Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

évvel későbbinek tartjuk: . . . különben is úgy hisszük, hogy eredetileg sekrestye volt, mert helyzete, falai gyengesége, melyek a templom falainál nem erősebbek, — hosszúkás négyszögű alaprajza, s azon körülmény hogy lépcsőzetnek benne legkisebb nyoma sem található, igen kétessé teszik, hogy eredetileg toronyul szolgálni lett volna rendeltetése ..." — Az először idézett levélben bizonyító adatot is közölnek arra vonatkozólag, hogy a sekrestye később épült a hajóhoz: ,,A templom orientálva van, körülötte kerítésíál nyomai látszanak; az építendő templom alapjaiból kiásott föld sok csonttöredékkel van keverve, a torony ajtaja előtt egész halom csont és valószínűleg a csontkamra alapfalai találtattak. A torony és a templom közt a keleti oldalon egy repedés és némi egyenetlenség vehető észre, mi arra mutat, hogy e két épületrész nem egyszerre épült." 27 Békefi i. m. 131, 135—137. Valter !., Az ácsi református templom feltárása. Arch. Ert. (1963) 2. sz. 282 — 288. — Dornyai B. —Vigyázó J., A Balaton ós környéke. Bp. 1934, 162. (,,... 1082: Pechül a v.-i egyházé .

r

. .") 28 Eri I.—Gerőné Krámer M.—Szentléleky T., A dörgicsei középkori templomromok. Magyar Műemlékvédelem. II. köt. Bp. 1964, 95 — 114. 29

Csemegi ./., Az aracsi kő. Arch. Ert. (1958) 2. sz. 174-189. ' 30 Römer F., Román- és átmenet korú építmények hazánk területén. Bp. 187(5, 9. —Az egyesek által a eikádori cisztercita apátság templomának tartott romról készült rajzon az egyenes szentélyzáródású templomrom diadalíve feletti, háromszög alakéi lizónákkal tagolt oromfalban egy négyszögletes, fölötte pedig egy „egyenlő karú', kereszt alakú nyílást látunk. Ez hasonlít a felsődörgicsei templomromon megfigyelt kereszt alakéi nyíláshoz. Ilyen nyílás van a szentbalázsi (Balatoncsicsó) templomrom tornyának nyugati oldalán, és hasonló volt az ecséri templomrom leomlott tornyának északi oldalán is. Az árpási, egykor premontrei templom szentélyének keleti oromfalában is ilyen, részben elfalazott nyílást találtunk a padlástérben: Kozák K., Győr-Sopron megye középkori egyenes szentélyzáródású templomairól. Arrabona (VII) 133—154. old., 14. ábra. — Két másikat Szlovákiában figyeltünk meg, Kassától északnyugatra: Kysak és Jaklovce. Az előbb említett a vasútállomástól nyugatra eső domboldalon álló egyenes szentélyzáródású templom szentély feletti, háromszög alakú orommezejének cséicsában helyezkedik el. Az utóbbi alatt egy körablak volt a bejárat tengelyében. Ilyen nyílás volt a kisbényi templom északi kápolnájának oldalán is. 31 Elitz—Gerő i. m. 22. old. 16. ábra. A közölt rajz az idézett ábra alapján készült. — Sz. Czeglédy I.— Koppány T., A középkori Ecsér falu és temploma. Arch. Ert. (1964) 1. sz. 41 — 60. 32 Békefi i. m. 136. 33 Bogyai T., A Szent György-hegyi Szent Keresztkápolna. Különlenyomat a Technika (1943) 4. számából. 3J Levárdy i. m. I. köt, 29. — Horváth D., Pannonhalma. Sopron 1959, 16, 32 — 33 (a védőfolyosó lőrés-ablaka a tatárjárás idejéből). — A középtől kifelé és befelé bővülő lőrés-ablak közepén keskeny, csúcsíves záródású nyílás van. 35

Entz—Gerő i. m. 135 —136. 36 Csányi K.—Lux G., A veszprémi Gizella-kápolna. Technika^ 1940) 5. sz. 129-134. 37 Erdélyi L.—Sörös P., A pannonhalmi Szent -Benedek-rend története. II. köt. Bp. 1903, 309 — 319. 38 Kozák K., Szigliget. Bp. 1961, 16. 3a

