Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Barcza Géza: Szocialista országok műemléki törvényei

mint a rendelkezési jogot. A műemléki védettség általában a tulajdonosnak a dolog birtoklására, valamint a dolog feletti rendelkezésére vonatkozó jogát nem befolyásolja. A műemléki törvények az ingó emlékek vonatkozásában írnak elő tulajdonátruházás esetén bejelentési kötelezettséget, amelyre azért van szükség, hogy az állam elővételi jogát, illetve vételi jogát gyakorolhassa. A román műemléki törvény előírja, hogy a műemlékek elidegenítése csakis előzetes bejelentés után foganatosítható. A tulajdonos a tulajdonában levő műemléki objektumot jogosult másnak használatra átengedni, azt megterhelheti stb. A tulajdonos jogosult a tulajdonában levő dolgot használni; e joga azonban a műemléki objektum esetében sérelmet szenved azáltal, hogy a műemlék megtekintését köteles lehetővé tenni. Az ingó emlékek tulajdonosait a miiemléki törvény arra kötelezi, hogy gyűjteményüket, illetve azok egyes darabjait hazai nyilvános kiállításokon közszemlére bocsássák. A magyar műemléki törvény — hasonlóan a többi szocialista állam műemléki törvényéhez — a tulajdonjog e korlátozásának túlzásba vitelét már eleve gátolni igyekszik. Ezért leszögezi, hogy ,,a műemlék megtekintésének módját akként kell megállapítani, hogy az a tulajdonost, illetve az ingatlan felett rendelkezésre jogosult más személyt az ingatlan rendeltetésszerű használatában, vagy méltánylást érdemlő életviszonyában ne zavarja és az számba vehető károsodásával ne járjon". Megszabja továbbá, hogy a nemzeti érdekű magángyűjtemény fenntartóját csak két évenként egy ízben és kéthónapot meg nem haladó időtartamra lehet arra kötelezni, hogy gyűjteményét, illetve annak egyes tárgyait kiállításon közszemlére bocsássa.

7 A műemlékvédelem egyik leglényegesebb kérdése a műemlékek felhasználásának megszervezése. Vannak olyan műemlékek, pl. a romok, amelyek nem vehetők használatba, mivel a helyes műemléki szemlélet nem teszi lehetővé azok újra felépítését, hanem csupán romokkcmt való megóvását. Azok a létesítmények azonban, amelyek használható állapotú műemléki objektumként a társadalom rendelkezésére állanak, feltétlenül megkívánják a megfelelő célra történő hasznosítást. A hasznosítás különböző módozatai ismeretesek az egyes szocialista országokban. A szovjet műemléki törvény az építészeti műemlékeket felhasználás szempontjából három csoportba sorolja. Az első csoportba tartoznak a gyakorlati célra fel nem használható építészeti műemlékek, a síremlékek, romok stb., a második csoportba a kizárólag tudományos intézetek és bemutató múzeumok céljára felhasználható építészeti műemlékek, az eredeti berendezésük és belső díszítésük megtartásával múzeumi célra hasznosított templomok, kolostorok, várak stb. A szovjet műemléki törvény csak a harmadik kategóriába sorolt — az épségük megsértése nélkül és a történelmi-művészeti értékük megóvása mellett használható — műemlékek hasznosítását teszi lehetővé a különböző hivatalok és szervek útján. A Szovjetunióban a műemlék-fenntartás és -használat megszervezésével és felügyeletével járó minden gyakorlati munkát az illetékes kulturálisnépművelési osztályok látnak el. Az ilyen műemlékeket az illetékes szervek „fenntartási-bérleti szerződés" alapján, illetve „fenntartási kötelezvény" alapján hasznosítják. A fenntartási-bérleti szerződésben a bérlő kötelezettséget vállal a műemléképület meghatározott bér ellenében történő használatára, s egyben vállalja azt is, hogy a műemléképületet, illetve helyiségeit a használati rendre vonatkozó okiratban megszabott feltételeknek megfelelően használja. A bérlő köteles karbantartani a műemléképületet, és rendezett állapotban tartani a műemlék körül levő védett területet; felelős azért, hogy a műemléki hatósági jogkörben eljáró tanácsi szerv engedélye nélkül javítást, bővítést ne végezzenek az épületen. A fenntartásibérleti szerződés előírásokat tartalmaz arra vonatkozóan is, hogy a leltár alapján átadott műemléket és tartozékait, valamint a muzeális jelentőségű tárgyakat a bérlő ugyanígy leltár szerint köteles teljes épségben a szerződés lejártakor visszaszolgáltatni. A bérlőt a bérleti idő alatt bekövetkezett károkért teljes felelősség terheli. A szerződésben kikötések találhatók arra az esetre is, ha a bérlő a szerződés feltételeit nem tartja be. Ilyenkor meghatározott összegű bánatpénz fizetése kötelező. A szerződésben megállapított szabályok ismételt megsértése esetén a bérleti szerződés felbontható, s a bérlő a bérelt helyiségeket egy hónapon belül köteles kiüríteni. A Szovjetunióban rendszeresen elvégzik a műemlékek műszaki vizsgálatát, s erről okirat készül. Mindenkor okiratot készítenek a fenntartásibérleti szerződés megkötésével kapcsolatban végzett műszaki vizsgálatról. A vizsgálat során meghatározzák a műemlék területére vonatkozó adatokat, a műemlék műszaki állapotát, továbbá azt, hogy a műemlék fenntartása és a normális használati feltételek megteremtése céljából a bérlő milyen javítási munkákat köteles elvégezni. Az okiratban megállapítják a műemlék-használat különleges feltételeit is. A bolgár műemléki törvény szerint az építészeti emlékeket a dolgozók küldöttei népi tanácsainak ama szervei tartoznak nyilvántartásba venni, amelyek hatáskörébe az adott építészeti emlékek tartoznak. A bérbeadó és a bérlő felelősségéről a műemléki törvény nem intézkedik; ellenben utal arra, hogy a műemléki ügyintézést ellátó tanácsi szervek írásos rendelettel bízzák rá egyes személyekre a műemlékek megőrzését. Ezek a személyek a tanácsi szervektől jegyzőkönyvileg veszik át a műemléket, s rögzítik a műemlék állapotát; a felelős kinyilatkoztatja, hogy a rábízott értéket a legjobb tudása szerint fogja gondozni. A bolgár műemléki törvény alapján nem látszik biztosítottnak a műemlék hathatós védelme, mivel a műemlék tulajdonosa, illetve használója (bérlője) mindig jobban kényszeríthető a műemlékvédelem szempontjából fontos feltételek betartására s meghatározott munkák elvégzésére, mint