Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

63. kép. Az Űri utca 31. sz. épület homlokzata a kutatások befejezése után, 1954. évi állapot „A kivitelezés néhány fontosabb részletmegoldásban eltért a műemléki jóváhagyásban elfogadott tervtől. Ezek a változtatások nem váltak az épület előnyére, néhány hiba szerencsére kevés anyagi áldozattal kijavítható." (Ez azonban a mai napig sem történt meg.) (58 —59. kép.) Az egyébként kifogástalan leletbemutatás mellett talán csak azt kellett volna fokozottabban mérlegelni, hogy egy ilyen sokrétű műemlékhelyreállítási feladatnál szabad-e ennyi eredeti fragmentumot kiemelni az aránylag kicsiny homlokzatfelületeken ? Helyesebben szólva: reálisabb különbséget kellett volna tenni a fontos és kevésbé fontos leletek között. Mert vannak a gótikus architektúrának olyan maradványai, amelyeknek bemutatása elmaradt és hiányzik — miként mondottuk -, de történt olyan leletdokumentáció is, amely felesleges, és túlzsúfoltságot okoz a homlokzatokon (60. kép). Például kár volt az Uri utcai homlokzat déli oroszlándomborművét elhelyezni a falban ott, ahol annak semmiféle reálrégészeti maradványa sem volt. Elég lett volna a másik két helyen bemutatni e speciális épületplasztikai emlékek rekonstrukcióit azokon a helyeken, ahol eredeti bizonyítékaik előkerültek. A felesleges, harmadik oroszlándomb ormfi felett látható posztgótikus ablakkeret-szemöldökkövet szintén el lehetett volna hagyni az architektúrából. Ennek amúgy sem volt jelentős homlokzatképző szerepe, és eredeti rendeltetését még a kutatás sem tudta kellőképpen tisztázni. Ezek helyett inkább a lejjebb levő konzol- és kávaarmatúrát kellett volna bemutatni fenti okfejtésünk értelmében. Ez szerényebb motívum is lett volna a túl sok látnivaló között (61. kép). Egészben véve: ezt a helyreállítást nem annyira az építész, mint inkább az archeológus szemlélete irányította, itt nem ártott volna az esztétizáló irányzat komplex homlokzatképző készségét kissé nagyobb szerephez juttatni. E két példából úgy látszik, hogy a két irányzat bizonyos törekvéseket már átvett egymástól; közeledik egymáshoz, de még ma is külön vágányon fut. Időközben történt kísérlet a két irányzat összeegyeztetésére is. Az 1954 és 1900 között helyreállított Űri utca 31. sz. gótikus palota ennek a törekvésnek a legjobban sikerült példája. A homlokzat tervezői

13 visszatartották magukat minden túlzástól az olyan helyeken, ahol nem maradt fenn középkori leletanyag. Szemben az Űri utca 17. sz. homlokzatával, amelyen olyan helyekre is kerültek gótikus nyílásarányú ablakkőkeretek, ahol