Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Papp Júlia: Hazai művészeti, régészeti és építészeti emlékek ismertetése a felvilágosodás és a kora reformkor sajtójában

ig Erdélyt bírta, sőt első esztendeiben mindjárt Uralkodásának, ezt a' kicsin részit a' nagy Birodalomnak utakkal, városokkal, csatornákkal meg építette 's fel-ékesítette ... níntsen az a

1 szegelete az Országnak, mellyben munkás szorgalmatosságoknak eleven, és csudára méltó nyomait nem hagyták volna." Aranka 1796. (66. jegyzetben i. m.) 138, 124 „Hazánk legrégiebb mívészi Emléke"-ként említi Jankovich Miklós az erdélyi Várhelyen felfedezett antik mozaikleletet. FMOM 1825. 473-474. A római nép Erdélyben nincs többé - írja Kővári László - „de mit 170 évi itt uralkodása alatt épített, azt másfél ezredév sem tudá eltörölni." A gepidák, longobárdok, avarok nevének ellenben - folytatja - „nyomatéka nincs; nevökre a szív nem üt sebesebben; nem, mert a mely nemzet csak haszonbérlőként tekinti hazája szent földét, nem épít vagy küzd érette: az ha sírba száll, nevét is utánsepri az enyészet." Kővári László: Erdély építészeti emlékei. „Erdély Régiségei" második, bővített kiadása. Kolozsvárott, 1866, 2. 125 FMOM 1825. 474. 126 A porosz király utasítására az anspachi hegységben talált ókori erődmaradványokat kőfallal vették körül, hogy azok „az időnek emésztő mostohaságától védelmeztessenek." MK 1804. 427. 127 Kovachich Márton kéri az olvasókat, hogy munkáikat latin vagy német nyelven küldjék be, „minthogy ezen tudós Gyűjteményt más idegen Nemzetekkel is kívánná e' Társaság közleni". BMM 1787. 453-454. Az egyetemes és a nemzeti kultúra, illetve az antik és a „modern" művészet változó megítéléséről a korban: Szilágyi János György: „Ismerem helyemet," (A másik Pulszkyéletrajz.) In: Pulszky Ferenc (1814-1897) emlékére, Katalógus/MTA Mművészeti Gyűjtemény. Szerk. Marosi Ernő et al. Budapest, 1997. 25., 27. és Marosi Ernő: Az óságbarát múzeumigazgató. Pulszky és Bizánc művészete. In: Pulszky Ferenc (1814-1897) emlékére. Katalógus/MTA Művészeti Gyűjtemény. Szerk. Marosi Ernő et al. Budapest, 1997. 50-55. 128 „Sarmizegnek" - azaz a dák Sarmizegetusára települt Ulpia Trajanának - „bizonyos ottfekvését" az a romok közül kiásott „szép metszett czifra párkányozattal" díszített oszlop is bizonyítja, melyen a „QIANIARIO QF COLLINA: RF TAVIO FLAMINI QQ PRIM. PRO. IMP. ORDO COL VLP TRAI DACIO SARMIZEG" felirat szerepelt. TGY 1824. X. 31. Egy Bocskay István erdélyi fejedelem korából származó feliratos kő a korábbi „szóbeli hírlelésnek már most valóságos Tanúbizonysága" lett. TGY 1818. I. 69.; TGY 1829. IV. 122. 129 A fentebb említett feliratos kő „annyival ... betsesebb ... emlék, hogy mind Bochkayról reánk áradott szóbeli hagyományt megerősíti, mind pedig Boccátz Jánosnak Kassai Polgár-Mesternek és azon időbeli legdíszessebb Deák Poétánknak Verseit, mellyek külömben elenyésztek volna, fenntartotta; Mi ezen Történeti és Tudományi maradványnak velünk lett közlését Méltóságos Gróf Teleki Lászlónak nyilván köszönnyük," TGY 1818.1, 73. 130 A városban feltárt antik emlékek a régi rómaiak szokásait és „Szombathely városának régi nevét és eredetét nagyobb világosságra hozzák." PMH 1780. I. 18. A daruvári ókori fürdő nyomait bizonyítják „sok ott található régiségek 's metszések." MGY 1790, III. 130. A rohonci kastély hercegi hálószobájában „az egész Battyáni Família le van rajzolva, 's gyönyörűséggel szemlélheti a' Néző, miképpen változtak az öltözetek majd minden Században," MGY 1790, IV, 289, Szombathelyen a „földben találtatott kő rakások megmutatják, ez a' Pannóniának anya városa melly szélesen terjedett-ki a' Rómaiak alatt." MGY 1790. III. 237. Egy ugyanott talált, „kiálló ábrázolásokkal" díszített antik kő újabb bizonysága annak, hogy Schönvisner István „jól nyomozta itten a' Rómaiak' meg-telepedését." HMNT 1791, V. 235. „A Föld' gyomra leghívebb takarója a' régi emlékeknek, és ezek által a' történt dolgoknak igaz fen tartója." TGY 1817. X. 58. ,,A' régiség sok jeles esméretekre vezet bennünket." TGY 1819. IX. 112-114. „Reménylem" - írja Bitnitz Lajos a szombathelyi régiségekről - „édes hazámnak nem teszek kellemetlen munkát, ha ezen gyűjteményt volta szerént leirom, és emlékeiből a' régiek' gondolkozás módját fejtegetni törekedem." TGY 1829. III. 6. 