Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Sallay Marianne – Sedlmayr János: A soproni középkori zsinagóga

199. kép. A zsinagógaterem nyugat felé, a helyreállítás után két-két keskeny, csúcsíves, mérműves ablak bontja meg. A keleti oldalon egy, a délin mindkét ablak kőrácsa viszonylag épen került elő. Ezeket változatlanul mutattuk be, a másik hármat kiegészítettük: a mérműveket puhamészkőből újrafaragva, színben és a felület kidolgozásában erősen megkülönböztetve a régiektől. A termet gótikus, bordás keresztboltozat fedi. A keleti szakasz bordái és levéldíszes záróköve eredeti állapotban maradtak meg. A bejárat felé eső boltszakasz elpusztult bordáit és a két boltozat közötti hevederívet gipszből, a helyszínen sablonnal kihúzva készítettük el, a fugaosztás imitálása nélkül. Az egykori padlónívó egyértelműen már nem volt meghatározható. A pince építésekor erősen lemélyített szintet mintegy 30—40 cm-rel feltöltöttük, és az új betonaljzatra egyenlő szárú háromszögekből álló, fűrészelt keménymészkő burkolatot terveztünk. A keleti falban feltárt frigyszekrény csúcsíves oromzati kövét - amelyet háromkaréjos vakmórmű díszít — a kváderköves fülke fölé, a falsíkra erősítettük fel. A frigyszekrényeken szokásos héber feliratos márvány vagy kocsik bemélyített helye is látható az oromkövön. A nyugati oldalon a nők számára készült betekintő ablak ép kőkeretébe új rácsot készítettünk, a horonyba pedig tömör, nyitható fatáblát helyeztünk. A zsinagógák legfontosabb berendezési tárgya a felolvasóasztal, az ún. bima volt. Ez a terem közepén vagy a keleti oldalon állt. A fentebb már említett töredékes, faragott kőanyag formái arra engednek következtetni, hogy a darabok baldachinos felolvascSasztalhoz tartoztak. A faragványok között találjuk a baldachint tartó egyetlen középoszlop darabját és a felépítmény valószínű vállköveit. A bimát azonban az aránylag kevés töredék alapján rekonstruálni nem lehetett. Néhány szóval vázolni szeretnénk még a zsinagóga elé épített lakóház helyreállítását, ami az együttes külső megjelenése, az utcaképben elfoglalt helye és összhatása szempontjából igen fontos volt. Az Uj utcai homlokzaton lényegében csak tatarozási munkát kellett végezni, egyetlen földszinti ablak visszaállítása kivételével. A földszinti utcai helyiséget, amelyben a soproni zsidóságra vonatkozó emléktárgyakat és írott dokumentumokat helyezte el az Idegenforgalmi Hivatal, a barokk fiókos dongaboltozat megtartásával állítottuk helyre Az emeleti, műemlékileg jelentéktelen kétszobás lakást részben átalakítottuk és korszerű sítettük. Ezek után vázolni szeretnénk a zsinagóga építéstörténetét, amit a történeti adatok és a feltárt részletek alapján rekonstruálhatunk; és próbáljuk meghatározni helyét a magyar középkori emlékanyagban. A XIII. század végén, a XIV. század elején Sopronba betelepedett német eredetű zsidóság a XIV. század hatvan—hetvenes éveiben megépíttette zsinagógáját az Uj, ill. Zsidó utcában. Erre az időpontra mutat a boltozat bordaszerkezete és a boltozat típusa, valamint a XIV. századi átalakítás előtti csúcsíves ablakok. Továbbá erre következtethetünk a fentebb részletesen tárgyalt történeti adatokból is: 1379-ben már állt az épület, és körülbelül ezekben az években számolhatunk Sopronban először tehetős zsidó kereskedőkkel. A téglány alaprajzú, magas tetejű épület egyszerű, polgári lakóházak dísztermére vagy házikápolnákra emlékeztető térkialakítása — éppen egyszerűsége és mindennapisága miatt — közvetlen kapcsolatok vagy előzmények megállapítására nem nyújt támpontot. Ennek előrebocsátásával szeretnénk mégis felhozni egy olyan analógiát, amelynél a térkialakítás azonossága mellett a részletformák hasonlósága is kimutatható. Ez a méreteiben is nagyjából egyező példa a XIII. századi utolsó évtizedében épült miltenbergi (dél-bajorországi) zsinagóga.

22 (A soproni belsőtere 9,5 X 6,25 m, a miltenbergié 9,2 X 6,2 m.) A kétszakaszos, bordás keresztboltozatú teret — a boltozat ötrészes, és a bordaprofil horonnyal s hengertaggal kísért körtetagból áll —- itt is hevederív választja ketté, és a bordák levéldíszes, rozettás zárókőbe futnak össze. A keskeny, gótikus, mérmű nélküli miltenbergi ablakok elhelyezése is azonos. Ilyen lehetett a soproni zsinagóga ablakainak eredeti kiképzése is, ugyanis a mérművek XV. századiak. A keleti falban elhelyezett frigyszekrény háromszögű oromzati kövét háromkaréjos vakmérmű díszíti, ez megint csak m