Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Éri István – Gerőné Krámer Márta – Szentléleky Tihamér: A dörgicsei középkori templomromok

93. kép. Az 1355. évi oklevél pecsétje jobbágya és két ház szolgája van.

25 Ettől az időtől kezdve a tihanyi apátság birtoklása Felsődörgicsén a XVI. századig kimutatható, viszont 1616-ban a tanúvallat ások alapján sem tudták a világiak kezére jutott birtokrészt a tihanyiak visszaszerezni.

26 1225-ből származó adatunk szerint Ypolth fia Albert dörgicsei 18 ekényi földjét, 3 szőlőjét és kaszáló részét eladja Dörgicse falu népeinek.

27 Holub József megállapította, hogy az említett Albert a Bogát-Radvány-nemzetségből való, amelynek ezen a vidéken több birtoka volt. Három évvel később, 1228-ban ugyancsak Bogát nembeli : Chepán fia Gopol Dörgicse faluban fekvő 10 ekényi földjét, 3 szőlővel, 2 erdőrésszel együtt eladja 12 márkáért, bizonyos Dörgicse falubeli népeknek (Pous, Egidius, Toba, Tywan), a falu közös használatára hagy va az irtott földet. Ugyanakkor tanúsítja, hogy a faluban levő egyháza földjén kívül nem birtokol más földet.

28 Fenti adataink azt mutatják, hogy ennek, a birtokai zömével amúgy is az ország más területén érdekelt nemzetségnek tagjai már a XIII. század elején feladják itteni ősi szállásbirtokuk java részét.

29 Mindössze Kisdörgicsén marad az e nemzetségből származó Dobi-, Monaky- és Fekecs-család kezén a XV—XVI. században is kimutathatóan kisebb részjószág.

30 Azokat a dörgicsei „népeket", akik a nemzetség egyes tagjaitól a felsődörgicsei birtokrészeket megvásárolták, természetesen ugyané nemzetség (esetleg szegényebb sorú) tagjainak is tarthatnánk. Tény az, hogy 1312-ben már nemesekként és egyúttal az itteni templom kegyuraiként szerepelnek, holott Gopol 1228-ban a kegyúri jogot még gyakorolta. Nyilvánvaló, hogy a nemzetségi birtokok fokozatos megszerzése a kegyúri jog birtokbavételével végződött. Ez a folyamat azonban egymagában nem magyarázhatná meg három falu különválását. A világi birtokosok „őrségváltása" nagyjából egy időben mehetett végbe a tihanyi apátság, a veszprémi és székesfehérvári káptalan itteni térfoglalásával. Ez a folyamat indíthatta meg a nemzetségi birtok szétaprózását és a falvak szétválását. A világi és egyházi birtokosok első ismert és számunkra is lényeges adatot tartalmazó pereskedése 1312-ből való. Pál tihanyi apát pörben állt a nemesekkel, akik földjeit elfoglalták. A nemesek között megemlítik Ladislaust, Moys fiát; Michaelt, Tywa fiát; Egidiust, Kadaar fiát (közülük az említett Tywa fia Michael azonos az 1228-ban Dörgicsén birtokossá lett Tywa-val). Végül egyezséget kötnek oly módon, hogy a nemesek 34 holdat átengednek a tihanyi apátságnak, a feldörgicsei egyház kegyuraságát pedig közösen bírják.

31 (Ebből a földből 2 hold egyébként a Szent Péter-egyház körül van.) Számunkra különös jelentősége van ez utóbbi oklevél azon kitételének, hogy a tihanyi apátság és a nemesek közösen bírják az egyház kegy uraságát, mert ez is a hazánkban teljesen ismeretlen alaprajzi megoldású felsődörgicsei templom használatának módjára enged következtetni. Felsődörgicsén az egyházi birtokos mellett élő kisnemesi birtokosokra vonatkozóan még a XVI. század első negyedéből is van néhány adatunk. így tudjuk, hogy 1508-ban, a kisdergicsei beiktatásnál, szomszédok voltak: Szentpéterdergicsci Zárka Domokos és András; s ugyanez évben királyi ember volt Dergicsei Zárka Vince; 1519-ben pedig Zárka Gáspár.

32 Az 1531. évi zalavármegyei adórovás lajstroma szerint Dergicsén Vázsonyi Horváth Jeromosnak van 11 adózó és 12 elhagyott portája, a tihanyi apátnak 5 adózó és 15 szegény vagy puszta portája, Szarka András és más nemesek 7 portája pedig mind puszta. 1532-ben Horváth Jeromos lett úrrá Dergicsén, s az 1534. évi adójegyzék szerint az övé Boldogasszonydergicsén 9 adózó, 5 szegény, 1 tiszti és 1 pusztaporta, Szentpéterdergicsén pedig 7 adózó és 2 olyan porta, amelynek adóját a bíró elengedi. Szarka Domokos özvegyéé 1 adózó és Szarka Andrásé 4 nem adózó porta.

33 Pelárgus János 1872-ben, idézett jelentésében, szóhagyományként jegyezte fel a Szarka-család itteni birtoklására vonatkozó történeti adatot. Ügy véljük, Felsődörgicse birtokosaira vonatkozó adataink alapján bizonyítottnak vehetjük, hogy templomát eredetileg a Bogát-Radványnemzetség valamelyik ága építtette. A kegyúri jog később megoszlott a nemzetségi birtokosok örökébe lépő kisnemesek és az apátság között. * Alsódörgicse kegyura a fehérvári káptalan volt. Egy 1251. évi oklevélből szerzünk tudomást arról, hogy Menchel falu királyi népei és a fehérvári