Magyar Műemlékvédelem 1959-1960 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 2. Budapest, 1964)

Tanulmányok - Éri István – Gerőné Krámer Márta – Szentléleky Tihamér: A dörgicsei középkori templomromok

csak ujjaira támaszkodik. Baljával az íves, befelé hajló és felül volutákban végződő díszt érinti, jobbjával pedig ennek középső részét tartja. A mező peremének alsó szöglete kissé, belső szöglete erőseb­ben sérült; bár az ábrázolás ma már igen rongáló­dott, mégis ki lehet venni, hogy a behajló ujjakat a művész kiterítetten érzékeltette. 9. Homokkőből készített elúc, feltehetően egy sírkő maradványa, amelynek szélessége legalább 60 cm lehetett. Az ábrázolás jobb oldalánál díszí­tetlen, széles keret. Az alak mélyített mezőből emelkedik ki, feltehetően Hygieiát ábrázolta. Csak a vállától lefelé és a felső lábszárának köze­pétől felfelé levő részlete maradt fenn. A nőalak középen szimmetrikusan elhelyezett hosszú redő­zetű ruházatban áll, amelynek öve derékon felül csomóba kötött, Karjait hosszan szabott ujjú chiton felett hymation fedi. Kezében kelyhet tart. Hosszan lenyújtott bal karjára kígyó tekeredik. Keblein a ruharedők szétoszlanak. 10. Két részből álló homokkő gerenda. Egyik keskeny tükrén folyamatos növényi ornamentika, amelyen levelek és feltehetően szirmok váltakoznak. Erősen rongálódott kő, a csaplyukak nyomaival. 11. Vörös permi kőből faragott, leveles oszlopfő töredéke. Átmérője 26 cm. 12. Homokkő szobor alja volt. Csak alsó szöglete maradt fenn. A léctagok után a rajta elhelyezett alapra utalnak a fennmaradt csonkok. Külső szélén felerősítésre szolgáló vájat láthaté). Esetleg díszített sírkert egyik szobor-alapjának talpa, 13. Homokkő szarkofág-fedél homloklapjának töredéke. Szélessége 41 cm, magassága 26 cm. A sarokakroterionnal ellátott homlokzati mező bal sarokrésze maradt fenn, az ívelő középmező töredé­kével. Középütt feltehetően három alak mellképét faragták ki. A középső férfialak elég erősen elmo­sódott. A balján helyet foglaló női alaknak azonban arcvonásai kivehetők. A széles, kerek arcot középen kettéfésült, szabályos hullámos haj keretezi. A nyo­mokból kivehető ruházat kelta viseletre enged következtetni. Talán nem túlzás, hogy az arc­vonásokból is és a fej formájából is bennszülött kelta jellegzetességeket olvashatunk ki. A Nemzeti Múzeumba került, valamint az újon­nan felfedezett kőemlékek római kori sírkerületek­hez (area maceria cincta) tartoztak. A négyszögle­tes kődúcok méretei eltérnek egymástól. A Ziehen Gyula által már ismertetett két kődúc egy sír­kerület darabja volt, mert kiegészíthető nagyságuk egyforma, továbbá oldalukon az összekötő kőtáb­lák beillesztéséhez szükséges azonos vájat fut. A másik két kődúc azonban külön sírkerület darab­ja. Sem az első két kődúccal nem mutatnak azonos méreteket, sem pedig egymáshoz nem hasonlóak. Kődúcok díszítették a kerített sírépületek négy sarkát, míg a szerényebb méretű síremlékeknél mind a négy oldalt kőlapokkal vették körül, ahogy ez az aquincumi síremléken jól látható. 12 A kő sarok­dúcokkal díszített síremlékek készítési ideje ismert. Az I. század végétől egészen a III. század ele­jéig terjed használatuk, midőn még az égetéses temetkezés volt általánosan elterjedt. Kődúc ­7* 75. kép. Felsődörgicsei római homokkő diic, rajta női alak sorozataink azonban szűkebb időhatárok közé szoríthatók. A II. század végén, annak 80-as éveitől az ún. kelta hatások alatt álló, a kelta motívumok vonalát mutató szegélyezés terjed el általánosan Pannóniában és Noricumban. 13 Az összetartozó két kődúc mezejét egyenes léc­tagozat zárja le. A fejlett plasztikai díszítés, továb­bá a keleti elemek megjelenése a 11. század közepére vagy az azután következő két-három évtizedre mutat, Ugyancsak erre az időszakra datálható a Minerva-ábrázolásos sarokdúc is. A Hygieia-relief töredéknek csak kicsiny szegélyező része maradt fenn, és így közelebbi megállapításokat nehéz tenni. Azonban a keleti kultuszok erős hatása ezen a kövön is a II. század második felére mutat, hiszen ennyi eltéréssel kell számolnunk a távoli provincia és Itália területei között, ahol ezek az elemek Hadrianus idejében törnek be az ábrázolá­sok körébe is. u Végül időrendben legkésőbbre tehető a kődúcok közül a 8. számú. Ezen a kelta díszítés motivált nyomai látszanak. A datálást alá­támasztják az intercisai kődúc leletek is. Az egyik ábrázolás testtartásban is rokonságot mutat 8. sz. kődúcunk meztelen, leplet tartó alakjával. 15 A Bala­ton vidékére a feliratos kőemlékek szerint részint a legio II adiutrix leszerelt katonái, részint — a legújabb örvényesi ásatások anyaga szerint is — az intercisai katonai alakulatok leszerelt veteránjai 99

Next

/
Thumbnails
Contents