Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Barcza Géza: Szocialista országok műemléki törvényei

A műemlékjellegűvé, illetve városképi jelentőségűvé nyilvánított épületek az építésügyi miniszter felügyelete alá tartoznak. Mint a példák mutatják, a műemlékvédelem legfőbb szervei a különböző szocialista országokban nem azonosak. Egyes államokban a műemlékek felett a minisztertanács, más államokban az építésügyi vagy a művelődésügyi miniszter jogosult intézkedni; akadnak azonban olyan országok is, ahol külön e célra létrehozott szervezetek működnek. Mindegyik rendszernek vannak előnyei és hátrányai. A Magyar Népköztársaságban a jelenleg kialakult rendszer —vagyis az, hogy a műemlékek felett az építésügyi miniszter a művelődésügyi miniszterrel egyetértésben jogosult rendelkezni, míg az ingó emlékek feletti rendelkezés joga a művelődésügyi minisztert illeti meg — véleményünk szerint helyes. Ugyanis a műemlékek megvédésére elsősorban az építésügyi hatóságok engedélyezési eljárása kapcsán van mód, s a műemlékek védelme igen szoros kapcsolatban áll a városrendezési és városfejlesztési tervekkel; míg az ingó emlékek megvédése kizárólagosan művelődésügyi feladat. A különböző szocialista országokban természetszerűleg más-más szervezetek alakultak ki a műemléki hatósági feladatok ellátására, s az azonos elnevezésű szervezetek sem végeznek azonos feladatokat. Egy-egy országban a szervezet kialakulására hatással volt az adott történelmi helyzet, az adott terület, a hagyományok, a másfajta hatósági szervezetek stb. A szocialista országokban általános jelenség az, hogy a műemléki hatósági feladatok ellátásában egyre nagyobb szerepet kapnak a tanácsi szervek ; vagyis lényegileg egy decentralizációs folyamat megy végbe a műemlékvédelem területén. Erre a folyamatra jellemző, hogy mind nagyobb teret kapnak a műemlékvédelemben a tanácsok mellett létrehozott különböző elnevezésű műemléki bizottságok, amelyeknek tagjai nem hivatásos műemlékvédők, hanem társadalmi munkások. A csehszlovák műemléki törvény alapján létrehívott Állami Műemlékvédelmi és Természetvédelmi Intézet, valamint a német műemléki törvény alapján létrehozott műemlékvédelmi intézetek lényegileg nem látnak el hatósági feladatokat. A csehszlovák műemlékvédelmi intézet pl. az állami műemlékvédelem területén kutatásokat, feltárásokat végez, ezeket dokumentálja, tudományosan értékeli, és bizonyos fokú műemlék népszerűsítési munkát lát el. Feladata továbbá a műemlékvédelem elméletének és gyakorlatának, a konzerválásnak, a felújításnak, a műemlékek kulturális felhasználásának megoldása, valamint szakmai és módszerbeli segítség nyújtása a műemlék helyreállítási munkákhoz. A magyar műemlékvédelem sajátos helyzetben van, mivel a műemléki törvény alapján kialakított szervezet megfelelően kezében tudja tartani a műemléki hatósági tevékenységet; ez elsősorban az ország kis területével és a kiépített hálózat helyes megszervezésével magyarázható. Az építésügyi miniszter a műemléki törvény alapján őt megillető jogkör egy részét átruházta egy központosított, országos hatáskörrel rendelkező szervre. Ez hatósági feladatait a tanácsi apparátus munkájával összehangolva, az építés-engedélyezési eljárás és általában a hatósági eljárás folyamán oldja meg, s ugyanakkor igénybe veszi, sőt szervezi a társadalom műemlékvédelmi tevékenységét. A kialakított szervezet, az Országos Műemléki Felügyelőség terjeszti elő mindazokat az ügyeket, amelyekben a döntés jogát az építésügyi miniszter magának tartotta fenn. Az Országos Műemléki Felügyelőség, amelyet az Építésügyi Minisztérium a műemléki hatósági feladatok ellátására hívott létre (nagyjából hasonló jelleggel Budapest területén is működik egy önálló jogkörű Műemléki Felügyelőség

5

) nem csupán a műemléki tudományos kutatást, a műemléki tervezést és az ezekkel kapcsolatos szaktanácsadást végzi, hanem konkrét hatósági feladatokat lát el. Azonkívül saját kivitelező apparátussal rendelkezve, közvetlenül végzi a műemlék helyre állítási munkákat. Bár a magyar műemléki törvény műemléki aktívahálózat kialakítására vonatkozó intézkedéseket nem tartalmaz, a műemléki gyakorlat helyesen szorgalmazza a műemlékileg jelentős területeken a műemléki bizottságok, albizottságok megalakítását. E gyakorlat karolta fel azokat a helyes kezdeményezéseket, amelyek egyes tanácsi szervek részéről a területükön levő műemlékek fokozottabb megvédése érdekében tanácsrendeletek megalkotása stb. formájában jelentkeznek. A szocialista államok műemléki törvényei, illetve műemléki gyakorlati munkája egyre nagyobb súlyt helyez a társadalom segítségére, mivel bármilyen jól működő szervezet sem képes egyedül megóvni a nagyszámban és területileg szétszórtan található műemlékeket. így fonódik egybe a törvényben és a gyakorlatban is a közérdeket szolgáló hivatali munka és a társadalom tevékenysége. A műemlék a műemlékké nyilvánítással védetté válik. Ez a védettség bizonyos megkötöttségeket jelent a tulajdonosok szempontjából. A szocialista államok műemléki törvényei nagyjából azonos megkötöttségeket írnak elő. így pl. a műemlékek vonatkozásában előírják az ép és változatlan állapotban való fenntartás kötelezettségét, a hatóság által engedélyezett helyreállítási mód betartásának kötelezettségét, biztosítják a műemléki hatóságnak a műemlék megtekintésére, megvizsgálására és publikálására való jogosultságát, valamint a műemlék közönség által történő megtekintésének lehetőségét. Az ingó emlékekkel kapcsolatban — a műemlékeknél megjelölt kötelezettségeken felül — az elidegenítési szándékra vonatkozó és egyéb bejelentési kötelezettséget, kiviteli tilalmat ír elő, az állam részére pedig elővételi jogot biztosít a műemléki törvény.

6 A műemléki védettség e tartalmi elemei bizonyos mértékig korlátozzák a tulajdonjogot. A tulajdonjog tartalmilag magában foglalja a birtoklás jogát, a használat és a hasznok szedésének jogát, vala-