Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)

Dercsényi Dezső: Tíz év magyar műemlékvédelme

zésével együtt való megőrzése és bemutatása történelmi jelentőségű. Mint a települések, elsősorban a falvak egyetlen nagyobb ingatlana természetesen fokozott mértékben sérültek a háborúban. Hálás célpontjai voltak a beszállásolóknak, s ezzel együtt a tüzérségi tűznek, légitámadásoknak. A harci cselekmények lezajlása előtt vagy utána tulajdonosok legnagyobb része elhagyta az épületeket, melyek közül számos a kirablás, a feldúlás martaléka lett. Elősegítette az épületek súlyos károsodását az a körülmény is, hogy legtöbbje a falu határában, parktólkörülvéve, egyedül állt, s így sokáig nem lehetett az épületek további rongálását megakadályozni. Végül az így megrongált épületek további pusztulását állaguk is elősegítette. Kastélyaink legnagyobb része a XVII]. század második és a XIX. század első felében épüli. Szerkezeteik az elmúlt 150—200 év után mindenképpen felújításra szorultak volna, hiszen csaposgerenda födémeik a felfekvési helyeken elkorhadtak, kisebb beázásoktól is rohamosan gombásodni kezdtek. A helyreállításkor tehát igen jelentékeny költségekkel kelleti számolni. Még nehezebb volt új célról és tartalomról gondoskodni, amely a kastély műemléki értékeinek megóvása mellett azoknak mai életünkbe való bekapcsolását lehetővé teszi. Bár a műszaki, gazdasági, társadalmi problémák együttes jelentkezése természetesen erősen hátráltatta a helyreállításokat, jó néhány műemlék példaszerű helyreállításáról és felhasználásáról számolhatunk be az alábbi tanulmányokban. Az emlékanyag ma még rongált vagy romos, felhasználás nélküli, vagy értékéhez mérten helytelen felhasználásnak megszüntetése feladataink legsúlyosabb, egyben legsürgősebb részét alkotják. Nem követhetjük azt az ideális csehszlovák példát, ahol több mint 100 kastély eredeti berendezésével, mint „kastély", tehát múzeum szolgál és fantasztikus méretű látogatottságnak örvend. De követni szeretnénk a lengyel példát, ahol nagyobb beruházás céljaira csak akkor szabad új épületet emelni, ha műemléket nem lehet erre felhasználni. Az egyházi műemlékek helyzete rendkívül sokféle, változatos képet mutatott 1949-ben, s ezt a jellegzetességét máig is megtartót ta. A kisebb falusi, városi templomokat ha érte is károsodás, hiányosságaikon a kisebb közösségek könnyebben tudtak maguk segíteni. Ez azonban csak a katolikus, református és evangélikus egyházakra állt, mert a görögkeleti szertartású és az izraelita templomok fenntartó egyházközségek híjával rendkívül súlyos helyzetbe kerültek. Az előbbi csoportokba tartozó egyházak közül is nehezen megoldható problémák a nagyobb méretű püspöki templomok, amelyeknél a jelentősebb anyagi alap megszervezése sokkal nagyobb nehézségeket okozott. Kezdetben a kormányzat négy felekezet egyegy nagy, műemléki templomának helyreállítását vállalta. így indult meg az esztergomi bazilika, a debreceni Nagytemplom, a várbeli evangélikus templom és az óbudai zsinagóga helyreállítása. A tűzsújtotta budapesti lipótvárosi bazilika állami költségen való teljes helyreállítása ezeken felül 1 orient. Végül a kiemelkedő műemléki helyreállítások közé kell sorolni a budai Mátyás-templomot, amely szintén teljesen állami költségen épült. Nagyrészt a püspökség saját erejéből fejeződött be a szombathelyi székesegyház helyreállítása, amely talán a legsúlyosabban sérüli egyházi műemlékünk volt. A műemléki hitelekkel elsősorban olyan falusi épületek helyreállítását segélyeztük, melyeket kisiétszámú egyházközségük nem tudott volna elvégezni, és kiemelkedő műemléki értékűek (Sopronbánfalva Mária Magdolna-templom stb.). Tgen rossz állapotba kerültek a budapesti templomok, s itt a döntő fordulatot az ellenforradalom során megsérüli épületek helyreállítása jelentette. Ennek kapcsán valamennyi budapesti műemléki templom korszerű restaurálásra kerüli, s a munkálatok nagy része már befejeződött, vagy a befejezéshez közeledik. A görögkeleti szertartású templomok a hívők elenyésző kis száma miatt, úgyszólván teljesen az állami támogatásra szorulnak. így állítót ták helyre a budapesti Petőfi téri, a miskolci görögkeleti templomokat. Az izraelita templomok mellet 1 is hiányzanak a fenntartó egyházközségek, és az épületek úgyszólván kivétel nélkül súlyosan sérültek, nemcsak a közvetlen háborús események miat 1, hanem a háborús évek tervszerű zsidóüldözéseinek folyományaként . A kérdés megoldását megnehezít i,hogy ezeknek az elhagyott épületeknek más célra való felhasználását vallási meggondolások megnehezítik. Az ipari és népi emlékek — mint már lentebb kifejtettük — a szocialista műemlékvédelem kiterjesztése során kerültek megőrzésre. Az ipari emlékeknél főként a korszerű használat igénye (pl. hidak kibővítése, malmok gazdaságos felhasználása) okozott problémát. A népi építészet fenntartásában pedig az a mélyreható társadalmi változás, amely a magyar faluban szemünk láttára lejátszódik. A szinte még feudális helyzetben élő falusi lakosság földhöz jutva, a korszerű nagyüzemi gazdálkodás eredményére támaszkodva, szabadulni akart korábbi életének nyomorúságos keretétől, még akkor is, ha az őseinek sokszor egyedülálló művészi díszítésű, alkotókészségének anyagszerű, rendkívül ökonomikus, célszerű emléke. Parasztságunk újakkal akarja felcserélni régi házait, mert már nem elégíti ki a régi életforma. Ugyanazt tapasztaljuk a népi építészet vonalán, ami etnográfus kollégáinkat a szellemi és tárgyi néprajz vonalán a legsürgősebb gyűjtésre ösztönzi. Nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedben falun épült a legtöbb ház, és faluképeink szempontjából sem elhanyagolható az a körülmény, hogy az új építkezések korszerű anyagokkal és szerkezetekkel, de az értékes és jellegzetes hazai faluképbe illeszkedve folyjanak, amire a tájbailleszkcdő, a helyi adottságokat nagymértékben figyelembevevő népi építészeti anyag számbavétele, feldolgozása, kiemelkedő emlékeinek fenntartása nélkül nincs lehetőségünk. E problémákkal teli feladat súlyosságát fokozza, hogy a tárgyalt időszak kezdetén a védendő anyag kiválasztása sem indult meg, az épületek nagyrésze nem készült időtálló anyagokból, vagy