Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

ívén, ahol csekély nyomok még ma is látszanak: ,, . . . a torony alatti déli csarnok falfestésén megismerjük a széles szalagban levő Krisztus-fejet, hosszú hullámvonal alakban lecsüngő barna hajával (sötét égetett okker), szökés bajuszával és kurtás szakállával. Az arc szí­ne olajos-barna. Szem-, orr- és szájról igen kevés nyom maradt ... A glória világos sárga, melyben négy levél-alakú sötétebb színű (oliva) Krisztust jelző két szög foglal helyet, amint a középkori Megváltó képe­ken szokás volt elrendezni. Arany sugarakat nem láttam. Az egész Krisztus-fej egy keskenyebb, belső szalagot díszí­tett, melynek végei könyökösek voltak, s pedig ellenkező irányban. A szalag olyan forma, mint az ismert mondat­szalagok, csakhogy kissé stylizáltabb és merevebb. Színe halvány-szürkésfehér: betűknek nyomát sem vettem észre rajta. A szalagnak hátterét az ismert világos barna-piros festék töltötte ki, mely előnyösen emelte a Krisztus-fejet is. Oldalt még két keskeny szalagdísz kerítette be az egész rajzot, mely sötét, erőteljes vonalaival hatásosan válasz­totta el a kerületétől." 6 Celldömölkön a középkori bencés apátság templomá­nak a toronyból a hajóba vezető bejárata felett — a szentély felé eső oldalon — ismerünk ilyen falszövetet. Ez a falrészlet a korai templomhoz tartozott, amely a XII. században már minden bizonnyal állt a később épült, de még román kori torony tamisága szerint. Vértesszentkereszten a hajó külső, északi oldalán — a nyugati sarok közelében — figyelhető meg halszálkás falszövet: Kozák K., Jelentés a celldömölki, középkori bencés apátság feltárásáról. Arch. Ért, (1961) 1. sz. 116—121. 7 A szigligeti malom és az Avasi-templomrom közti fit szakasz Akasztódomb felé eső oldalán Marton József szőlőforgatás közben egy római sírt talált. Elbeszélése; szerint a kőkoporsót nem vették ki, mert nehéz volt. Állítólag két csontváz volt a kojjorsóban. A férfinek vélt halott nyakában „bőrzacskóban" pénzt találtak; 55 darab még a megtaláló birtokában volt. Martonék elbe­szélése szerint szomszéduk földjén — Tótéknál — is találtak egy kőkoporsót. Martonék földjén eredetileg 68 darab pénz volt a sírban és két bronz karperec. A pénze­ket i. sz. 325 és 363 között verték: Kozák K., Szigliget, ós környéke. Kézirat, 1956. 8 Ez a korábbi fal nyugati irányban is folytatódik, a hajó délnyugati sarkán túl. Vastagsága az alapozásnál 90 cm, feljebb 70 cm. 9 B. ThomasE., Római villák a Balaton környékén. Bj). 1961. 10 Entz G.—Gerő L., A Balaton környék műemlékei. Bj). 1958. — Az almádi monostor alapító oklevele II. István korából. Közli: Szentpétert/ !.: Magyar Nyelv (1927) 360-370. 11 Kozák K., A szigligeti vár. Bp. 1960, 28-30. 12 Gerevich T., Magvarország románkori emlékei. Bp. 1938,31. 13 Levárdy F., Pannonhalma építéstörténete. II. Művé­szettörténeti Értesítő (1959) 124. — Oros apát a zsinat hatására szorgalmazhatta a káptalanok itthoni megtar­tását is. Talán ennek tudható be, hogy a XIII. század hatvanas éveiben a tihanyi apát többször megfordult Pannonhalmán, bár a középkorban minden bencés apátság önálló volt. (E helyen köszönöm meg Levárdy Ferencnek szíves közléseit, javaslatait és észrevételeit.) 11 Levárdy i. m. II. 103—104. 15 Entz G., A kerci (cirtai) cisztercita építőműhely. Művészettörténeti Értesítő (1963) 121 — 147. — A XIÍ. században alapított cisztercita apátságok maradványai igen csekélyek, így nem lehet pontosan megállapítani azok alaprajzi elrendezését, A XII1. század második negyedében épült kerci apátság templomának szentélye már sokszögzáródásfi. A templomot építő műhely ha­tása kimutatható a Barcaság számos templomán. Ezek­nek szentélyzáródása ugyancsak sokszögű (Brassó, Berta­lan-templom; Prázsinár, Hali nagy, Szék, Beszterce). E templomoknál tehát kétségtelenül megállapítható, hogy már nem alkalmazták a ciszterciek hatásának tulajdo­nított egyenes szentélyzáródású Egyedül a bélapátfalvi cisztercita templomnál ismerünk ilyen formájú szentélyt, ezt azonban csak a pannonhalmi építkezések (egyenes szentélyzáródás) kialakítása után alapították. így