Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

145. kép. A hajó feltárása a szentély felől 147. kép. A kápolna-sekrestye bejárata és falainak maradványai ságára, A felső törmelékrétegben nagyon sok római peremestégla töredékét találtuk, amelyeknek egyik oldalán tompafényű, barnásvörös „festékréteget", mázt figyeltünk meg. Az alsóbb rétegekben nagyobb, faragott köveket találtunk, amelyeknek egy része valószínűleg nem került el arról a helyről, ahová a pusztulás idején, a falból kibontva vagy kiesve került. Gondolunk itt elsősorban a hajó nyugati falában feltárt bejárat környékén előkerült köveikre. Ezeknek egy része a bejárathoz, annak küszöbéhez és talán a hajó északi fala mellett húzódó padka nyugati végéhez tartozhatott (153 — 154. kép). A diadalív vonalában talált, nagyobb faragott kő — jelzése D. 1. — feltehetően a szentély oltárának lapja volt, amelyre a „közepén" levő, négyszögletes nyílás maradványából és a kő szélének kialakításából következtetünk

3 (155. kép). E feltevés mellett szól az a tény is némileg, hogy a kő a szentélyben került elő (144. kép). A szentély keleti oldalán - - közel a falhoz — egy pálcatagokkal díszített, kisebb gótikus követ is találtunk, amelynek pontos rendeltetését ez ideig nem sikerült megállapítani (156. kép). Feltételezhető, hogy egy pastoforium töredéke — fekvése is támogatja e feltevést —, amely a szentély keleti falában helyezkedett el egykor, a falsíkból kissé előreugróan.

4 A feltárás során előkerült leletek közül megemlítjük még a festett vakolattöredékeket, amelyek építéstörténeti szempontból szerénységük és kis méretük ellenére is — érdeklődésre tarthatnak számot. A 4. sz. kutatóárok ásásakor a hajó nyugati falának belső síkja közelében vörösbarna vonalakkal díszített vakolattöredéket találtunk, amely feltehetően az említett falról hullott le. Később a diadalív keleti maradványának a torony felé eső falán tártunk fel egy vakolatfoltot, amelyen vörösbarna és zöld, vízszintesen futó, 2 — 3 cm széles, festett vonalakat figyeltünk meg. Az előbb említett 4. sz. árok keleti végében — a most leírt festett vakolat folt közelében is találtunk a törmelékrétegben vörösbarna és zöld vonalakkal díszített vakolattöredékeket, amelyek a még falon levők mellől kerülhettek a földbe. Festett, sárga, vörösbarna, zöld vonalakkal díszített vakolattöredéket a szentély feltárásakor is találtunk. Megemlítjük még azt a 0,4 — 0,6 cm széles, lila vonalkával díszített, festett vakolattöredéket, amely ugyancsak a 4. sz. árok nyugati végében került elő, de mélyebb szintről, mint az eddig említettek, a szószék keleti végét képező nagy kő sarka alól. Ezek a festett vonalakkal díszített vakolattöredékek azt bizonyítják, hogy a hajó és minden bizonnyal ti szentélv is festett volt. Erre egy régebbi adat is utal, amely leírja, hogy a torony nyugati bejáratának ívén egy festett Krisztus-fej látható mondatszalaggal.

5 E festménynek ma már csak csekély nyomai láthatók. Korát Adám Iván a XIII. századra tette. Az bizonyos, hogy ez a festmény és az ásatás során előkerült, festett vonalakkal díszített vakolattöredékek a most feltárt, egyhajós, homlokzati tornyos, egyenes záródású középkori templomhoz tartoztak. A középkori templom előtt ugyanis e helyen egy más