Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)

Tanulmányok - Mendele Ferenc: A túristvándi vízimalom

és alsó-felsőkiömlése (a nyaktőke), valamint a zsákasztal. Újonnan készült a két futócső (fából) és a kőemelő. A szálvas és a felvonók, illetve az ezekhez tartozó csapágyak kiigazítása, szabályozása, valamint a fogaskerék-áttétel ellenőrzése is megtörtént. Az őrlés bonyolultabb munkamenete

18 és szerkezete miatt több gépet a lebontott vagy álló vízimalmokból kellett átszállítani és itt beépíteni. Beszerzés útján biztosítottuk (a koptatóhoz) a hiányzó „Nemzeti" tisztítót, a hámozógépet, a konkolyozót és a két felvonót, valamint az őrlőüzemhez az egyik hengerszéket és a 2 db kettős felvonót. A koptatóhoz részben újonnan készült a rázórosta, a felöntőgarat, a porkamra, a szélcsövek és a futócsövek. Az őrlőüzemhez új kétrészes előkamrát, felöntőgaratokat, váltószekrényeket és futócsöveket készítettünk. Kisebb alkatrészek pótlásával természetesen a berendezés többi részét is átvizsgáltuk, és az üzemeltetés igényeinek megfelelően kijavítottuk (207. kép). A berendezés helyreállítása 1965-re elkészült, és a Szabolcs— Szatmár megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat kezelésében működő, eddig szinte ismeretlen műemléket

19 azóta évről-évre több látogató, turista keresi fel. Mendels Ferenc JEGYZETEK 1 A helyreállítás megkezdésével és annak rövid ismertetésével a Magyar Műemlékvédelem 1961 — 1962. című évkönyv (Akadémiai Kiadó, Bp. 1966.) is foglalkozik. t (Horler M.: ,,Az Országos Műemléki Felügyelőség helyreállításai 1961 —1962-ben", — 242 old. és Mendele F.— Waigand M.: ,,Az Országos Műemléki Felügyelőség 1960 —1962. évi népi műemléki munkájáx'ól", 270, 273 — 274. old.) 2 Ezt a fontos adatot a volt tulajdonosnak, dr. Kende Györgynek köszönhetjük, aki az EM Város- és Községrendezési Főosztályának kérésére — a malom műemléki védelmének indokolásakor — volt szíves felvilágosítást adni. (ÉM Irattár 1959. IX. 26.) Tragikus halála miatt a levéltári adat pontos jelzetét nem ismerjük. 3 A „belső malom" a falu szigeti részén állt. (Tulajdonosa Csoknyai Gyula, később a liácz-család.) A facölöpökre állított, fából épült zsindelyes vízimalomban — ugyancsak három kerékkel és kopárral — 1912-ig őrölték, 1922-ben leszerelték és részben lebontották. 4 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. II. kötet. Pesten, 1851. —137. old. Pongrdcz Pál „Régi malomópítészot" c. könyvében (Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1967. — 103. old.) a vízimalom építési idejét a XIX. századra datálja. 5 ,,A kallómalmok gyakran más iparággal párosultak . . ., vagy egyéb feldolgozó technológiai berendezéssel együtt épültek. Ezek vagy függetlenek a kallóműtöl . . ., vagy közös meghajtó szerkezettel, közös vízművel rendelkeznek." (Pongrácz Pál: „Kallómalmok. A kézműves ós manufakturális gyapjúipar kallómalmainak rekonstrukciós vizsgálata." — Technikatörténeti Szemle, 1964. I -2. sz., 40. old.) Az itt működő kallóról biztosan csak annyit tudunk, hogy a víziládából vezetett víz forgatta a fából készült, henger alakú gubamosókat, és hogy 1899-ben bontották el. (Az oldalt hézagosan lécezett henger alakú áztatókat fürdésre is használták.) 6 A kb. 2,5 X 7 m-es alapterületű fürdőház — a két rövidebb oldalaihoz erősített 3 — 3 fenyőgerenda összeerősítésével, a „tutajokkal" — a malomtól ENY-ra, a tószerűen kiszélesedő vízen feküdt. A fából készült „ház" közepére 1,50 m széles, 1,20 m mély, alul deszkázott, oldalt lécekkel hézagosan borított vízikosarakat helyeztek el. A fenyőgerendák fölé épített öltözőket három oldalról tornácos napozó övezte. A télen kiemelhető fürdőházat 1932-ben az akkori tulajdonos, Kende Gyöi'gy Cégónydanyádra vitette át, és egy ideig még itt a Szamoson is használták. 7 A tetőtér szellőzőjének 1899-es évszáma alapján többen ekkorra datálták a malom építését is. Ezt azért sem tartjuk valószínűnek, mert öt év múlva, 1904-ben a berendezést már korszerűsíteni kellett, ami természetesen újabb — elsősorban a belsőben jelentkező — átépítést igényelt. 8

