Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Ferenczy Károly: Kastélyok felhasználása és helyreállítása

35. kép. Val. „Ürményi"-kastély helyreállítás közbon égett épületének egy parkos ligetben ma is emlékeztető falcsonkja. Az elvi álláspont : a műemléki kastélyok megmentése és megőrzése, gyakorlatilag az épület mielőbbi megfelelő rendeltetéshez juttatását jelentette. Sajnos ez a legésszerűbb és leghatékonyabb biztosítási mód hatósági kezdeményezésre alig sikerült. A műemléki hatóság kellő súly és létszám hiányában saját elképzeléseit ritkán tudta eredményre vinni. így kötelességszerűen nem maradt más hátra, mint. a részben vagy teljesen üres kastélyok legsürgősebb állagmegóvását a szűk műemléki költségfedezetből elvégeztetni, vagy erre a célra más szervek támogatását megnyerni. Az is előfordult, hogy megfelelő gazda hiányában a korábbi állagbiztosítási munkák is kétes értékűvé váltak. A gyömrői „Teleki"-kastély háború után elpusztult és 1955-ben teljesen megújított fedélszéke és héjazata ma ismét tátongó hiányokkal pusztul, a garázda elemek pusztítását az ajtók és ablakok befalazása sem tudta feltartóztatni, mert azokat kitörték. Az újabban végeztetett ilyen jellegű állagbiztosítási munkák azonban már több maradandósággal kecsegtetnek. Ilyen például említjük az 1956-ban készült szécsényi „Forgách"kastély tető-felújítását. Az 1956-tól fokozatosan megnőtt műemléki költségvetési keret adta lehetőségben érlelődött meg az az elhatározás, hogy az üresen álló romos állapotú, de műemlékileg jelentős kastélyoknál a legszükségesebb állagbiztosítási munkákat el kellene végezni. Mindenekelőtt a tetőzetet kell helyreállítani, a nyílásokat elfalazni és egy gondnoki lakás kialakításával, gondnok beköltöztetésévcl az ellenőrzést biztosítani. Ennek a törekvésnek a jegyében állagbiztosítási tervek készültek a lovasberényi „Cziráky"-, a nagycenki „Széchenyi"-, a váli „Ürményi"-, stb. kastélyokhoz. A nagycenki kastélynál, amely a legkülönbözőbb t ényezők szerencsétlen összetalálkozása révén, nagyszabású épületkomplexuma ellenére -— vagy talán épp ezért —• és történeti vonatkozásai ellenérc, szinte halálos beteggé vált, végül is 1958-ban el lehetett érni, hogy a most elkészült tetőszékével legalább a főépületét meg lehet menteni. A váli helyreállítási munkák is szépen haladnak. Sajnos, a műemlékeket gondnokolok állásainak szervezése mindezideig nem történt meg, és az üresen álló kastélyok karhatalmi őrzését sem lehetett biztosítani. A körmendi „Batthyány"-kastély példája mutatja, hogy a fegyveres alakulattól polgári célokra átadott, de fel nem használt épület az átadás után rohamos pusztulásnak indult. A nagyszabású, jelentékeny kastély valamelyes biztosítására — meghatározott keretek között — „még