Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Éri István – Gerőné Krámer Márta – Szentléleky Tihamér: A dörgicsei középkori templomromok

réz, alapmintája poncolt ötágú csillagos. Foglalathelyei üresek. Szarvasi típusú kereszt, a XIII. század közepéről való.

47 Ezenkívül a második periódusban épült előtér északkeleti sarokpillére mögött kialakított ossarium csont an y agában egy nagyméretű vasollót s egy kicsiny, mázatlan, barna festésű és kiöntőcsöves edénykét találtunk, I. Ferdinánd 1553 és 1559-es dénárja kíséretében. A pénzek egyébként a tárgyak korát is jól meghatározzák. (Többek között ez a tény is bizonyítja, hogy a felsődörgicsei korai templomrészt a másikkal egy időben állandóan használták.) * A feltárt felsődörgicsei épületkomplexum és a rávonatkozó történeti adatok ismertetése korántsem oldja meg e templommal kapcsolatos valamennyi felmerült problémánkat. A templom környékének, elsősorban temetőjének feltárásától, további adatok előkerülésétől, megfelelő analógiák felbukkanásától még sokat várhatunk. Éri István—Gerőné Krámer Márta —Szentléleky Tihamér JEGYZETEK 1 Rómer F., A Bakony. 182. 2 Pelárgus János dörgicsei ev. lelkész jelentése a Műemlékek Országos Bizottságának. 1872. 89. sz. 3 Pelárgus jelentéséhez csatolt anyakönyvi bejegyzés. 4 Békejjy, A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban. Bp. 1907. 6 Sági, K., Die spätrömische Bevölkerung der Umgebung von Keszthely. Acta Arch. (19(30) 196. 6 Pelárgus János kézirata. ÜMF. 89/1872. 2—3. old. 7 Kuzsinszky B., A Balaton környékének archaeológiája. Bp. 1920, 152—155. A továbbiakban mindezeket a kőemlékeket Kuzsinszky Bálint szó szerinti leírásában közöljük. Kisebb eltérések csak ott fordulnak elő, ahol az újabb leletekre is tekintettel a leírásokat bővíteni kellett. 8 Ziehen Gy., Pannóniai domborművek. Areh. Ért. U. F. XVII. köt. 127—133. — A harmadik kőlapra: Hampel J., Az eraviscus nép és emlékei. Bud. Rég. IV. köt. Bp. 1892, 68. 9 Kuzsinszky i. m. 154. 10 Uo. 156. old. 195. ábra. 11 Uo. 157. old. 196. ábra. 12 Nagy L., Budapest az ókorban. 2. rész. Bp. 1942, 479—480. 13 Barkóczy L., Brigetio. Diss. Pann. Ser. 2. 40—42. Szeníléleky T., A szombathelyi Isis szentély. Bp. 1960, 17—18. — Utoljára értékelve: Intercisa. I. köt. 200. 14 Brexler, W., Lexicon der Mythologie. Isis címszó. 360. old. 15

Intercisa. I. köt. 205—206. old., LVUI. t, 164. 16 Szentlóleky Tihamér 1958—59. évi ásatásai. 17 Lásd 9, 11. és 12. jegyzet. 18 Kuzsinszky i. m. 147—150, 157—158, 169 — 171. 19 A műemléki feltárások során került elő. Éri István volt szíves az adatot rendelkezésünkre bocsátani. 20 Lásd 12. jegyzet. 21 Arch. Ért. (1960) 234. 22 131 A—II. Aszófő—Kövesd, Veszprém m. 23 A. pannonhalmi Szt. Benedek-rend története. Szerk. Erdélyi László. A. tihanyi apóitság története. X. köt. Bp. 1908/285. 24 Uo. 507. 25 Uo. 20 Uo. 287. 27 Holub J., Zalamegye története a középkorban. III. köt. Dörgicse címszó alatt. (Kézirat. Pécs 1933. Eredetije a zalaegerszegi levéltárban.) 28 Hazai okmánytár. Szerk. Nagy Imre. Győr 1867. 29 Karácsonyi, A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. III. köt. 45. 30 Holub i. m. 31 Zala vármegye története. Oklevéltár. Bp. 1890. 32 Holub. i. m. 33 A tihanyi apátság története. X. köt. 287. 31 OL. Dl. 42627. — Györffy György közlése, akinek támogatásáért és szíves felvilágosításaiért itt mondunk köszönetet. 35 Zsigmond-kori okmánytár. I. köt. 52. 3R Kumorovitz L. B., Veszprémi régészták. 104. old. 252. sz. 37 Monumenta Vaticana Hungáriáé. 392. old. 38 Kumorovitz i. m. 267. sz. 39 Entz Géza szíves közlése. 40 Hazai okmánytár. IV. köt. 5. 41 Zsigmond-kori okmánytár. I. köt. 179. 42 Holub. i. m. 43 Zsigmond-kori okmánytár. II. köt. 442. 44 Békeffy i. m. 153—155. 45 Karácsonyi i. m. 46 Deroko, A., Bodin székhelyén. Építészeti útleírás. Starinar (1928 — 1930) 129. ''Kovács Éva szíves közlése. DIE MITTELALTERLICHEN KIRCHEN RUIN EN VON DÖRGICSE Nördlich der am Balaton liegenden Gemeinde Akali erstreckt sich das heute unter dem Namen Dörgicse bekannte Dorf, das vom 13. Jahrhundert an bis zur jüngsten Zeit drei Dörfer: Alsó-, Felső- und Kisdörgicse (Unteres-, Oberes-und Kleindörgicse) umfaßte. In jedem der drei Dörfer steht eine Kirchenruine aus dem 13. Jahrhundert, die so stark beschädigt waren, daß 1959 unbedingt Instandsetzungsarbeiten durchgeführt werden mußten. Leider kam es nur zur Freilegung und Konservierung der Kirchenruinen von Kis- und Felsődörgicse, die der Kirchenruinen von Alsódörgicse unterblieb. Über den Zustand der Kirchen im 19. Jahrhundert liefern die Zeichnungen, und Beschreibungen der Forseher des vorigen Jahrhunderts wertvolles Quellenmaterial, aus dem wir uns von einigen zugrunde gegangenen Teilen Kenntnis verschaffen können. Eines ist jedoch sicher, daß alle drei Kirchen zu dieser Zeit bereits stark trümmerhaft sind, und in dem besser erhalten gebliebenen Teil der Kirche von Felsődörgicse Heu gespeichert wird. Wertvoll sind die Aufzeichnungen von Flóris Rómer und János Pelárgus zur Identifizierung der behauenen Steine aus der Römerzeit. Das Vorhandensein des römischen Materials warf mehrere wesentliche Fragen auf. Einerseits muß geklärt werden, zu welchem Gebäude oder Bauobjekt die freigelegten behauenen Steine gehörten, anderseits ob zur Römerzeit an der Stelle dieser