Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)

Tanulmányok - Román András: Műemlékvédelem és városrendezés

MŰEMLÉKVÉDELEM ÉS VÁROSRENDEZÉS Hazai műemlékvédelmünk az utóbbi tizenöt évben a külföldi gyakorlattól eltérő szervezetben végzi munkáját. Míg a műemléki hatóságok általában világszerte a művelődésügy keretébe tartoznak, nálunk a műemlékvédelem 1952-től fogva az építésügy, jelesül a város- és községrendezés részeként fejlődött mai színvonalára. Bár a művelődésügy és az építésügy egymástól meglehetősen távolálló munkaterület, mindkét szervezési formának van logikája. Ez abból ered, hogy a műemlékvédelem roppant összetett, soko ldalú tevékenység, melyben mintegy áthatják egymást a kulturális, műszaki és államigazgatási feladatok. Tagadhatatlan, hogy az összetett jellegen belül a kulturális komponens dominál. A műemlékvédelemnek a múlt történeti, művészeti, néprajzi emlékei megmentése a célja, s az, hogy azokat közkinccsé tegye. Mindez elsősorban és legfőképpen kiüturális tevékenység, ugyanúgy, mint a múzeumok munkája. Érthető ezért az országok nagy többségében kialakult műemléki szervezeti forma, melynek egyik előnye éppen a múzeumokkal való szoros kapcsolat. Eltérő hazai gyakorlatunkat célszerűségi okok hozták létre és indokolják. A műemlékek mindig épületek vagy építmények. Helyreállításuk, konzerválásuk építészeti, építőipari eljárással történik. A műemlékhelyreállítás során a műszaki tervezés és a kivitelezés éppúgy építésügyi tevékenység, mint az engedélyezési eljárás, így sok előnnyel jár, ha szervezetileg is hozzá tartozik. A műemlékekkel kapcsolatos legfőbb kérdésre, a megtartás vagy elbontás dilemmájára pedig csak a városrendezéssel, azaz az építésügy egy másik ágazatával együttesen lehet kielégítő választ adni. Ezért értelemszerű, hogy az építésügy szerteágazó keretei között a műemlékvédelem a városrendezés szervezetében kapott helyet. Másfél évtized gyakorlata igazolta az 1952-ben még csak merész kísérletként megvalósított elképzeléseket. Anélkül, hogy a műemlékvédelem kulturális tartalma csorbát szenvedett volna, az építésügy részekónt olyan komplex szervezet alakult ki, mely általános nemzetközi elismerést aratott. S e szervezet nemcsak azért bizonyult hatékonynak, mert a helyreállítás minden fázisához rendelkezik felkészültséggel és anyagiakkal, hanem azért is, mert a városrendezés szerves részeként nem keletkezhetett érdekellentét a műemlékvédelmi és városrendező szakemberek között egy-egy objektum megtartását illetően. Talán nem túlzás, ha a műemlékvédelem hazai nagyarányú kibontakozásának időszakában az egyik legfőbb eredményként a városrendezőkbe plántált műemléki, és viszont: a műemlékvédőkben megfogant városrendezési szemléletet tartjuk. 1965-ben a magyar műemlékvédelem az építésügy keretén belül szervezetileg elkülönült a városrendezéstől. Bár éppen az előzőben említett fejlődés folytán ez a lépés nem jelentheti a két munkaterület szembefordulását, mégis célszerű összegezni, miben és hogyan kell továbbra is együttműködniük a műemlékvédelem és városrendezés szerveinek és munkásainak. Ismeretes, hogy a műemlékvédelem jogi alapját képező építésügyi törvény műemléket, műemlékjellegű és városképi jelentőségű épületet különböztet meg. Míg a műemlékek feltétlenül és véglegesen fenntartandók az utókor számára, az utóbbiak csak addig és olyan mértékben, amíg az gazdaságos és a rendezési tervekkel nem ellentétes. A műemlék jellegű és városképi jelentőségű épületek megtartásának kérdésében ezért a műemlékvédelem és a városrendezés között továbbra is állandó a munkakapcsolat. Ha egy műemlék jellegű épület lebontásának gondolata felmerül, a minden vonatkozásban megnyugtató megoldást csak részletes, valamennyi körülményre kiterjedő elemzés birtokában lehet megtalálni. Fontos, hogy ez a vizsgálat mentes legyen szubjektív szempontoktól és előre megfogalmazott következtetésektől. Ki kell terjednie a kialakítandó terület beépítési lehetőségeinek vizsgálatára, a forgalmi kérdésekre, a lakásszám várható alakulásának elemzésére, városképi meggondolásokra. Nem hanyagolható el annak felderítése, hogy a tervezési területen és környékén milyen a közintézményellátottság, s a szóban forgó épület e tekintetben milyen szerepet játszhat. Vizsgálni kell a zöldterületek és parkolóhelyek kialakításának lehetőségét. Mindehhez az épület egyedi műemléki értékelése párosul, nemcsak a meglévő helyzetben, de új környezetéhez viszonyítottan is. Részletesen elemezni kell a megmaradó épületek és az új beépítés viszonyát, a régi város-