Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - G. Sándor Mária: Régészeti kutatások Márévárban

hogy a keleti traktus földszinti és emeleti helyiségei is e korban épülhettek. Ebben az időben a vár tulajdonosa az igen gazdag Bátmonostori Töttös László. Személye is arra enged következtetni, hogy a vár gótikus kiépítése az ő nevéhez fűződik. A XVI. századi adatok — mind a történetiek, mind a régészetiek — igen jelentősek a vár életére vonatkozóan. E század anyagát két részben kell tárgyalnunk, s egy reneszánsz és egy török periódusúra kell osztanunk. A reneszánsz átépítés legjelentősebb emlékeit a keleti oldalon levő boltozatos helyiségben és annak emeleti szintjén találtuk. Kétségtelen, hogy e traktus volt a palotaszárny. Kiépítése már a gótika idején — mint fentebb említettük — megtörtént.

3:5 A továbbiakban meg kell vizsgálnunk, hogy a reneszánsz átépítést ki és mikor végeztette. Kétségtelen, hogy az ajtókeret ívkövén és a másik szemöldökkövön előkerült címer tulajdonosa volt az építtető. Mind a címerpajzs kiképzése, mind a többi reneszánsz kőfaragvány a Szathmáry György püspök által építtetett tettyei palota anyagával mutat formai rokonságot.

34 A maréi kövek tehát a Szathmáry pécsi püspök nevéhez fűződő reneszánsz központ kisugárzásának termékei.

30 Balogh Jolán a maréi kőfaragványokat a kora reneszánsz második szakaszába helyezi,

36 amely kb. 1530 és 1540 közé esik. A tettyei építkezés 1505 és 1521 között folyt, s ezt Balogh Jolán a firenzei quattrocentóhoz kapcsolja, ,,mely olasz formákat a helyi mesterek erősen átalakítottak".

37 Tehát valószínű, hogy ezen helyi mesterek faraghatták Márévár reneszánsz ízlésű köveit. Ezen feltételezésünk annál is valószínűbb, mivel a marévári köveken a díszítőelemek hazai, magyar jellegű motívumokká alakulását figyelhetjük meg. A magyar reneszánsz ezen fejlődési szakaszára mutatott rá Gerevich Tibor, aki e jelenséget a stílus negyedik szakaszának nevezte el. Ekkor az „olasz stíluseredet dacára már a magyar formalátás nyilvánul meg".

38 Véleménye szerint a hazai művészet szempontjából ez a reneszánsznak — nálunk — legfontosabb szakasza. E fejlődés társadalmi hátterére Voit Pál mutatott rá: a központi hatalom felbomlásával a világi és egyházi főurak által foglalkoztatott olasz mesterek magyar tanítványai és azok segédei ekkor már a kisebb hatalmasságok építőkedvét elégítik ki. Ezt fokozza az az építőkényszer, amely a török veszedelem folytán lépett fel.

39 Mindezek alapján márévári reneszánsz kőfaragványainkat az 1520-as évekre kell meghatároznunk . A vár — mint ismeretes — a XVI. században a Várday-családé. Azonban az ásatás során megtalált címer nem a Várdayaké.

40 A címeres ajtókereten levő felirat érdekes célzást tesz arra, hogy az építtető miként jutott a vár birtokába. „Vitézséggel és fegyverrel nyertük ezt a várat" — e felirat arra a már idézett történeti eseményre utal, hogy Várday Jánosné Bakics Pállal az 1526 körüli években a várat visszafoglalja. A címerképben látható szablyát tartó kar a Bakics-család címerében azonos módon szerepel, bár a címerben még több részlet is van.

41 E tény azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egy család címerének kell tekintenünk a Márévárban talált címert, mert sok esetben kőbe csak a címerképet faragták bele.

42 Bakics Pál 1522-ben Kácországból átjött nemes,

43 akinek 1526-ban vitézségéért többek között a király Sziget htet (Szigetvár) adományozza. 1526 után I. Ferdinándnak hódol, és hűséges embere lesz. Mint a forrásokból is ismeretes, özvegy Várdayné ügyes-bajos dolgait is Ferdinánd király rendezteti. Az özvegynek semmiféle rokoni kapcsolata nem mutatható ki Bakics Pállal. Hatalmaskodásainak és vitézségének az eszéki csatában 1537ben bekövetkezett halála vetett véget. A törökök levágott fejét ,,a boldogságos udvarba", azaz Konstantinápolyba küldték.

44 Az eddigiekből minden bizonnyal megállapítható, hogy a reneszánszkori átépítés Bakics Pál nevéhez fűződik. A történeti és művészettörténeti adatok egybehangzó tanúsága szerint tehát a vár reneszánsz átépítését 1526 és 1537 közé kell helyeznünk. Ehhez az építkezéshez kell még kapcsolnunk a vár délnyugati sarkában levő gazdasági jellegű helyiséget és a tőle északra levő két kőpillért. Az ásatási megfigyelések és a források szerint a palotaszárny a török foglalás során pusztul el. A törökök, mint ismeretes, a várat elfoglalják. Az ott talált „izniki" fajansz darab is azt bizonyítja, hogy a hódoltság korai szakaszában használta a török a várat. Mint a forrásokból ismeretes, a későbbiek során rác-törökök élnek a várban. Ezt támasztja alá a nagy számban előkerült „bosnyák" kerámia és az ugyancsak nagyszámú sertéscsont. A sertés fogyasztása is arra mutat, hogy nem mohamedán vallásúak lakták a várat. E kor építkezésének kell tekintenünk — a lelet anyag alapján is — a nyugati oldal déli végében levő szabadkéményes konyhát, valamint a kőpillérekhez csatlakozó, téglából épült helyiségeket. Az itt élő rác-törökök a lelet anyag tanúsága szerint csak a nyugati oldalt használták; a források is ezt bizonyítják. A török hódoltság korára vonatkozóan a történeti és régészeti adatok teljesen egybehangzóak. Jelentős eredménynek kell tekintenünk a „bosnyák" kerámia meghatározását és pontos etnikumhoz kötését.

45 Mind a régészeti, mind a történeti adatok azt bizonyítják, hogy a XVI. század második felében az élet megszűnik a várban. A XVII—XVIII. századi források már mint romot említik. Hitelességüket bizonyítja az erre a korra vonatkozó leletanyag hiánya is.

46 A márévári régészeti kutatások eddigi eredményei azt bizonyítják, hogy a középkor folyamán, de főként a XVI. század első felében pezsgő élet volt a Mecsek keleti részén. A várban előkerült faragott kőanyag az egész hazai reneszánsz kultúra szempontjából jelentős adatokat szolgáltatott. O. Sándor Mária