Magyar Műemlékvédelem 1961-1962 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 3. Budapest, 1966)

143. kép. A torony rósablaka belülről, a torony boltozatának nyílásán keresztül nézve hajó keleti falának a szentély felé eső végében tártuk fel a kápolna-sekrestyébe vezető ajtónyílást. A szentély (148. kép) és a kápolna déli falánál egyegy oltár maradványait találtuk. Az egykori „diadalív" vonalában feltárt lépcső azt bizonyította, hogy a szentély valamivel magasabb szintű volt a hajónál (149. kép). A hajó északi és keleti fala mellett egy 40 cm széles, nagy kövekből összerakott padkát tártunk fel, amely azonban az északkeleti és az északnyugati sarokban hiányzott (150. kép). A hajó délnyugati sarkában egy kőből és középkori téglából vegyesen rakott falmaradványt találtunk, amely feltehetően a szószék alapjához tartozott (151. kép). (A feltárt templomrom északnyugat —délkeleti tájolású, de a feldolgozás során a falakat a könnyebb érthetőség kedvéért úgy jelöljük, mintha az épületmaradvány tengelye észak—déli irányú lenne, 152. kép.) A temető közepén elhelyezkedő templomrom területe igen bolygatott volt. A sírok ásásakor nemcsak a földet forgatták meg, hanem a falak maradványaiba is belebontottak, ha az a sír mélyítése miatt szükséges volt. így történt a szentély nyugati falánál is, ahol még az alapozást is kiszedték egy észak-déli tájolású sír ásásakor. A kővel és téglával kevert, falmaradványokat takaró rétegek is utalnak a terület erős bolygatott144. kép. Az A vasi-templomrom alaprajza feltárás után 8 Magyar Műemlékvédelem 113