Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

61. kéj). Az épület rekonstruált orcszlándomborműveinek alapjául szolgáló eredeti maradvány az északi homlokzat i é)l sak. Kérdés, hogy ezért az eredményért érdemes volt-e feláldozni a teljes egészében hiteles barokk műemléki architektúrát, a homlokzat XVIII. századi nyílásrendszerét? (54 — 57. kép.) Az 1961—62-ben befejezett Úri utca 13. sz. épület homlokzatainak helyreállítási módszere viszont a Mária Magdolna-tornyon bemutatott eljáráshoz igazodik.

42 Tudományos helyszíni leletdokumentációja azonban nem olyan sikeres, mint a toronyé, és nem is mindenütt megfelelő. Az építkezés során itt is bevakoltak egy-két jelentős faragóttkő-maradványt. Ezért a ma látható homlokzatok nem nyújtanak megfelelő képet a páratlanul érdekes leletegyüttesről és a fontos építéstörténeti megoldásokról. Például az Uri utcai homlokzat roncsolt középkori kapukeretköveinek eltüntetése a vakolatba karcolt, és így rekonstruált kapu rajzát helyszíni dokumentációjától fosztotta meg. Ezáltal maga az egyébként ötletes megoldás is indokolatlanná vált. A déli szélső, sikátornyílás feletti északi konzol és armírozás levakolása az eredeti erkély egyik szerkezeti elemét tüntette el a homlokzatról. A szemközti gyámra emelt törökkori, utca feletti áthidalás nyílásának félig bemutatott kávamaradványait is értelmetlenné tette. Ma ugyanis nem látszik, hogy a hozzá tartozó kiváltóív túlsó válla mire támaszkodott. Többek között ezért állapította me<z 1963-ban a Műemlékvédelem című folyóirat: 02. kép. Az Űri utca 31. sz. épület homlokzata 1944 előtt Öl)