenciája, részben pedig a restaurátoroknak a Felügyelőségen belüli kedvezőtlen helyzete következtében került sor. 1964-től 1966 közepéig a Felügyelőségen csak Reisinger Mária restaurátor és Köcs István betanított segédmunkás végezte a falképhelyreállítást. 1966 augusztusától a falképrestaurátor csoport Rády Ferenc restaurátorral újból növekedett. A rendkívül csekély létszám okozta, hogy a szóban forgó munkák úgyszólván kizárólag saját építkezéseinkkel kapcsolatos falképrestaurálásokra és konzerválásokra szorítkoztak. 1965-től kezdve a Képzőművészeti Alapon keresztül igyekeztünk megoldani az olyan sürgős munkákat, amelyek nagyobb létszámot követeltek. Az 1963 évi, saját keretben végzett legjelentősebb munka a siklósi várkápolna hajójában két gótikus falfestmény helyreállítása volt. Az értékes XV. századi alakos kompozíciók a fal átnedvesedése következtében olyan állapotba kerültek, hogy megmentésük egyetlen lehetséges útjának csakis falról való leválasztásuk mutatkozott. A nehéz feladatot Illés János és csoportja (Szentesi Róza, Reisinger Mária) kitűnően oldotta meg. A falképeket leválasztásuk után a fülke alakjának megfelelően kialakított műanyag-alapra vitték át. Az alapra természetesen nemcsak a festett, hanem a festetlen közéj^kori vakolat is hiánytalanul rákerült. Az így kialakított és az eredetit részleteiben is híven követő fülkét, a megfelelően kivésett északi és déli hajófalba újra visszahelyezték. Akivésés úgy történt, hogy a poliészter-fülke mögötti szellőzés is megoldódott. Az egész műanyagfülke olyan csővázra került, amely könnyen kiemelhető a falból, anélkül azonban, hogy a falfestmények természetes megjelenését zavarná. A déli fülke felső, Szent Lászlót és toulouse-i Szent Lajost ábrázoló rétegét az alsó rétegről leválasztották, és megfelelő alapra átragasztva mint függő képet helyezték el a kápolnában. A csoport másik munkája a XVI. századi pácini kastély tornyainak sgraffito dísze volt. Ezek feltárása következtében napvilágot látott a hazánkban egyedülálló népies növényornamentika az 1600 körüli időből, amely kitűnően bizonyítja a reneszánsz díszítmények népivé válását. A Przudzik József által vezetett másik csoport (Lente István, Bujdosó Anna és Deák Klára) először a soproni Kolostor u. 5. sz. középkori ház XVI. századi festett homlokzatát állította helyre. Ezután került sor a kőszegi vár nyugati szárnya emeletén levő és a nagy reneszánsz hármasablakokat körülvevő XVI. századi ornamentikának, illetve 1616ból származó sgraffitónak konzerválására és kiegészítésére. A két szóban forgó helyreállítás jelentősen gyarapította a későközépkori külső épületfestéseink számát. A soproni Kolostor u. 5. sz. ház zárt erkélyének valószínű évszáma 1510, a kőszegi festésé pedig 1493. A Nagykerekiben helyreállított Bocskay-kastély XIX. sz. elejéről származó festett vakablakát Lente István konzerválta. Ugyancsak az ő felügyelete alatt tisztították és rögzítették a Pécsi Építésvezetőség betanított szakmunkásai a szigetvári dzsámi törökkori vakolatát, az Egri Építésvezetőség szakmunkásai pedig a bodrogkeresztúri Kossuth u. 55. sz. XVIII. századi ház egykorú vakolatának és festett armírozásának szükséges munkáit végezték el. 1964- ben egy restaurátorra és egy betanított segédmunkásra olvadt restaurátor csoportunk legfontosabb feladata a berhidai rk. templom belső festésének feltárása és konzerválása volt. E munka következtében napvilágra került ornamentika jó fogalmat ad középkori népi díszítőfestészeinkről. Ugyanebben az évben történt a felsőörsi templom déli sekrestyéjében mutatkozó középkori festménytöredékek megóvása is. Kisebb konzerválással rögzítettük a fűzfői XIII. századi templom szentélyének festésmaradványait. A váraszói román kori templom gótikus alakos festményei szintén csak nyomokban maradtak meg. Ezek konzerválása is megtörtént. 1965- ben előzetes kutatás folyt a nógrádsápi rk. templomban. Ennek során kiderült, hogy a gótikus szentély északi és keleti falát alakos festés díszíti (keresztrefeszítés, köpenyes Mária és szentek). A freskók elég jó megtartásúak, és a templom belső munkái után restaurálandók.