OL. DI. 10923. (1420. máj. 24.) — „ . . .et tandem finita ipsa valle, ampla, et plana loca attingendo, per eadem descendissent usque ad dictam magnam viam et publicam, a dicta Tapolcha usque, in praesoriptum Wyfalu, sive Zegligeth ducentem, prius per dictum fratrem Augustinum demonstratam ad unam magnam metam terream a parte superiori ipsius magnae viae existentem, ubi licet literae ipsius Magistri Johannis inibi descensum facere ad finom ipsius villae Zegligeth fieri debere demonstrasset, tarnen ipsa meta pro nunc a fine dictae villae Wyfalu ad très jactus sagittarum, vel plus haberetur, ibique dictus Magister Johannes propius ad dictam magnam metam una magnam arborem Piri Sylvestris demonstrando dixisset, quod olim ipsa sua Possessio Wyfalw, sive Zegligeth in Sessionibus usque ad ipsam arborem Piri Sylvestris se extendisset, eademque arbor Piri in ordine dictae suae villae extitisset, sed nunc propter de Solationem dictae suae villae extra ordinem ipsius villae haberetur, ubi de eo, si jobagiones inibi fuissent, Veritas eis constare non valuisset, ibidemque ipse fráter Augustinus dixisset, quod dicta villa Zegligeth non ibi, videlicet dicta villa Wyfalw esset, sed alias retro eadem Wyfalw, ubi videlicet adhuc Ecclesia lapidea in honorem Omnium Sanctorum existeret, locata fuisse

t

, et ex eo ipse Magister Johannes hujusmodi suam demonstration em contra tenorem sui instrumenti faceret, ab ipsa autem magna meta penes ipsam viam publicam a superiori parte existentem ipse Magister Johannes transivisset per eandem viam publicam versus orientem et dictam Tapolcha in competenti spatio ..." E helyen mondok köszönetet Nagy Ferencnek a szöveg fordításánál nyújtott segítségéért. 10 Szabó M., A badacsony — lábdi kettősfej kérdéséhez. Arch. Ért, (1963) 1. sz. 69 — 74. — E dolgozatban a kelta telepek lakóinak továbbéléséről történik említés. Ez a lehetőség azonban a földrajzi adottságokat figyelembe véve a IX — X. század esetében is felvethető. 41 Kozák K., A zalaszántói templom feltárása és környékének középkori története. Arch. Ért, (1962) 2. sz. 220 — 235. — A dolgozatban feltételezett „északi kápolna" félköríves szentélyének maradványait az 1963-ban végzett ásatás során a sekrestye kőpadlója alatt megtaláltuk. 42 Cibulka, J., Velkomoravsky kostel v Modré u Veleliradu. Praha 1958. A munkában említett számtalan korai egyenes szentélyzáródáséi templom mind távol esik hazánktól. — Borsod, Szabolcs, Nógrád, Pest és Komárom megye egyenes szentélyzáródású falusi templomainak építési ideje a XIII. század közepe és a XIV. század eleje közti időre tehető: Koroknay Gy., Egyenes szentélyzáródású templomok Szabolcs-Szatmár megyében. A nyíregyházi Jóska András Múzeum Évkönyve. 1. 1958, 98 —126. — Kozák K., Borsod megye egyenes szentélyzáródású középkori templomai. Miskolci Múzeum Évkönyve. V. köt, 223-257. 43 Henszlmann I., Magyarország ó-keresztény, román és átmeneti styh'í mű-emlékeinek rövid ismertetése. Bp. 1876, 135. A tarnaszentmáriai templomnak még átalakítás, bővítés előtti rajzát közlik e munkában, amelyen jól látható a körbefutó padka. — Hasonló padkákat a XIII. század közepe táján épült celldömölki bencés apátság templomának tornyában és a győri Püspökvár lakótornyának emeletére vezető, falba épített lépcső pihenőjében is ismerünk: Kozák K., Adatok a győri püspökvár történetéhez. Arrabona III (1961) 33 — 55. — A celldömölki templom sokszög záródáséi szent él y maradványa alatt feltárt korábbi — feltehetően XII. századi —, félköríves szentélymaradványnál és a vértesszentkereszti bencés apátság templomának szentélyében is hasonló szélességű és magasságéi kőjmdkákat figyeltünk meg. Igen érdekes, hogy a dunántiili példák nagyobb része kapcsolatba hozható a bencésekkel. 44 E sekrestye-kápolnák talán kapcsolatba hozhatók a XIV—XV. században feltűnő ol tárospapokkal, akik egy-egy oltárhoz fűződő javadalmakat kaptak. (E lehetőségre Levárdy Ferenc hívta fel figyelmemet.) Ilyen olf árospapok és javadalmak a tárgyalt területen is ismeretesek, többek között Kövesden, ahol a feltárások során a sekrestye-kápolnában elő is került az oltár, amely ilyenformán azonosítható az oklevelekben többször előforduló oltárjavadalommal: Erdélyi i. m. X. köt. 251, 263, 320, 427, 619, 717, 721 — 722.' 45 Békefi i. m. 223. — Kozák i. m. (Arrabona VII. 149. és 154. old., 34. jegyz.) 16 Békefi i. m. 131 — 134. 17 Entz—Gerő i. m. 26. 18 Békefi i. m. 107, 131 — 134, 142, 171. — E helyen mondok köszönetet Kremnicsán Ilonának a rajzok, Király Györgynek pedig a fényképek elkészítéséért.