131 PZ 1786. 12. sz. [s. p.] 132 BMM 1787. 453-454. 133 MGY 1790. III. 123. Az Eszék mellett az 1780-as években útépítés során előkerült ókori emlékeket először Katancsics Péter eszéki tanár ismertette és rendszerezte. Katancsics Schönvisner távozása után az egyetem régiségtan professzora lett. Gárdonyi 1926. (7. jegyzetben i. m.) 13. 134 HT 1806. 331 135 Museum Hungaricum 1807. (114. jegyzetben i. m.) 9. 136 HT 1806. 227. 137 TGY 1824. X. 31. és TGY 1829. IV, 122. 138 HT 1806. I. 234-235. 139 Az elsősorban az antik irodalmi és történeti forrásokat kutató humanista írói hagyománnyal szemben a későbbi gyűjtők, az „antikváriusok" számára a régészeti, építészeti, művészeti emlékek gyakran megbízhatóbb információkat adtak az ókorról, mint a könyvek. „Marmor- und Bronzstatuen" - véli Montfaucon „uns mehr über Begräbnisse sagen als die Autoren der Antike". Choay 1997. (2. jegyzetben i. m.) 51. 140 TGY 1821. VIII. 8. 141 UM 1782. II. 65-76. 142 TGY 1819. II. 82. 143 TGY 1821, VIII, 3-38, Bitnitz kiemeli a különböző területeken talált leletanyagok összevetésének, illetve az egyes leletek tanulságaiból meríthető általános következtetések levonásának fontosságát is: „Ugyan is az illy egyes leírások által legbizonyosabban megválaszthatni 's megállapíthatni, mi találtatott valóban minden egyes vidéken: ez azután közönségesebb öszve függésben, nagyobb kiterjedésben tekintve, 's ismét az egyes vidékre alkalmaztatva ezen vidék előidejének legbizonyosabb képét ábrázolandja, és midőn látszóképen tekéntetünket csak egy pontra függesztjük, köröskörül az egész tartomány' állapotja és tekéntete felvilágosul". TGY 1821. VIII. 5. Köztudott ugyanakkor, hogy a történeti forrásként vizsgált tárgyi emlékek tudományos szempontok szerint történő kutatása mellett a 19. század első felétől - a romantika előretörésével párhuzamosan - megerősödnek azok a törekvések is, melyek az emlékanyaghoz kapcsolódó mondák, regék összegyűjtésére, a történeti események átszellemítésére, irodalmi régiókba emelésére irányulnak, Vö. Mednyánszky és Hormayr kapcsán: Endrődi 1998, (76. jegyzetben i. m.) 21. Jellemző példája ennek Attila és a hunok történetének a 19. század második felében megfigyelhető mitologizálódása a hazai képzőmúvészetPen és irodalomban. Papp Júlia: Egy 18. század végi illusztrált zsebalmanach. Magyar Könyvszemle, 103. 1987. 290-291. 144 ,A történeti-evokatív és a művészeti kvalitásokhoz kapcsolódó szempontok" elszigetelhetőségéről a 19. század elején a művészeti emlékek megítélésekor: Endrődi 1998. (76. jegyzetben i. m.) 30. 145 Museum Hungaricum 1807. (114. jegyzetben i. m.) 11. 146 TGY 1817. XI. 31. 147 TGY 1818. VI. 33-34. 148 TGY 1817. XI. 12, 149 TGY 1817. XI. 42. Jankovich kelyhei - melyeket nem örökölt, hanem gyűjtött - „vagy ékes munkájok miatt, vagy pedig régiségeket tekintvén nevezetessek". TGY 1817. XI. 43, 150 TGY 1817. XI. 3-4. 151 TGY 1821. I. 42. 152 TGY 1825. VI. 60, 153 Haliczky Antal óbudai római emlékekről szóló értekezésével „az érdemes Olvasó Közönségnek köz-hasznára" kíván szolgálni. TGV 1820. III. 25. 154 Szakfolyóiratok hiányában ebben az időszakban a gyakran tudósok szerkesztésében vagy közreműködésével megjelenő folyóiratok vállalkoztak a tudományos közlemények megjelentetésére is. 155 Ld. a Függeléket.