Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

56. kép. Az épület helyreállított homlokzata, 1961. évi állapot (lett fel az eredeti csigalépcsőtorony, amelynek helyreállítása funkcionális szempontból szükséges volt. Ha az északi kápolna helyett csak a lépcsőtorony épült volna meg — az esetben a Kapisztrán tér szenvedett volna városképi veszteséget. A tér Úri utcába torkolló piazetta-szakaszának lezárása szempontjából ugyanis nélkülözhetetlen az északi oldalkápolna. Ezért a téglából rekonstruált csigalépcsőtorony úgy épült meg a kápolnában, hogy annak tetejét átlyukasztva emelkedik a harmadik emeleti sarokerkély magasságáig. Tehát e műemlékhelyreállítás még városesztétikai szempontból is követendő példát mutat. Szomorú, hogy ti toronytól keletre 1951— 52-ben meggondolatlanul lebontott templomhajó területe városrendezési szempontból kiáltó ellenpéldát szolgáltat. Meddővé tette azt az előretekintő 1949. évi törekvést is, amely az Űri utca 32. sz. épület utolsó három ablaktengelynyi szakaszát hátraugratta a hajószentély kiemelése céljából. Most értelmetlenül mered a térre ez az épületlezárás, mert eltűnt a templomhajó előle, elveszett a Kapisztrán tér déli fala, megsemmisült az eredeti térkompozíció. Ilyen jóvátehetetlen veszteséget okozott a nemzetközi carták elveinek megszegése, előírásaiknak semmibevevése. A középkori Mária Magdolna-torony tanulságos helyreállítása nagy terjedelmű, önálló tanulmányt igényel, amelyet nem lehet jelen fejtegetéseink keretébe beleszorítani. Annyi azonban tisztán látszik az elmondottakból is, hogy az „esztétizáló" és a „tudományos" műemlék helyreállítási módszer köntösében két szemben álló irányzat működött a Várnegyed helyreállításának első évtizedében. Ez a megkülönböztetés műemlékhelyreállításunknak nem csupán módozati kettőssége. Elsősorban azért nem, mert a két irányzat szembenállását éppen a nemzetközi carták elveihez való viszonyuk határozta meg. Az esztétizáló irányzat hajlandó az említett carták elveitől eltérni, kisebb műemlékhamisításokat elkövetni; a tervező egyéni ízlését, elképzeléseit a vonatkozó előírásoknak fölébe helyezni. Erőssége az összefoglaló, komplex homlokzatképző készsége. A tudományos irányzat megtartja a szóban forgó carták előírásait, legfőbb jellemzője a helyreállítás régészeti hitelessége; a tervező egyéni felfogását minden esetben alárendeli az említett műemléki elveknek. Gyengéje a részletező, homlokzat motívumokat széthullató hajlama. Az esztétizáló szemlélet eredetét azok az önkényes áttervezések világítják meg, amelyeket Schulek Erigyes hajtott végre annak idején például a budavári Nagyboldogasszony-templomon a feltárt épületrégészeti leletek mais meglevő fotódokumentációjával szemben.

40 Ez az irányzat tehát kétségtelenül múlt századi.