Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Sonkoly Károly: A pécsi sóház. Pécs újkori építészete egy belvárosi ház históriájának tükrében

egy kisméretű, a kincstári telken állott török fürdőt is sikerült felfedeznünk, amelynek maradványai ma is láthatók.

71 Talán ez is - a fentebb, a Király utca 15. sz.-nál említett „mosché"-hoz hasonlóan - a hódoltság korában itt volt derviskolostorhoz tartozhatott. Az ELSŐ SÓHÁZ A 17. SZÁZAD VÉGÉN - 18. SZÁZAD ELEJÉN A török kiűzése, 1686 októbere után nem sokkal készítette el Joseph de Haüy, a badeni sereg hadmérnök ezredese Pécs belvárosának térképét

72 (2. kép), amelyet Karlsruhéban őriznek.

73 Ezen szerepel a mai Király utca, de - mivel az erődítéseken kívül csak a jelentősebb épületeket, az utcákat és a tereket jelölte - a szóban forgó telek és az esetleg rajta álló ház, házak nincsenek külön feltüntetve. Egy másik, korabeli ábrázoláson, a bécsi Hofkammerarchiv-ban Pataki Vidor által megtalált, Pécs 1686-os ostromát bemutató tollrajzon csak a Belváros nyugati része látszik.

74 Erről azonban megállapítható, hogy a városban több ház, köztük emeletesek is túlélték a visszafoglalás harcai során történt rombolásokat, gyújtogatásokat,

75 csak a tetők pusztultak el, vagy némelyiknél a felső szint lett romos.

76 Még inkább feltételezhető, hogy hasonló, vagy jobb volt a helyzet a Belváros keleti felében, amely távolabb esett a körülzárt Püspökvártól.

77 Pontosabb képet kapunk egy 1687-ben keletkezett, írott forrás révén, Ezen év nyarán az Udvari Kamara összeírást végeztetett a meghódított területen, Baranyában Christian de Vincentcz pécsi és Nagy László csáktornyai kamarai prefektusokkal.

78 Ebből megismerhetjük Pécs akkori állapotát. A város conscriptiójának forrásértéke egyenetlen.

79 Első részében pontosabb, később már egyre felületesebb munka, Szerencsénkre a mai Király utca - akkor Nagy utca (Magna piatea) - 15. sz. telekre lokalizálható, fentebb már tárgyalt, korábban mecsetnek vélt, mohamedán vallási épület

80 révén beazonosítható a dolgozatunk tárgyát képező ingatlan. Forrásunk szerint: „Ugyanabban az utcában a hadsereg Komisszáriusainak házáig van 7 mindkét oldalon falazott, de közülük a felső szomszédos romos ház [,..] A Komisszáriusoknak egy másik háza, mely mellett áll egy nagy, jókarban lévő ház és egy Mosché",

81 Világos, hogy a szóban forgó telken ház állt 1687-ben, amelyet a hadbiztosság használt a mellette lévő épülettel együtt. A funkcióból és a körülményekből az is valószínű, hogy ez egy jó állapotban lévő, az ostromot komolyabb sérülések nélkül átvészelő, feltételezhetően középkori eredetű és emeletes ház volt az ingatlan utcafrontján. Ennek szokatlan hosszúságából - amint ez a későbbi forrásokból kitűnik - arra következtethetünk, hogy a középkorban két, vagy több épület, illetve telek lehetett itt.

82 Az 1687-es conscriptio vonatkozó szövegrészét akár úgy is interpretálhatjuk, hogy a hadi komisszáriusok kezén említett házak ezek. Mindenesetre, az ingatlan gazdája a viszszafoglalástól csaknem korunkig a kincstár volt. A töröktől visszahódított területeken azoknak a birtokosoknak is fegyverváltságot kellett fizetniük, akik igazolni tudták tulajdonjogukat.

83 A pécsi Belváros esetében még erről sem lehetett szó. Evlia Cselebitől tudjuk, hogy az ő látogatása idején a keresztények már a külvárosban laktak,

84 bár egy helytörténeti munka csak az 1664-es, Zrínyi-féle ostrom következményének mondja kitelepítésüket,

85 Itt 1686 után szinte az egész város területe a korona kezére került, Többnyire adományként, illetve díj lefizetése ellenében kaptak telkeket, házakat a szerzetesrendek, a katonai vezetők, tisztek, az állami hivatalnokok és a betelepülő, jórészt német polgárok.

86 Egyes ingatlanokat azonban megtartott a kincstár, Ezek közé tartozott a szóban forgó fundus is, Eredeti kiterjedését nem ismerjük, de akkor még valószínűleg ide tartozott a későbbi Hattyú-telek (ma Király utca 15.) is, a rajta álló mohamedán vallási épülettel együtt. Ez az ingatlan a 18. sz. elején már a városé.

87 A jelenlegi, 11. sz. területe még ekkor is nagyobb maradt a mostaninál. Madas József az ún, 1722-es telekkönyv alapján készített rekonstrukciós térképén

88 látszik, hogy a 18. század első felében még ennek része a mai Mária utca 4, sz. is, amely a 19. század közepéig a Sóház kertje volt,

89 (3. kép) Az 1695-ös pécsi összeírásban, 127. sz. alatt az egyemeletes, cseréppel fedett „Domus annonaria" szerepel,

90 Gabonásház-nak is fordíthatnánk, de ez a kifejezés többet takar egyszerű magtárnál, amint ezt a később felhozandó, közvetett bizonyítékok is alátámasztják, Az 1695-ös conscriptio bizonyos értelemben a visszafoglalás utáni években konszolidálódó város első telekkönyve, Az ingatlanoknál hozza a tulajdonosukat is, Ez a 127, sz, tételnél hiányzik, feltesszük azért, mert a kincstáré, A szöveg alapján a „Domus annonaria" még a funkciót tekintve sem jelenthet magtárat, Az itt felsorolt helyiségek egy olyan, emeletes, többsejtes épületre vallanak, amely nem lehetett granarium. Az „in super" kifejezést úgy fordíthatjuk, mint az 1687-es conscriptio hasonló leírásaiban gyakori „desuper"-t.

91 A forrásból kiderül, hogy az emeleten öt szoba volt, a földszinten pedig, egy konyha mellett, négy helyiség, camera (esetleg boltozott), amelyek talán gabonatárolásra szolgálhattak. A telek szélén még egy istállót is említenek. „Domus annonaria"-t a fentiek, valamint az „annonarium" és az „annonarius" szavak jelentését is figyelembe véve

92 gabonaadót, terményadót, adót begyűjtő hivatal épületének vélhetjük,

93 A szóban forgó objektumra vonatkozó következő, Madas által hozott adat már a 18. század első feléből származik.

94 Pécs 1722-es telekkönyve szerint a