Magyar Műemlékvédelem 1949-1959 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 1. Budapest, 1960)
Dercsényi Dezső: Tíz év magyar műemlékvédelme
8. kép. Veszprém. A püspöki palota helyreállított homlokzatn éppen ma már 1 illót 1 tűzveszélyes fedéssel áll. Végül az épületek szinte kivétel nélkül magántulajdonban vannak, s ezzel is megnehezedik az álla mi beavatkozás lehetősége. Számításba kell vennünk, hogy az emlékanyag nem is kis részét csak tudományos dokumentációban őrizhet jük meg, s tájegységenként kiválogatott — rendszeriül megvásárolandó •— legkiválóbb emlékekre koncentráljuk erőinket. Végül a romokról is néhány szót. A magyar műemléki helyzet fájdalmas sajátossága, hogy a római, szláv, középkori emlékanyag igen jelentős része romokban maradi ránk, neun ritkán feltáratlanul a föld mélyén pihen. E tény történelmi igazolását jól tudjuk, jelentőségét három nagy feltárás, az esztergomin, visegrádin és a budai várban folytatott ásatás messzemenően bizonyítja: középkori, reneszánsz kultúránk igazi mélységében és értékében csak ezek nyomán bontakozott ki a laikusok és a szakemberek előtt. E romokhoz kell számítani honvédő szabadságharcaink, végvári műveltségünk értékes emlékeit, a várakat is. A feltárt és konzervált esztergomi, székesfehérvári, szombathelyi, óbudai emlékek kivételével a romkonzerválás 1erén 1949 előtt kevés történt. Első leiadataink közt is természetesen háttérbe szorullak. Az elmúlt évek során azonban olyan várak, templomok, archeológiai emlékek konzerválása indult meg, amelyeket eddig még nem bolygatott a kutató ásó, és melyekhez még nem nyúlt a kőműves. Visegrád, Diósgyőr, a sárospataki vár, a Balaton környékének várai és romjai e munkának eredményes bizonyítékai. A helyreállítás módszerei. Az örökség, amelyet 1949-ben a magyar műemlékvédelem átvett, a törvényhozási hiányosságok, a szervezet kiépítetlen volta és a háborús károk miatt nem volt nagy. Egy ponton, s meg kell állapítanunk, talán a legfontosabb kérdésben, a helyreállítás, a védelem módszerének problémáinál az 1934—-49. ('vek gyakorlata igen jelentős alapot szolgáltatót 1 mai eljárásunk, szendéietünk formálásánál. Az esztergomi királyi várpalota helyreállítása számunkra az a mintakép, amelynek módszerét lényegében magunkénak valljuk ma is. Az itt alkalmazott helyreállítási elvek talán egyetlen mondatban is meghatározhatók : a helyreállítás szigorúan tudományos alapokon nyugszik, de számol a laikus, a néző igényeivel is, amikor a műemléket élménytkeltő módon mulatja be." Tudjuk, hogy a műemléki helyreállítás mindig egyedi probléma, s így módszerének alapelveit lehet csak rögzíteni. Ezek között az alapelvek között első helyen szerepel a tudományos hitelesség, mert hisszük és valljuk, hogy a műemlék kora társadalmának, történelmi helyzetének, technikai és művészeti fejlettségének hű lükre. Ennek megőrzése, későbbi korok jelentős hozzátételeivel együtt való fenntartása és bemutatása a műemlékvédelem feladata. Ugyanakkor tudjuk és valljuk azt is, hogy