Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

összekötő ajtó került bemutatásra. Ez eredetileg abba az udvari, déli szárnyba vezetett, amelynek ma már nyoma sem látható, de fennálltát a mély fülkében álló ajtócska pregnánsan bizonyítja. Sajnos az udvarból alig látható, mert az eléje épített, üvegezett idomacél-erkély mélyén fekszik. A mögötte levő helyiségből sem élvezhető ez az érdekes motívum, mert az Archívum állandó kiállításának anyaga elfedi. Az udvari homlokfal másik ajtókeret-maradványát, sarokarmírozását és középkori kői vét ugyanúgy levakolták, mint az utcai homlokzat említett leleteit. Kétségtelen, hogy ezek a maradványok kevésbé jelentősek voltak, mint az utcai homlokzat említett architektonikus leletei. Nem is kívántuk volna valamennyinek a bemutatását, mert hiszen a műemlékhelyreállítás nem lehet az épületen talált összes maradvány dokumentálása. Azonban az értelemszerűség követelményének kielégítésére, az esztétikus megjelenés határán belül meg lehetett volna mutatni például a sarokarmírozást. Ez ugyan is érdekesen kifejezte volna épületünknek az említett, két gé)tikus lakóházból történt összevonását. Gondoljunk arra, hogy a budai Várnegyedben olyan utcai homlokzatokon is be szokták mutatni a középkori sarokarmírozásokat, ahol azoknak nincs különösebb fontosságuk és a vakolatból való kihagyásuk esztétikai veszteséggel jár (Országház utca 2. sz., Tóth Árpád bástyasétány 31. sz., Űri utca 29. sz.). Az ilyen esetekben természetesen 28. kép. Újonnan feltárt XV. századi ülőfülkék az épület kapualjának északi falában, 1959. évi állapot 29. kép. Helyreállított kései gótikus ülőfülkék az épület kapualjának északi falában, 19(51. évi állapot