Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)

Tanulmányok - Barcza Géza: A magyar műemlékvédelem fejlődése a jogszabályok tükrében (1847-1949)

A szabályzat előírta, hogy minden olyan munka, mely valamely műemlék fenntartására, helyreállítására, bővítésére, szabaddá tételére, a falfestmények helyreállítására, a festett ablakok restaurálására irányul, illetőleg elvégzésük a műemlék jellegét vagy fenntartását veszélyeztetheti, csak a miniszter jóváhagyása alapján és az általa meghatározott módon végeztethető. A MOB működési köre az építészeti emlékekre, valamint az azokhoz tartozékként kapcsotódó szobrászati, festészeti és műipari tárgyakra terjedt ki. A bizottság kezdetben a középkorig bezárólag védte a történelem előtti időktől kezdődően létrejött emlékeket, majd 1902-től kezdődően a védelmet a XIX. század elejéig létrejött művekre terjesztette ki. A MOB általában havonként tartotta üléseit. Ezeken megtárgyalták a miniszter elé terjesztendő szakvéleményeket, a tagok és levelező tagok kinevezésére vonatkozó javaslatokat, a műemlékek fenntartása, helyreállítása tárgyában, a helyreállítási tervek elfogadása és a költségvetések megállapítása körében felmerült kérdéseket, a műemléki javadalom felosztására, a helyreállítást végző építészek kinevezésére, a műemlékek felvételére és megvizsgálására, továbbá a bizottság kiadványainak meghatározására vonatkozó problémákat. A bizottsági ülések előkészítése az előadó feladata volt, aki felelősséggel tartozott az albizott sági javaslatok kialakításáért és a javaslatok előterjesztéséért. A terveket, költségvetéseket ugyanis előzetesen a bizottság építészéből és más szakértő tagjaiból, valamint az előadóból álló albizottság tárgyalta meg az elnök vezetésével. A bizottsági üléseken a tagokon kívül részt vettek az alkalmazott építészek és a titkár is szavazati jog nélkül. Az ülésekre külső szakemberek is meghívhatok voltak. A határozathozatal szavazással történt, a határozathozatalhoz legalább öt tag jelenléte volt szükséges, a szavazástól tartózkodni nem lehetett. Szavazategyenlőség esetén azt a javaslatot fogadták el, amely mellett az elnök szavazott. Minden tag bármely kérdésben az ülésen felvett jegyzőkönyvben különvéleményét rögzíthette. Az ülés jegyzőkönyvét az elnökön és az előadón kívül a bizottság két felkórt tagja írta alá. Az előadó feladata volt a bizottsági ülések előkészítése, a fontosabb ügyek közvetlen intézése, valamint a miniszternek évenként küldendő beszámoló jelentés elkészítése, emellett vezette a műemlékek jegyzékét, gondoskodott annak folyamatos kiegészítéséről, a törzskönyv vezetéséről, a műemlékek tudományos ismertetéséről. Az előadó-építész feladatát képezte a műemlék fenntartási és restaurálási ügyek közvetlen intézése, a tervek szakvéleményezése, a bizottságnál alkalmazott építészek és a tiszteletdíjas építészek munkájának irányítása. Az előadó-építész külön megbízás alapján műemlékhelyreállítást is irányíthatott, s e munkájáért külön díjazásban részesült. Az előadó-építész helyettese a bizottság másodépítésze volt, aki a bizottság által megállapított elvek alapján elkészítette a terveket és a költségvetéseket, és kezelte a bizottsági tervtárat. A szerződéses viszonyban lévő tiszteletdíjas építészek a tervezési munkákat végezték és a műemlékhelyreállításokat közvetlenül irányították. A bizottság által jóváhagyott terveket csak külön bizottsági engedéllyel lehetett módosítani. A titkár feladata volt az ügykezelés, a könyvtár kezelése és az előadó munkájában történő segédkezés. A MOB első szabályzata 1922-igvoltérvényben.

17 A szabályzat módosítása a jogszabályokban meghatározott feladatot megváltoztatta, s korszerűbbé tette a műemlékvédelmi tevékenységet. Alapvető változás következett be a védendő objektumok vonatkozásában, ugyanis az új szabályzat a földben, vagy a föld felett lévő minden történeti vagy művészeti jelentőséggel bíró építményre és annak szobrászati, festészeti és iparművészeti tartozékaira kiterjesztette a védelmet, vagyis az új szabályzat a XIX. század eleje utáni alkotásokat is védelmezte;. Nyilván az elegendő javadalom hiánya miatti korlátolt számban történt védetté nyilvánítás szomorú gyakorlati tapasztalatai alapján került be a szabályzatba: ,,a bizottság hivatásával összefüggő feladatának tartja oly emlékeknek feljegyzését, nyilvántartását és összeköttetései révén társadalmi úton való megóvását is, melyekre az idézett törvény (az 1881. évi XXXIX. törvénycikkre történő utalás — a szerző megjegyzése) ki nem terjeszkedik". Az új szabályzat a bizottság munkakörét az előző szabályzatnál részletesebben és némely vonatkozásban újszerűbben taglalja. A bizottság feladata a hazai műemlékek felkutatása, összeírása, felvétele, művészi becsük, továbbá helyi érdekű fontosságuk és alakjukban mutatkozó sajátosságuk szerint, valamint a hazai műemlékek fenntartása szempontjából való osztályozása és fenntartása, továbbá a hazai műemlékeknek - ingatlan és ingó műemlékeknek egyaránt — kiadványokban történő ismertetése, a műemlékek iránti érdeklődés felébresztése és ápolása. Érdekes, hogy a szabályzat olyan feladatok ellátását is rögzítette, melyről a törvény egyáltalán nem rendelkezett. Ilyen az ingó műemlékek kiadványokban történő ismertetése. A műemlékek összeírásánál újszerűen utalás található a ,,helyi érdekű fontosságra", melyben az a szemléleti mód látszik jelentkezni, hogy a műemléket nem egyedül általános művészeti értéke alapján, hanem a terület viszonylatában, a terület műemléki értékeihez viszonyítva is minősíteni kell, vagyis elképzelhető olyan helyzet, amikor egy adott műemléknek csak a konkrét előfordulási helyen van fenntartást szükségessé tevő jelentősége. Az új szabályzat meghatározása szerint a műemlék-kutatásra és felvételre a műemléki célokra fordítható javadalmazás adta lehetőségeken belül az egyházi, világi és katonai építményeknél egyidejűleg topográfiai sorrendben kerül sor. —Si»