Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)

Tanulmányok - A vár helyreállítása (Koppány Tibor)

ágyúállást. Ezt is helyreállítottuk, de a hozzá tartozó, valószínűleg a XVIII. század elején elfalazott lőrést csak részben bontottuk ki, mert az eléje épített külső támpillérre statikai szempontból szükség van továbbra is. A belső vár udvara. Az épületekkel és falszorosok kai körülzárt nagy udvaron, ahogy azt a régészeti munkák ismertetésében láttuk, három építmény nyomait találtuk. Közülük a déli, az udvarnak majdnem a közepén levő, téglalap alaprajzú mélyedés a vár korábbi, sziklába vésett ciszternája. Feltárása után minden kiegészítés nélkül mutattuk be. Az istálló előtt ugyancsak sziklába vésett, négyzetes gödröt láthatunk. A sarkaiban talált gerendahelyek alapján náddal, földdel fedett pince vagy verem lehetett, amelyet megint kiegészítés nélkül hagytunk. Az udvar legérdekesebb építménye az északkeleti sarokban feltárt nagy ciszterna, amelyből a másodlagos kőfaragványokat kiemeltük, és műkőtömbökkel pótoltuk, majd az egészet romos állapotban konzerváltuk. A FELLEGVÁR A belső kaputoronytól jobbra, a várhegy legmagasabb pontján álló tornyot magas és vastag falak veszik körül (179. kép). A várnak ez a része szinte önálló egység ma is, megközelíteni csak a belső kaputorony boltozott kapualján áthaladva, az udvarból nyíló keskeny ajtón át lehet. Az általunk fellegvárnak nevezett legfelső vár voltaképpen a sümegi vár legrégibb része, a XV. század közepéig ez volt maga a vár, amint ezt ismertetésünk régészeti részében olvashattuk. A korai vár XIII. század lakótornyát szabálytalan alaprajzi formában övezték a valószínűleg ugyancsak XIII. századi várfalak. A XV. század második felében, amikor az egész várhegyet beépítik, a korai vár megmarad belső várnak. A XVI. század közepén azután hatalmas falakkal övezve ó-olasz bástyával építik át a fellegvár külső falait, tetején pártázattál, belsejében kettős falak közötti töltésben ágyúállásokkal. Mindezt a nagyarányú átépítést is ismertettük az előbbiekben, most azért térünk ki tnégegyszer minderre, hogy kiemeljük ennek a várrésznek jelentőségét. Már bevezetőnkben említettük, hogy a fellegvár közepén, az egykori lakótoronyra épített öregtorony a vár három, viszonylag épségben maradt tornya közé tartozott. Ez indított bennünket arra az elhatározásra, hogy a fellegvárat régészeti és falkutatási munkánk éppúgy legfontosabb feladatának tekintsük, mint ahogy a helyreállítási munka középpontjában is ennek a résznek kell állnia. Éppen ezért a fellegvár építményeit a rendelkezésünkre álló adatok alapján igyekeztünk eredeti állapotában, a lehetőségek szerint kiegészítve bemutatni. Helyreállítási munkánk a feltárást követte. Elsőnek az öregtornyot hoztuk rendbe. Földszintjének kitisztítása után azt és az első emeletet — mi179. kép. Az öregtorony és a fellegvár helyreállítás közbon után a torony hiányzó délnyugati emeleti sarkát felfalaztuk — a megtalált boltvállak alapján egyértelműen kiszerkeszthető boltozatokkal fedtük le (180. kép). A második emelet fölé az egykori fafödém helyére vasbeton mestergerendás fafödém került. A torony főpárkányát és a fölötte levő attikafalát kiegészítve magas sátortetővel fedtük le, amelyhez a formát Giulio Turco 1569-ből származó rajza szolgáltatta. Ezután következett a torony belsejének helyreállítása. 180. kép. Az öregtorony pinceboltozatának mintaíve