Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)

Tanulmányok - Barcza Géza: A magyar műemlékvédelem fejlődése a jogszabályok tükrében (1847-1949)

Intézkedik a szabályzat a törzskönyv vezetéséről is. Abba kell bevezetni az összes felvett és osztá­lyozott műemléket, éspedig azokat, melyeket a miniszter fenntartandónak nyilvánított; valamint azokat, melyekre nézve a miniszter kimondotta, hogy rájuk a törvényi védelem nem terjed ki; továbbá azokat, melyek fenntartása kérdésében a miniszter még nem határozott. A törzskönyvbe felvett és folyószámmal ellátott minden műemléknek külön betéti íve, ezen belül A) B) és C) lapja van. Az A) lapra kell rávezetni a műemlék és tartozékai helyszínelési, építészeti műtörténeti leírását, a műemlék helymegjelölését, a miniszteri határozat keltét és számát, és a fel­vételi rajzokat hitelesítő MOB — határozatszámát. A B) lapon kell feltüntetni a tulajdonos, illetőleg a fenntartásra kötelezett birtokos nevét. A C) lapon kell feltüntetni az elvégzett fenntartási vagy hely­reállítási munkálatok rövid leírását és azok költ­ségeit, valamint a munkálatok engedélyezésére, illetőleg elrendezésére vonatkozó miniszteri leirat keltét és számát. A betéti ív A) lapján a műemlék leírásánál tün­tették fel a műemlékekre vonatkozó különböző felvételeket (fényképeket, építészeti és egyéb rajzokat), valamint a fenntartási, illetőleg helyre­állítási munkálatok tervrajzát. A műemlékek betéti íveit az emlékek helység­nevének betűsorrendje szerinti csoportosításban kezelték, a betéti ívekről olyan betűrendes lajst­rom készült, melyben minden műemléknél fel­tüntették, hogy az fenntartandó-e, fenntartását a miniszter nem rendelte el, illetőleg a fenntartására nézve nincs még határozat. A felvételekre vonatkozé) rajzokat, a metszetek fenntartási és restaurálási terveit, a festményeket, fényképeket, lemezeket külön borítékban a helysé­gek nevének betűsorrendjében tárolták, s ezekről külön betűrendes lajstromot is készítettek. Külön betűrendes lajstrom felfektetését rendelte el a szabályzat azoknak a műemlékeknek a nyilván­tartására, amelynek létéről a bizottságnak közvet­ve vagy közvetlenül tudomása volt, de róluk rész­letes adatok és felvételek hiányában betéti ív nem volt kiállítható. A szabályzat előírta, hogy a betéti íveken és a lajstromokon minden változást folya­matosan fel kell jegyezni. A szabályzat új szervezeti formát is bevezetett. A vallás- és közoktatásügyi miniszter ugyanis jogosult volt a felmerülő igények alapján az ország egyes vidéki gócpontjain a munkakör nagyságá­nak megfelelően díjazott műemlék-kerületi gond­nokságokat felállítani, illetőleg a legjelentősebb műemlékek gondozására tiszteletdíjas gondnoko­kat kinevezni. A szabályzat a műemléki könyvtár és tervtár rendjét is meghatározta. A könyvtárt külön enge­dély nélkül csak a bizottság tagjai és megbízottai használhatták. A külső érdeklődők csak kivételes esetben az előadó engedélyével vehették azt igény­be. A könyvtárt a titkár kezelte, aki folyamatos lajstromot vezetett a könyvtárban elhelyezett könyvekről. A fenntartási és helyreállítási tervek jóváhagyása úgynevezett „elfogadási záradékkal" történt. A záradékot az elnök, az előadó és az elő­adó-építész tartozott aláírni. Miniszteri jóváhagyás­ra csak záradékkal ellátott tervet lehetett felterjesz­teni. A tervek, rajzok és egyéb tervtári gyűjtemény kezelése az előadó-építész feladata volt, aki a külső érdeklődők részére kivételesen engedélyt adhatott azok használatára. A tervtári rajzok és fényképek lemásolását, sokszorosítását csak a MO B elnöke engedélyezhette. A szabályzatban az előadó-építész irányítása alatt működő másodépítészről, művezetőkről és kisegítő építészekről, mint a bizottság építészi irodájának dolgozóiról, vagyis a MOB-on belül külön szervezeti egységről van szó. A másodépítész feladata a folyamatban lévő műemléki munkák terveinek, felvételeinek kezelése, s azok befejezése utáni tervtárba történő lehelyezése. A szabályzat a jobb munkamegosztás és az ügy­menet meggyorsítása érdekében a bizottságon belül létrehozta a végrehajtó bizottságot. A vég­rehajtó bizottság megbízatása öt évre szólt, tagjait a MOB kinevezett tagjaiból titkos szavazással a teljes ülés választotta meg. Hivatalból tagja volt a végrehajtó bizottságnak az elnök, az előadó, valamint az előadó-építész, rajtuk kívül a bizott­ságnak hat választott tagja volt. A végrehajtó bizottság megalakításával módo­sult az ügyintézés rendje. A szabályzat szerint a végrehajtó bizottság jogosult volt: - a MOB ügykörébe tartozó ügyek megtárgya­lására és a MOB elnöke által megállapított „sürgős­ség" esetén azok elintézésére; - a miniszter által jóváhagyott előirányzaton belül az előadó-építész által végzendő kisebb volu­menű fenntartási és helyreállítási munkálatok el­rendelésére és azok finanszírozására; — az éves munkaterv és költségelőirányzat meg­állapítása, a rendes és levelező tagok kinevezése, a MOB kiadványok meghatározása kérdéseiben a teljes üléshez javaslatot tenni; - sürgősség esetén a jelentősebb műemlékek megvizsgálására, felvételére, a munkálatok ellen­őrzésére és felülvizsgálására szakértő kiküldetése; - javaslatot tenni a teljes ülés elé a műemlék­helyreállításokhoz folyósítandó segélyekre vonat­kozóan. - - minden olyan ügyben állást foglalni, melyben a sürgősségre tekintettel a miniszter a végrehajtó bizottság véleményét kéri ki. A MOB teljes ülése elé tartozott a miniszterhez teendő szakvélemények, állásfoglalások kialakítá­sa, valamint minden olyan ügyben vélemény for­málása, melyben a döntés joga a minisztert illette, így pl. a helyreállításhoz szükséges segélyek javas­lása, a jelentősebb műemlék-helyreállításokkal kapcsolatos munkákra megbízások kiadása. A MOB teljes ülése határozott a műemlékek fenn­tartására és helyreállítására vonatkozó kérdések­ben, valamint a helyreállítási tervek elfogadása a MOB kiadványok megállapítása ügyeiben. A MOB teljes ülésére a szabályzat szerint július, augusztus, szeptember hónapok kivételével kéthónaponként

Next

/
Thumbnails
Contents