Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Marosi Ernő: A műemléki örökség

A MŰEMLÉKI ÖRÖKSÉG Devalválódóban és a hivatalos szóhasználatból látszólag kiszorulóban van a műemlék fogalma, amely pedig az előző két évszázad kulturális életében és tevékenységében tiszteletre méltó szerepet játszott. A látszatot intézmények, folyóiratok névváltozásai keltik. Remélhetőleg csak látszatról van szó, amit a pillanatnyi követelményeknek megfelelni igyekvés, szervilis mellékízű, tisztviselői túlbuzgalma kelt, A kulturális örökség most divatba jövő gyűjtőfogalmának egésze ugyanis semmiképpen nem helyezi érvényen kívül s nem is váltja fel annak egyik részét, a műemlékeket, Ha immár törvény van a kulturális örökség más fajtáinak is a műemlékekéhez hasonló védelméről, ennek érvénye nem megszűntető, hanem csakis kiterjesztő lehet, Értelme mindenekelőtt abban rejlik, hogy a kulturális hagyomány egységét, s a fennmaradás és a megőrzés fizikai feltételeitől függetlenül, ápolásának azonos követelményét fogalmazza meg. Ebben az egységben és azonosságban a civilizáció s a kultúra szellemi jellege nyer fokozott hangsúlyt: egy olyan aspektus, amely kezdettől alapja volt a műemlékvédelemnek is, idővel azonban egyre inkább a védelem technikai beavatkozásaira szűkült. Az örökség szó mindenekelőtt a múlt és a jelenkor közötti kapcsolatot hangsúlyozza: az átörökített tárgy üzenethordozó, az átörökítés maga valamely értéknek a folyamatosságát biztosítja. Ez az érték nem elsősorban materiális javakat vagy előnyöket jelent; az öröklés nem nyereség. Ami a befogadó (a „címzett") szempontjából örökség, az az eredeti tulajdonos (a „feladó", az örökhagyó) szempontjából: hagyaték. A tradíció nem más, mint folytonosan örökséggé váló hagyatékok láncolata, s e lánc megszakadása a civilizáció folyamatosságának törésével egyenlő. Mint az egyén vagy a családok életében is, az öröklést a kontinuitás-tudat (másként: a kegyelet) különbözteti meg a vagyon puszta átháramlásától, A kulturális örökség fogalma felfogásunk szerint nem ellentétes az emlék fogaimával, hanem - úgy, ahogyan az ezzel a kategóriával élő történeti diszciplínák számára általában - annak alapvetően szellemi értékként való értelmezését igényli. Egyedül ez a felfogás jelentheti a közös nevezőt különféle formái között, Ugyanezért szükséges továbbra is a művészeti emlék (a „műemlék") sajátos értékkategóriájának megkülönböztetése, Az emlékfogalom ma átalakulásban (válságban) van, Az útkeresés jele a hagyományos műemlékvédelem eddigiektől eltérő szervezeti kereteinek és feladatköreinek kijelölése is. Az eddigi konszenzus megbomlott: közérdek és magánérdek, kreativitás és konzerváló szándék, fenntartás és haszonszerzés között. Nem ritkák az alapvető definíciók körüli viták: sokszor nagyon is szubjektív értelmezésekkel, amelyek parciális értelmezésmódok és érdekek előtérbe helyezésével magának az emlékfogalomnak univerzális érvényét fenyegetik. Ezért célkitűzése ennek az írásnak az emlékfogalom néhány definitív vonásának taglalása. AZ EMLÉK A JELEN ÉS A TÖRTÉNETISÉG KÖZÖTT

1 A művészettörténet emlékfogalmának kialakulásában a köztudottnál kisebb és másodlagos szerepet játszottak a monumentális emlékművek és épületek. A történelem tárgyi emlékei a gyűjteményekben nyerték el történeti jelentésüket, Az archeológia és a művészettörténet-írás történetében közhelyszerűen Ismert a numizmatika szerepe, amely e történeti diszciplínák kifejlődését messze megelőzi. Legkorábban - már a reneszánsz kezdetei óta - a pénztörténetben hoztak létre olyan kronológiai elrendezésű sorozatokat, amelyek alkalmasak arra, hogy velük történelmi jellegzetességeket és erkölcsöket mutassanak be, végső soron pedig magát a történelmi folyamatot szemléltessék. Úgy tudjuk, hogy először a numizmatika tette meg azt a döntő lépést, amely elválasztja egymástól egyfelől az individuális műalkotást, illetve az egyedi ikonográfiái dokumentumot és másfelől a történelmi, illetve a művészettörténeti emléket.

2 Az a tény, hogy az érméken a kép és a felirat együtt és egymásra vonatkoztatva jelenik meg, a numizmatikának a monumentális művek téma- és kormeghatározásában is kezdettől fogva kulcsfontosságú szerepet biztosított. Az emlékfogalom mint művészettörténeti kategória a műértés és a régiségtan humanisztikus stúdiumaiban alakult ki. Maga az elnevezés kétértelmű, s első jelentésével az emlékműállítás képzetét idézi fel. Valamely emlék keletkezésére nézve az első lehetséges történeti feltevés - a horatiusi Exegi monumentum értelmében - az, hogy azt az emelte, akit ábrázol, Csak lépésről lépésre fejlődött ki a modern művészettörténet emlékfogalma, amelynek elképzelése szerint kollektív szubjektumoknak, így népeknek, az emberiség korszakainak is vannak emlékei. Ezek keletkezésének magyarázatában ke-