Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Barcza Géza: Szocialista országok műemléki törvényei

s így jelenleg csak elenyésző kisebbségben találhatunk személyi tulajdonban levő műemlékeket. Főképj) azokban az esetekben találhatók műemléképületek személyi tulajdonban, amikor az adott épületet néprajzi jelentőségére való tekintettel nyilvánították műemlékké. A szocialista államok műemléki törvényei egységesen intézkednek a műemlékekről. Az állami tulajdonban levő műemlékekre ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a magán (személyi) tulajdonban állókra. A szocialista államok műemléki törvényei a műemlékké nyilvánítás elleni tiltakozásra nem adnak lehetőséget, s a műemlékké nyilvánításhoz a tulajdonosok beleegyezése egyáltalán nem szükséges. A közérdek miatt elrendelt védettségből adódó kötelezettségek teljesítése állampolgári kötelezettség, s ezek megsértését a törvény szankciókkal sújtja. A szocialista államok műemléki törvényei a nép szabadságharcával, forradalmi mozgalmaival és a szocializmus építésével összefüggő emlékeket is műemlékeknek minősítik, s azok védelmét is biztosítják. A műemlékké nyilvánítással az adott kulturális érték védetté válik. A műemléki jogszabályok a műemléki védettségnek általában két fokozatát ismerik: a védelmet és a fokozott védelmet. A csehszlovák műemléki törvény a nemzet kulturális tulajdonának egészen kiváló részét alkotó ,,nemzeti műemlékeket" részesíti fokozott védelemben. A Szovjetunióban a kimagasló tudományos, történeti vagy művészeti jelentőségű műemlékeket és a műemlékkomplexumokat nyilvánítják összszövetségi jelentőségűeknek és részesítik fokozott védelemben. A fokozott védelem lényegileg szigorú megkötés, amely kizárja az ilyen jelleggel műemlékké nyilvánított épület lebontását, vagyis azt a jogszabály feltétlenül fenntartandónak nyilvánítja. Az alacsonyabb fokú védelem lényegileg azt jelenti, hogy a műemléket a lehetőség szerint fenn kell tartani; ha azonban a városrendezési tervek megvalósítását a fenntartás akadályozza, vagy fenntartása nem gazdaságos, akkor sor kerülhet a lebontására is. A magyar műemléki törvény alapján műemlékké nyilvánított építmények fokozott védelem alatt állnak, vagyis azok feltétlenül fenntartandók. A műemlékjellegűvé és városképi jelentőségűvé nyilvánított objektumok lehetőleg fenntartandónak minősülnek. Természetszerűleg ebben az utóbbi esetben is csak akkor kerülhet sor az épület lebontására, ha a védettség törlésre kerül. A műemlék fogalmának meghatározása mellett a műemléki törvények elsődlegesen foglalkoznak a műemléki szervezettel. Meghatározzák a műemlékké nyilvánításra, illetve a védettség törlésére jogosult szervet és a védelem ellátására hivatott szervezetet. A szovjet műemléki törvény úgy rendelkezik, hogy az össz-szövetségi jelentőségűvé nyilvánított építészeti, képzőművészeti, történelmi és régészeti műemlékek jegyzékét a Szovjetunió Minisztertanácsa hagyja jóvá, s ugyanígy a Szovjetunió Minisztertanácsa jogosult a különleges tudományos, történelmi vagy művészeti jelentőségű műemlékkomplexumok védett területté nyilvánítására. Az össz-szövetségi jelentőségű építészeti műemlékek jegyzékét a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Építészeti Bizottság, az össz-szövetségi jelentőségű képzőművészeti műemlékek jegyzékét a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Művészeti Bizottság, míg az össz-szövetségi jelentőségű történelmi és régészeti műemlékek jegyzékét a szövetséges köztársaságok minisztertanácsai a Szovjet Tudományos Akadémia elnökségével egyetértésben terjesztik a Szovjetunió Minisztertanácsa elé. A bolgár műemléki törvény a kulturális emlékek lajstromba vételének feladatát a Tudomány, Művészet és Művelődés Bizottsága hatáskörébe utalja, amelynek a Bolgár Tudományos Akadémiával, valamint a Közületi Gazdaságok és Beruházások Minisztériumával egyetértésben kell eljárnia. A román műemléki törvény értelmében a műemlékké nyilvánításra, illetve törlésre a Minisztertanács jogosult. Az erre vonatkozó javaslatot a Történeti és Művészeti Műemlékek Tudományos Bizottsága teszi meg. Romániában a műemlékek feletti felügyeletet több szerv gyakorolja. A Román Tudományos Akadémia felelős a régészeti műemlékekért, a régészeti rezervátumokért és a történelmi területekért. Az Állami Építészeti Bizottság feladatkörébe tartozik az építészeti műemlékek feletti felügyelet gyakorlása. Az Állami Építészeti Bizottság a Művelődésügyi Minisztériummal egyetértésben intézkedik az épületek tartozékait alkotó festészeti, szobrászati és díszítő művek ügyében. A képzőművészeti műemlékek a Művelődési Minisztérium felügyelete alá tartoznak. A történelmi műemlékek esetében a Művelődési Minisztérium az Állami Építészeti Bizottsággal együttműködve jár el. A csehszlovák műemléki törvény értelmében a művelődési miniszter javaslatára a kormány nyilváníthat valamely építményt nemzeti műemlékké. A műemlékrezervációvá nyilvánításra a művelődési miniszter illetékes az érdekelt társminisztériumokkal egyetértésben. Védett zónává valamely területet a kerületi nemzeti bizottság végrehajtó szervei nyilváníthatnak az érdekelt hivatalokkal egyetértésben. A magyar műemléki törvény az ingó emlékek (a nemzeti érdekű magángyűjteményben elhelyezett tárgyak és a nemzeti érdekű muzeális értéktárgyakká nyilvánított tárgyak) feletti felügyeleti jogkört — s így a védetté nyilvánítás jogkörét is a Művelődésügyi Minisztériumra ruházta, s ugyanígy a műszaki emlékké nyilvánítást is e minisztérium feladatává tette. Az ingatlan emlékek, vagyis a műemlékek vonatkozásában az építésügyi miniszter a művelődésügyi miniszterrel egyetértésben jogosult intézkedni A védett területté nyilvánítás ügyében az építésügyi és művelődésügyi miniszter a földművelésügyi miniszterrel és más tárcák vezetőivel intézkedik.

4