Györffy István: Magyar falu, magyar ház Bp., 1943. 231 old. 9 A két tetőépítmény a helyreállítás megindulásáig fazsindelyes maradt. Lényegében ezekkel a munkákkal egyidőben (1923 — 27 között) építették át a malomtól DNY-ra álló molnárházat is. Zsindelyfedését cseréppel váltották föl, a szabadkéményes, pitvaros konyhát átalakították és a 187. sz. képen látható, fából épült kamrát és ólakat elbontották. 10 A volt tulajdonos, dr. Kende György szíves közlése. (Lásd 2. jegyzetet.) 11 A tervezés alapelvét lényegében ez a kettősség — a felújítás ós a rekonstrukció — határozta meg. (Lásd: Mendele F : A turistvándi vízimalom helyreállítása. Magyar Építőművészet, 1966. 5. sz. 48 — 51. old.) 12 A vízgáthoz előregyártott vasbeton elemekből szádfalszerűen levert támfalat terveztünk. (Ugyanígy készült a régi vízgát is, csak ahhoz természetesen nutolt tölgygerendákat használtak fel.) Az egységes szürkésbarna színt (az érett fa színét) ós a vasbeton elemek tervezett elhelyezését azonban a kivitelezés nem tudta biztosítani. 13 A fényképért Kalmár Ödönnek, mondok köszönetet. (A fényképen — a malom EK-i oldalán — a rövid ideig, 20 — 30 évig használt „kerókház" rögzítésére szolgáló gerendakeret is látszik még.) 11 Régen a malomtengelyhez szükséges tölgyfákat külön nevelték, és hogy most ezeket sikerült megszerezni, azt is a Szarka Imre és Miks Lajos vezette OMF Nyíregyházi Építésvezetőség gondos munkájának köszönhetjük. Az említett építésvezetőkön kívül Angyal József, Balogh László, Bakk Sándor, Komár István és Nagy Károly ácsoknak is köszönetet mondunk. 15 A Malomipari és Terményforgalmi Tröszt SzabolcsSzatmár megyei Vállalata — Kirsch János közben járására — vállalta, hogy a malom üzemeltetését biztosítja. Ezért az őrlőberendezést működtető első és harmadik keréktengelyt már a helyreállításnál, a daráló keróktengelyét pedig 1966-ban új tölgygerendából bárdoltattuk ki. A Tröszt megértő segítségét és támogatását ezúton is köszönjük. 16 A vízimalom felmérésében és a tervdokumentáció elkészítésében nyújtott nagy segítségéért N. Waigand Máriának, mondok köszönetet. A vörösrézből domborított műemléki tábla Péry József ötvösművész munkája. 17 A technológiai helyreállítás tervét az OMF megbízásából — Kirsch János és Molnár Béla. közbenjárására - Dániel Pál ós Szécsényi Lajos, a Szabolcs-Szatmár megyei Malomipari Vállalat dolgozói készítették el. 18 Az őrlőberendezés két elkülönülő részből, az őrlést előkészítő koptatóberendezósből (a) és az őrlőüzemből (b) áll. Az őrlés — vázlatos — menete a következő: a) A garatba felöntött búzát a szimpla, serleges felvonó a rögrostára emeli fel. A kő, rög, zsineg, csutkavég stb. eltávolítása val a gabona innen a fűmagrostára, ennek „átesése" pedig a konkolyozóra kerül. Az apróbb magvaktól és a konkolytól megtisztított anyagot a hámozógép lehántolja, majd innen — az áztatócsiga segítségével