Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Détshy Mihály – Kozák Károly: Az egri várban álló gótikus palota helyreállítása

AZ EGRI VÁRBAN ÁLLÓ GÓTIKUS PALOTA HELYREÁLLÍTÁSA A magyar művészettörténeti és műemléki irodalom régóta nyilvántartja az egri vár északi oldalán álló régi épületet, illetve az előtte húzódó gótikus folyosót. Csúcsíves formáira már 1828-ban felfigyelt Gorove László, Eger várostörténetének egyik első kutatója.

1 Az épületnek és folyosójának középkori eredetét vallja 1881-ben az egri vár első monográfiájának szerzője, Balogh János.

2 1922-ben Csányi Károly műegyetemi tanár felmérte a folyosót és részleteit, majd 1944-ben rövidtanulmányban ismertette.

3 0 is, mint néhány évvel előbb Szmrecsányi Miklós,

4 az egykori püspöki palota vagy káptalani kolostor előtti udvart körülvevő kerengő egy szakaszának vélte a folyosót. Ezen túlmenően az épület innen nyíló földszinti termeiről is feltételezte Csányi, hogy középkoriak. Az épület 1957-ig a Honvédség tulajdonában és használatában állt; így addig a Csányi Károly által már sürgetett feltárásra és ásatásra nem volt lehetőség. 1957-ben a Honvédség az egri vár még használatában álló részét az itt levő épületekkel együtt átadta Eger város tanácsának, amely azt az egri Dobó István Vármúzeum rendelkezésére bocsátotta. Ezzel megnyílt a lehetőség az addig raktárnak használt gótikus folyosós épület feltárására és helyreállítására. Az 1957 decemberében az Országos Műemléki Felügyelőség által megkezdett munkálatokról az alábbiakban számolunk be. Az épület feltárás előtti állapota Az épület az egri vár északnyugati sarkán emelkedő Tömlöc-bástya szomszédságában, az északi várfalhoz épült. Kelet-nyugati hossztengelyű, kb. 38 m hosszú, átlag 17 m széles, megközelítően téglalap alaprajzú. Egyemeletes tömegét hódfarkú cserépfedésű, két végén lekontyolt, alacsony hajlású tető fedte. Az épület déli hosszoldalához csaknem teljes hosszában földszintes, bádoghéjazatú féltetővel lefedett folyosó csatlakozott. A folyosó déli homlokfalának középső szakaszán négy, nyolcszögű pilléreken álló, csúcsíves árkád nyílt; ezektől jobbra-balra kisebb, jellegtelen ablakok és ajtók. A folyosó nyugati szakaszát nyolc kőbordás, záróköves, gótikus keresztboltozat-mező fedte. A válaszfallal elrekesztett keleti szakasz két helyiségre oszlott. A keresztboltozatokkal szomszédost kelet felé lejtő záraclékú dongaboltozat fedte. A keleti szélső kamra fölött pórfödém volt. E két helyiséget az emeletre vezető, legújabb kori betonlépcső alépítménye választotta el egymástól, amelynek előlépcsői és alsó pihenője a folyosó keleti szakasza előtt állt. Az épület földszintjét lényegében öt, az épület hossztengelyére merőleges, észak-déli tengelyű dongaboltozattal lefedett helyiség foglalta el. Ezekből kettőt megosztottak. A nyugati szélső helyiség a folyosó padlószintjénél 55 cm-rel magasabban feküdt, alig 4,50 m mélységű volt; egyetlen ablaka nyugatra, a Tömlöc-bástyára nyílt. A kelet felől szomszédos két terem kb. azonos méretű, 7,50 m széles, 10,20 m mély. A nyugati padló szintje a folyosóénál kb. 80 cm-rel mélyebb. Kisméretű bejárata vaslemezborítású, betekintő ablakos börtönajtószárnnyal a középtengelyben, a folyosóról nyílt. A bejárat felett és attól keletre egy-egy egyéne száródású, elszedett kőkeretezésű ablak. A terem északi oldalán, a középtengelyben, a kb. 6,20 m vastag várfalon áttört ablak volt. A másik termet kelet-nyugati fekvésű, tömör fal osztotta két egyenlő méretű helyiségre. A délit nagynyílású válaszfallal szintén megosztották; középtengelyében az előbbihez hasonló börtönajtó, ettől nyugatra nagyobb, újabb kori bejárat nyílt, a két ajtó felett egy-egy elszedett kőkeretes ablak. A terem leválasztott északi felébe a terem keleti oldalával szomszédos folyosó végéből, újabban tört nyíláson át lehetett bejutni. Laza feltöltésének szintje 1,30 m-rel volt mélyebb a folyosó padlójánál. A termet követő észak-déli hossztengelyű, folyosószerű helyiséget az előbbihez hasonlóan választófal osztotta két félre. A délibe, az egykori egyes börtöncellába — kissé emelt szintjének megfelelően — előlépcsős, az említettekhez hasonló, börtönajtószárnyas bejárat nyílt a gótikus folyosó leválasztott helyiségéből; ablaka nem volt. Az északi részbe a szélső keleti helyiségből törtek bejáratot. E helyiségrész déli szakaszának dongaboltozata alacsonyabb, faragott kő szegmensíven álló fallal zárult. Mögötte faragott kövekből rakott kürtő emelkedett a helyiség északi vége fölött. Innen a várfalba vésett keskenyebb járat húzódott, amely az épület északi homlokzatán nyíló ablakkal zárult. A dongaboltozatos szakasz keleti falán körtetagozatos, vállköves, későgótikus, faragott kőajtókeretezés volt látható; nyílása a szélső keleti helyiség felé terméskővel befalazva.