Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Rozványiné Tombor Ilona – Gergelyffy András: Műemlékek tudományos kutatása

történeti feldolgozása szempontjából legnagyobb jelentőségű topográfia-sorozatra térünk ki. Az osztrák, német, cseh területen fél évszázada folyó munka nálunk még alighogy megkezdődött. Az esztergomi kötet után első jelentkezése könyvkiadásunkban Genthon István kistopográfiájának megjelenése 1951-ben, amely a német és osztrák Dehio-Handbuchokhoz hasonlóan valamennyi műemlék rövid leírásán keresztül válik az ország műemlékeinek könnyen kezelhető kézikönyvévé. Noha a lejárásos előkészítést nélkülöző mű hibalehetőségei sokszorozottak a lejáráson alapuló nagytopográfiával szemben, ez utóbbinak híján Genthon müve műemlék-állományunknak a szakirodalom adatai alapján történő regisztrálását is jelentette. A Magyar Tudományos Akadémia kiadásában indultak útjukra Deresényi Dezső szerkesztésében a Gerevich Tibor kezdeményezését folytató nagytopográfiai sorozat második és további kötetei is. Elsőnek 1953-ban az egykori Sopron megye műemlékeiről szóló kötet jelent meg. A bőséges és reprezentatív műemlékanyaggal rendelkező országrész feldolgozása az egész életművét ennek a területnek szentelő s Burgenland topográfiai munkájában társszerzőként dolgozó Csatkai Endre műve. A könyv megjelenését követően rendezett vita sok módszertani kérdés tisztázásához nyújtott segítséget, s nem egy kérdésben fontos útmutatással szolgált a további kötetek munkálataihoz. A következő, Nógrád megyei kötet 1954-ben jelent meg. Itt egy átlagos műemlékanyaggal rendelkező terület feldolgozásáról volt szó. Főszerzője Genthon István volt. 1955-ben jelent meg Budapest műemléki topográfiájának első kötete, amely az első kerület műemlékeit vette leltárba. Itt a soproni kötetben még erősen ingadozó terminológia tisztulása már jó lépéssel előrehaladt, megkönnyítve a további kötetek hasonló problémáinak megoldását s elősegítve a sorozat szaknyelvének egységesítését, ami a leírások egyértelműségéhez elengedhetetlenül szükséges. Az ország legfontosabb műemléki együttesét, a budai várat feldolgozó kötet főleg Pogány Frigyes és Horler Miklós munkája. Deresényi Dezső szerkesztésében jelent meg a sorozat legújabban, 1958-ban napvilágot látott kétkötetes Pest megyei része, amely újra bizonyítékául szolgált a topográfiai munka szükségességének : a fővárost közvetlenül környező, heterogén műemlékanyaggal rendelkező terület oly tömegét szolgáltatta az eddig ismeretlen műemlékeknek, hogy az ország többi részétől is joggal várhatjuk műemlékeink számának felduzzadását. Tagadhatatlan, hogy manapság a topográfiai sorozat a legjelentékenyebb műemléki publikációnk. Mindamellett szükség van más jellegű kiadványokra is. A Képzőművészeti Alap kiadóvállalata még 1953-ban megindítja a Magyar Műemlékek c. sorozatot, amely Zádor Annának a Nemzeti Múzeumról, valamint Deresényi Dezsőnek és Gerő Lászlónak a sárospataki Rákóczi-várról írott művével indul, hogy aztán a sorozat inkább városmonográfiákra specializálja magát (Csatkai : Sopron, Gerő : Eger, Fitz Jenő : Székesfehérvár, Zolnay—Deresényi : Esztergom, Balogh István : Debrecen, legújabban pedig Gerő László és Entz Géza közös műve a Balaton környék műemlékeiről, valamint Bálint Sándor Szegedről szóló könyve). Teljes tudományos feldolgozást ad Balogh Jolán az esztergomi Bakócz-kápolnáról és Csemegi József a budavári Mátyás-templomról. Ilyen jellegű munka Entz Gézának a gyulafehérvári székesegyházról írt monográfiája is. Ami a városmonográfiákat illeti, azoknak később egy másik sorozata is megindul. A városképi és műemléki vizsgálatok anyagán alapszik a Városképek— műemlékek Papp Imre által szerkesztett sorozata, amelynek kötetei közül (a Műszaki Kiadónál) eddig három látott napvilágot (Korompay György : Veszprém, Deresényi—Pogány : Pécs és Gerő László—Sedímayr János : Pápa). Végül az Akadémiai Kiadónál jelent meg az időközben elhunyt Borbíró Virgil és Valló István könyve Győr városépítés-történetéről. Az utóbbi években megindult a nagy magyar építészek monográfiáinak sorozata is. Két eíső kötetét Ybl Ervinnek Ybl Miklósról, valamint Rados Jenőnek Iliid Józseíről szóló könyve jelenti. A műemlékügy népszerűsítésének egyik legjobb eszközét olcsó kiadványaink jelentik. Mint legfontosabbat az 1955 óta megjelenő Műemlékeink c. sorozatot említjük, amely hatforintos árával és tetszetős kiállításával hamarosan megnyerte az olvasóközönség bizalmát. A népszerűsítő, idegenforgalmi és egyéb kiadványoknak ma már mindenféle igényhez és ízléshez alkalmazkodó sok válfaja elégíti ki az olvasóközönség különböző érdeklődésű és tanultságú rétegeit, amihez hozzájárul az utóbbi években a vidéki publikációk számának örvendetes gyarapodása is (hogy csak egynéhányat említsünk : a Veszprém megyei idegenforgalmi füzetek, a székesfehérvári István király múzeum kiadványai, a miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei és Evkönyve, a Borsod megyei Idegenforgalmi Hivatal kiadványai, a Baranya megyét, Egert, Kőszeget ismertető kisebb-nagyobb kötetek, ill. füzetek, a nyírbátori Báthori István Múzeum füzetei stb.). Vannak írásművek, amelyek a műemlékvédelem elvi alapjaival vagy gyakorlati módszertanával foglalkoznak, vagy pedig a műemlékvédelem gyakorlatának múltjára visszatekintve, a jövő számára hasznosítható tanulságokat igyekszenek megvilágítani. Ez utóbbiak közé tartozik mindenekelőtt két cikk, melyek egyikét Deresényi Dezső írta 1952-ben, s ez 1945-től tárgyalja a magyar műemlékvédelem történetét, a másik Entz Géza tollából született 1957-ben az utolsó három év magyar műemlékvédelméről. Korszakunk kezdetén, 1950-ben jelent meg Gerő László Megelőző műemlékvédelem c. már említett írása, amely, mint már címe is mutatja, az előzetes intézkedések módszerét ismerteti, amely legtöbb esetben az egyedüli hathatós beavatkozást jelenti