Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Dragonits Tamás: Az 1959-1960. évi várnegyedi műemlék-helyreállításokról

52. kép. Országház utca 5. sz. Az Országház utcai és Fortuna közi homlokzatok középkori pinceié járó bemutatása. A kapukeretbe vésett, illetve vakolatból és tégladarabokból hozzá ragasztott profilok neogótikus eredete problémát jelentett, de alapjában nem volt vitás. 1877-ben Arányi is így ír erről: ,,A kapu gót szabású nyomott kerek ív, melynek tagozatai csupán 1848 után faragtattak elég jól be." A helyreállítás tehát nyugodtan adhatta vissza a kő sima, nagy-rézsűs formáját, mégpedig csupán a legszükségesebb kiegészítéssel. A nagy, sima rézsű az épület arányaival összhangban áll. A kapuszárnyak kialakítására az 1945 után ideiglenesen összetákolt gerendakapu adta az ötletet. A homlokzaton eredetileg több korból maradt fenn kváderezés nyoma, mindenesetre összefüggéstelen és jelentéktelen nagyságú darabokban. Ezek még az épület helyreállítása során elpusztultak. Közülük legrégibb a vörös alapon fehér vonalozású volt. A későbbiek fehér alapon vörös vonalozással készültek. Mivel az épület első emeletén talált kapcsolt ablakmotívum körül a fehér alapú festés rekonstruálható volt (rekonstruálta: Illés János és munkatársa), a legrégibb, vörös alapú kváderezésre a többi falfelületen lehetett utalni. Az eredeti elképzelés az volt, hogy az épület egész homlokzatán a fehér alapú kváderezést mutatjuk be, és ebben úszik majd a megmaradt vörös alapú vakolatrész. Mivel azonban ez az építkezés során elpusztult, és egy újonnan készített „maradvány" nem jöhetett számításba, felmerült az egész falfelület vörös színezésének gondolata. Az elképzelés az volt, hogy élénk színű középkori téglák max. 5 mm szemnagyságig való összetöréséből nyerjük majd a színező anyagot, amelyet a még nedves alapvakolatra hordunk fel. Az egész anyagnak még olyan képlékeny halmazállapotban kellett volna lennie, hogy a kváderosztás fával — nem húzással, hanem nyomkodással berajzolható legyen. így színbeli eltérés nélkül, pusztán árnyékhatásával adja a horony azt a finom rasztert, amely utalás az eredeti kváderosztásra, de nem utánkészítése annak. A valóság az lett, hogy az alapvakolat egyszerre készült el, méghozzá meglehetősen vékony rétegben és előre nem nedvesített falra. így mire a téglaporra sor került, az alapvakolat annyira megkötött, hogy a port csak bedörzsöléssel lehetett felhordani. Ezáltal az eredetileg szép tűzű téglapor összekeveredett a mésszel és homokkal, s kiszáradás után közel rózsaszínűvé vált. A fugák berajzolása a kemény vakolatba csak deszkadara-