arra kell gondolnunk, hogy az egyenes szentélyzáródás — bár az kétségtelen, hogy olasz cisztercita építkezés hatására épült — a bencések közvetítésével került Pannonhalmára, " ; Az ablakok ilyenféle, elrendezése véleményünk szerint nem véletlen műve. A bélapátfalvi templom szentélyének zárófalában láthatd — lent két hosszúkás, felettük egy nagy körablak — ablakelrendezés fellelhető a kerci ós a brassói Bertalan-templom szentélyének keleti falában is. Minden bizonnyal a rend előírásai szerint készültek, s talán teológiai tanításokat közvetíthettek egykor, szimbó­lumokba rejtve: Kozák K., A lovászpatonai evangélikus templom feltárása és helvreállítása. Magyar Műemlék­védelem. II. köt, Bp. 1964, 161. — A XII-XIII. század fordulója táján épült itáliai cisztercita kolostorok templo­mainak szentélyablakai hasonló elrendezést mutatnak, de Pannonhalmával ilyen szempontból csak Fossanova és Valviseiolo vethető össze. 17 A szentély három, egy sorban elhelyezett ablaka alatt látható az altemplom fentiekkel azonos tengelyű három kisebb ablaka. Ez az azonos elrendezés is bizo­nyítja az altemplom egyenes záródású falának a szentély­fallal való egyidejűségét, A bélapátfalvi szentélyablakok­kal való egybevetés arra mutat, hogy míg Pannonhalmán az olasz példát közvetlenül vették át, addig Bélapátfalván és a Barcaságban — s valószínűleg még az országban máshol is — azt némileg módosították, de feltehetőleg az eszmei tartalom változtatása nélkül. — A pannon­halmi altemplomot bizonnyal csaknem teljesen átalakí­tották Oros apát építkezései idején (oszlopok, oszlopfők), csak a régi altemplom helyét tartották meg, s esetleg részben a nyugati falat és a lejáratot. Az itt levő, falba süllyesztett, félköríves záródású apáti széket a hagyo­mány I. István idejére helyezi. Hasonló lehet a Rómából kirajzott szerzetesek altemplomának apáti széke is. Azt hisszük, nemigen tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a korábbi altemplom részletei hasonlóak lehettek a tihanyi altemploméhoz, amelynek oszlopai, oszlopfői igen hason­lítanak a római S. Alessio e Bonifacio, a Pannonhalmán először megtelepülő szerzetesek kolostorának altemplo­mához. (Zambaretti, P. L., SS. Bonifacio e Alessio all' Aventino. Roma. Fig. 13 —14.) 18 Erdélyi L., A tihanyi apátság története. Bp. 1908, 502 — 517. — A római S. Alessio e Bonifacio altemplomá­nak képét Levárdy Ferenc idézett munkájából vettük át. 19 A templomrom feltárását Pamer Nóra végezte az OMF által végzett műemléki helyreállítás idején, 1962­ben. Az alaprajz közléséért itt mondok köszönetet. — Békefi B., A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. Bp. 1907. (E munka megemlékezik a t ovábbiakban említendő templomokról és templomromok­ról is. A templomot Szent Margit tiszteletére szentelték, nevét 1267-ben említik.) 20 Kampis A., Tihany műemlékei. Bp. 1958. 21 Zádor M., A kövesdi (aszófői) középkori templom építéstörténete és helyreállítási problémái. Építőipari ós Közlekedési Műszaki Egyelem Tudományos Közlemé­nyei. V. köt, 2 — 5. sz, 173 — 210. 22 Fehér G., Aszófő—kövesdi templomrom. Ásatási jelentés. 1957. Magyar Nemzeti Múzeum — Történeti Múzeum Adattára. 23 Genthon I., Magvarország művészeti emlékei. I. köt. Bp. 1959, 232. 2i p ro Jcopp Gi/., Adatok az elpusztult nemespécselyi templomról. Műemlékvédelem VII (1963) 4. sz. 203 — 212. 25 Kozák K., A lovászpatonai evangélikus templom feltárása és helvreállítása. Magvar Műemlékvédelem. II. köt, Bp. 1964/161. 26 Erokopp i. m. 207 — 20Í). „Azon körülmény, miszerint a templom előrészének falai porhanyósabbak voltak és bennük befalazva sok faragott kő darab talál­tatott, arra mutat, hogy később lettek építve; a felvétel­lel megegyez a templom alaprajza, mely szerint nem lehe­tetlen, hogy a templomot kettészelő fal ív helyén valaha a homlokfal állott, a déli oldal kis román ablakai azonban bizonyítják, hogy a templom eleje legfeljebb néhány évtizeddel későbbi; valószínű hogy ugyanekkor épült a torony is." Egy másik levelükben olvasható: „A torony alját réginek, és a templom zöménél legfeljebb 50 — 60 9* 131

Next

/
Thumbnails
Contents