Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)
épület állott, amelyre vonatkozóan több adatot is találtunk. A hajó keleti és északi falában* hal szálkás falrakás-módot figyeltünk meg (157. kép) az egykori járószint feletti falmaradványokban. (Néhány esetben közéjikori templomoknál is találtunk hasonló falszövetet: Celldömölk, Vértesszentkereszt, Nyitra,°) Ez arra utal, hogy a XI—XIII. században is alkalmazták ezt a falrakás-módot hazánkban. A fent említett keleti és északi falat római korinak tartjuk, amelyre a templom többi falának hozzáépítése és a feltárásnál előkerült római téglák egyaránt utalnak a közelben talált római sírokkal együtt. 7 Alátámasztja ezen állításunkat az a falmaradvány, amelyet a hajó délnyugati sarka alatt találtunk. Ez a falmaradvány bizonyos, hogy nem tartozik a középkori templomhoz, annál korábban épült (144. kép). E maradványon is megtaláljuk a halszálkás szövetet. A falmaradvány folytatódik a diadalív alatt, s az ossarmmot elérve csatlakozik a hajó keleti falához, amellyel egy időben épült. Jól kivehető ez azon a metszetrajzon, amely a diadalív vonalában készült 8 (158. kép). A hajó keleti falában is jól látszik a halszálkás falszövet. A 2. sz. kutatóárok ásásakor nagy menynyiségben találtunk vékony, lapos köveket a törmelékrétegben, amelyek a fal felsőbb részeiből, hasonló falszövetből hullhattak ki. A hajó keleti és északi fala egy időben épült. Ezt az alaprajzi elrendezésen kívül az azonos, halszálkás falszövet bizonyítja (147. kép). Ezek után kirajzolódik előttünk egy épület a középkori templomnál korábbi — keleti része, amely feltehetően négyszög alaprajzú volt, északi bejárattal. Bejáratára a hajó külső, északnyugati sarkán feltárt, egyenesen záródó falmaradvány utal, amely támpillérszerűen hat. A hajó többi, külső sarkán nem talá14S. kép. A szentélyben feltárt oilármaradvány lünk ehhez hasonló falmaradványokat. Az e maradvánnyal szemben feltárt fal (V. szelvény) tovább fut nyugati irányba. A támpillérszerű falnak nem találtuk folytatását a 3. sz. árokban; 149. kép. A templomrom helyreállítás után