Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)

Tanulmányok - A vár helyreállítása (Koppány Tibor)

III. kép. A keleti épületszárny a Köves-bástya feletti védőtetővel ték a várat. A külső falat támpillérekkel és különböző előfalazásokkal erősítették az idők folyamán, éppúgy, mint a nyugati és az északi oldalon. A belső falhoz viszont egytraktusos épületszárny csatlakozott, amelyben a vár gazdasági jellegű helyiségei voltak. Mindebből a külső, támpilléres fal elég rossz állapotban, de majdnem eredeti magasságában maradt ránk. Az ágyúállások egy kivételével leszakadtak, a falszoros töltése ezek helyén kifolyt a várból. A gazdasági szárny falai földszint-magasságig álltak, kivéve a középső, kb. 50 méteres szakaszt, emelete azonban a déli, utolsó helyiség kivételével elpusztult. A beszakadt ágyúállások és az épületszárny régészeti feltárása nyomán tisztán állott előttünk a vár egész keleti oldalának alaprajza. Az itt állott épületek elvi rekonstrukciójához az ásatási eredmények mellett ismét sok segítséget nyújtottak Giulio Turco rajzai, a XVI—-XVII. századi várleltárak és Kimnach Ödön e század eleji vázlatai. A feltárás után kialakult helyzetből és az idézett forrásokból kiindulva terveztük meg a keleti oldal helyreállítását. Legelőször a külső várfalat hoztuk rendbe. Befalaztuk a kisebb-nagyobb falkitöréseket, megerősítettük a kiromlott falszakaszokat és a támpilléreket, visszaboltoztuk az ágyúállásokat, és helyreállítottuk a falszoros feltöltésével annak eredeti járószintjét (177. kép). A falszorosban, annak közepe táján korábbi eredetű kis torony állott, földszintjén — amely a töltésben van — bazalttal boltozott helyiséggel. Ennek a falszakaszt kettéosztó kis toronynak a falait a falszoros járószintje fölé emeltük, hogy eredeti rendeltetése érzékelhető legyen. Földszinti, beszakadt boltozatát is helyreállítottuk. A belső kapuval szemben levő, épségben talált ágyúállás felett is kisebb torony lehetett. Felső helyiségeit az ásatás tisztázta, védelmére kis, cseréppel fedett tetőt helyeztünk föléje. Ettől a tetőtől délre a falszoros megközelítésére a nyugati falszoros fagerendás gyilokjárójához hasonló járószintet építettünk. A belső várat körülölelő falszoros-rendszer ezzel ér véget, ezért itt építettük meg a levezető falépcsőt, szemben a belső kaputoronnyal. A keleti, gazdasági épületszárnyban a Kövesbástya mellett volt az istálló. A belőle nyíló két ágyúállás helyreállítása után az istállót az eredeti fafödém gerendafészkeinek felhasználásával alulbordás, felül szigetelt vasbeton födémmel zártuk le. Kiegészítettük az ajtó és az ablakok nyílásait, azokba vasrácsokat helyeztünk. Elképzeléseink szerint itt alakítanánk ki a kőtárat a várban talált XIV— XVII. századi kőfaragványok bemutatására. Emelete, amelyen egykor talán a várőrség hálótermei lehettek, visszaállíthatatlanul elpusztult.