Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)

Tanulmányok - Román András: Műemlékvédelem és városrendezés

1. kép. A tervezett kecskeméti új városközpont (a részletes rendezési terv modell-fotója, tervező: VÁTT — Kaszta Dénes — Korbonits DezsŐné) képi elemek új keretbe illesztésének esztétikai megjelenését, a régi és új mennyiségi arányaiból adódó várható hatásokat, s nem utolsósorban a megtartás vagy a bontás gazdasági következményeit. Egyszerűbb, de hasonló vizsgálatot kell lefolytatni városképi jelentőségű épület tervezett bontása esetén is. A városrendezés és a műemlékvédelem szoros együttműködésének eredményeként a közelmúltban a legtöbb esetben valóban ilyen átfogó elemzés alapján történt a rendezési célok érdekében bontásra javasolt, műemlékileg védett épületek elbírálása. Ezt a kialakult gyakorlatot kell folytatni a jövőben is, tanulni kell viszont azokból a hibákból, amelyekre éppen a nem kellően széleskörű vizsgálat folytán került sor. Okulás céljából néhány példát sorolunk fel. Kecskemét városközpontja részletes rendezési tervének készítése során kitűnt, hogy ez a rohamosanfejlődő, rövidesen 100 000 lélekszámú város csak a központ rekonstruktiv átépítésével tud eleget tenni a funkcionális igényeknek. Még részletesebben vizsgálva az is világossá vált, hogy a megyeszékhely központi közintézményei nem koncentrálhatok már a jelenlegi főtér köré, hanem a történelmileg kialakult városközpont továbbépítése szükséges. A szocialista város tervezett új közintézményeit (megyei párt- és tanácsszékház, mozi, könyvtár, művelődési otthon, irodaházstb.) reprezentatív módon, a korszerű városépítés elveinek megfelelően csoportosították, s természetes, hogy az új központnak a régivel szoros kapcsolatban kell lennie. Helyét ez okból egyértelműen a városi tanácsháztól délnyugatra eső területen jelölték ki. A történelmileg kialakult és az új központi téralakzat funkcionális kapcsolatát, a városközpont közlekedési hálózatának zavartalan kialakítását azonban egy közbeékelt emeletes copf műemlék jellegű lakóház gátolta. A vizsgálatok kimutatták, hogy a városközpont funkcionális igényei a ház lebontása nélkül nem biztosíthatók, emellett a nagyszabásúan kialakuló városképben a kisméretű ház amúgy is léptóktelen lenne. Bármennyire is fájó volt a műemlékek barátainak a szép épület lebontása, a veszteségért bőven kárpótol az ezen az áron megvalósítható koncepciózus és igényes, a városközpont egész képét dominálóan továbbfejlesztő városrendezési elképzelés. Ugyanezen terv készítése során egy másik műemlékileg védett épület, a zsinagóga lebontása is szóba került. A lefolytatott vizsgálat azonban kimutatta, hogy a színvonalas romantikus épület városképi szerepe igen fontos. A kecskeméti Szabadság tér művészi fokon ötvözi egységbe a XIX. század végének igényes alkotásait (Lechner Ödön városházája, Mende Valér két épülete stb.) régebbi korok (Nagytomplom és ref. templom) és a jelen építészetének (szálloda) reprezentánsaival. Ezen építészettörténeti kontinuitásnak a zsinagóga a csuklópontja, egyben a főtér hármas vertikális hangsúlyának egyike, s mint ilyen, a várossziluettnek is hatásos eleme. Ez okból a lebontás gondolatát el kellett vetni. A tervben és a gyakorlatban egyaránt sikerült megfelelő új funkciót biztosítani a fasiszta pusztítás következtében elvesztett eredeti helyett (1. kép). Más esetekben azonban előfordult, hogy a műemlék jellegű épület lebontását nem előzte meg kellő vizsgálódás. Az előzetesen fel nem tárt. addig