Magyar Műemlékvédelem 1963-1966 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 4. Budapest, 1960)

Tanulmányok - A vár helyreállítása (Koppány Tibor)

176. kép. A lefedett Köves-bástya A falszoroson belül álló, az udvar szintje alá süllyesztett borospincét az ásatás nyomán egyértelműen rekonstruálhattuk, az esetleg felette levő épületet azonban már nem. Éppen ezért csak a pincét egészítettük ki. Falait felemeltük, terét a feltárt boltvállakon beboltoztuk, tetejébe pedig a falszoros belső falához támaszkodó, cserépfedésű tetőszerkezetet terveztünk. Kiegészítettük a levezető lépcsőt, s a pince belsejét téglával burkoltuk fel. A helyi szájhagyomány által kantinnak nevezett pincét terének és tömegének érzékeltetésén túlmenően azért is egészítettük ki, hogy a várat bemutató idegenforgalmi vagy múzeumi intézmény itt rendezhessen be esetleg olyan elárúsíté) helyiséget, amelyben a látogatók üdítő italokat vásárolhatnak. A falszoros közepén álló, egykor hatalmas méretű toronyból csak a rendkívül magas pince és a fölötte levő emelet induló falai maradtak meg. A belső várat körülvevő falszoros egységes megközelítése érdekében (az esetleges vízelvezetés nehézségeiről nem is beszélve) a pince fölé az egykori fafödém síkjában új vasbetonlemez födémet építettünk, miután a torony falait az udvar felől kiegészítettük. A torony keleti oldalán az ásatás alkalmával előkerült külső kürtő (?) fölé védőtető készült. Az ettől keletre levő, beszakadt boltozatú ágyúállást feltárás után visszaboltoztuk, és eredeti formájában mutattuk be, visszaállítva felette a falszoros betöltött járószintjét. Az északi falszorost kívülről karcsú támpillérek sora támasztja meg. Ezeket éppúgy, mint a nyugati falszoros hasonló pilléreit, mindenütt kiegészítettük, mert ma is statikai szerepük van. Köves-bástya. A vár északkeleti sarkát védte ez a háromszintes, ötszög alaprajzú ó-olasz bástya, amelyet az északi külső falán levő évszámos és nyugati falán levő, ma már olvashatatlan latin feliratú kőtábla szerint 1554-ben építettek. Földszintjén észak és kelet felé, a bástya homlokfalain 2—2, nyugatra és délre a bástya szárnyain pedig 1—1 nagy, kifelé bővülő ágyúlőrés van. Az emeleten ugyanúgy 3—3, illetve a nyugati szárnyon 2. a délin 1 kisebb, szakállaspuskáknak szánt lőrést találtunk. A XVI. század közepén épített bástya ebből a két szintből állott, amelyeket fafödém fedett: teteje nyitott volt és pártázatos, lőréses fal zárta, mint az ekkori olasz bástyákat általában. A XVI. századi várépítés szabályainak megfelelően külső falsíkjai enyhén ferdék, falai felfelé fokozatosan vékonyodnak. Amint ezt már a feltárást ismertető részben láttuk, a bástyába a belső várat övező falszoros falait átvágó folyosó vezet, két külső, a bástya földszinti termében látható középkori támpillér között. A kétszintes nyitott bástyát a XVII. század közepén részben átalakították. Földszintjét átboltozták, tetejére pedig a külső falsíkoktól visszaugró síkkal második emeletet építettek, amelyet valószínűleg magas sátortető fedett (176. kép). A második emelet falkoronái lepusztultak, de lőrés jellegű ablakai még nagyjából rekonstruálható állapotban vannak. Az általunk az építtető Köves András püspökről elnevezett bástya a külső kaputorony és az öregtorony mellett egyike volt a vár három, viszonylag épségben fennmaradt sarokpontjának, amelyeket már munkánk megindulásakor lefedni határoztunk. Falainak és belső tereinek helyreállítása annyira természetes és egyértelmű volt, hogy már 1957-ben, a feltárási munka megkezdésekor elkészült első helyreállítási terve. Eszerint boltoztuk vissza földszintjét a bevezető folyosóval együtt, fedtük le alulbordás vasbeton födémmel első emeletét, egészítettük ki falait és összes lőrését. A földszintre bevezető folyosót, annak belső végén az ott feltárt kétszárnyú kapu helyén kétszárnyú vasrács kapuval zártuk le. Az emeleti ágyúterem megközelítésére a felső folyosóra felvezető falépcsőt építettünk. A földszinti terembe burkolatként agyagtapasztás, az emeletibe téglaburkolat készült. A második emeletet a falszorosokból lehet megközelíteni. Falainak pontos magasságát nem ismerjük, ezért az első tervet, amely a mai falkoronákra helyezte az ötszög alaprajzra szerkesztett sátortetőt, elvetettük. A ma látható védőtető formai megoldása hosszú vita során alakult ki. Alatta a második emeleti falakat nem falaztuk fel, hanem romos falkoronákkal hagytuk meg, a tetőt pedig a falaktól független lábakra állítottuk. Keleti falszoros és épületszárny. A Köves-bástya és a fellegvár közötti hosszú szakaszon kelet felől is kettős fal, közte töltés és abban ágyúállások véd-