Magyar Műemlékvédelem 1991-2001 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 11. Budapest, 2002)

Papp Júlia: Hazai művészeti, régészeti és építészeti emlékek ismertetése a felvilágosodás és a kora reformkor sajtójában

túrában..." (A művelődési téma a 19. század hazai képzőművészetében - egy nemzet-karakterológiai toposz változásának tükrében.) [Megjelenés alatt a Művészettörténeti Értesítőben.] 91 Visegrád nemzeti toposszá válásáról: Marosi 1988. (68. jegyzetben i. m.) és Keserű 1993. (86. jegyzetben i. m.) 227-228. 92 A tatai Tóváros mellett „fekszik azon Őseinknél nevezetes Vár: de már tsak mohos omladékai mutogatják azon hajdani erősségének 's méltóságának emlékeztető Képét, mellyben nagy emlékezetű, Nemzetünknek ditsősége, Honnyunk' hathatós Védelmezője Korvinus Mátyás sok tavasznak kellemeit...elméjének kividámítására fordítá". HT 1807. II. 14. „Ezen Királyi város fénnyé" - olvashatjuk Székesfehérvárról - „minekutánna hatodfélszáz esztendeig tartott volna, szomorú homályba borult... Székes Fejérvár' nevezetes épületinek semmi nyomai sincsenek mai nap; várának csekély részei állanak fenn, a' Budai kaput kivévén, melly vigyázó tornyával egygyütt a' mulandóság' sorsától mind eddig megmenekedett!" TGY 1818. VI. 51-53. Az I. Lipót által lerontatott kanizsai vár csak a „földből kiálló czövekekben mutatja régi fontosságának szomorú maradványait." TGV 1825. VI, 57. 93 Róma a zarándokhoz (1458): „vagy ha sietsz, hát egyszer nézz rám könnyteli szemmel: / lásd millyen lettem hajdani fényem után!" (Weöres Sándor ford.) Janus Pannonius versei. Vál. és szerk. Kardos Tibor. Budapest, 1972. 133-134. 94 Ritoókné Szalay Ágnes: Csezmiczétől Pannóniáig. Janus Pannonius első látogatása Rómában. In: Janus Pannonius és a humanista irodalmi hagyomány. Szerk. Jankovits László, Kecskeméti Gábor. Pécs, 1998, 8.; Choay 1997. (2. jegyzetben i. m.) 32-42 95 „Minthogy már ma e' hajdan kies Városnak helyén" - olvashatjuk Visegrádról - nem lát egyebet az utazó, a' rakás köveknél, ide illik Timonnak ama verse: „Nézd Visegrád régi 's mai állapotját, / Tsudáld abban Isten' 's ebben ember ujját," MGY 1790. III. 189-190. 96 Hopp 1992. (31. jegyzetben í. m); Imre 1995. (31. jegyzetben í. m.); Imre 1996. (31. jegyzetben i, m.); Imre 1997. (31. jegyzetben i. m.).; Papp Júlia: „Vár állott, most kőhalom,,," (A Querela Hungariae-toposz motívumai 18-19, századi hazai romleírásokban,) = Irodalomtörténeti Közlemények, 104. 2000. 115-128. 97 Az „előbbi dicsőségnek csak a szomorú emlékét őrzi" a visegrádi vár romja, Bél 1977, (32, jegyzetben i. m.) 120. „Már rom, és a korvíní ékességnek szomorú emléke", Mátyás nyéki villája is, uo. 121. 98 HT 1806, 426. 99 Az újdonság érték és a történelmi érték egybeolvasztására törekvő 19. századi európai műemlékvédelmi gyakorlatban a „képzeleti", virtuális rekonstrukció valóságossá, kézzelfoghatóvá vált: „a természeti erők pusztító hatásának minden feltűnő nyomát el akarták távolítani, minden hézagot, töredékességet ki akartak egészíteni, újra zárt, egységes egészt akartak előállítani. A lelet visszahelyezése megszületésének eredeti állapotában - ez volt a 19. században minden racionális műemlékgondozás nyíltan vallott és buzgón propagált célja." Riegl 1998. (2. jegyzetben i. m.) 36. 100 TGY 1821. XI. 89. 101 Imre 1995. (31. jegyzetben i. m.) 215-218. 102 Széless 1998. (2. jegyzetben i. m.) 55. Idézi: Lővei Pál: Széless György 1761. évi leírása a Szent Adalbert székesegyház, és a Szent István templom romjairól. Esztergom 1998. [ismertetés] = Műemlékvédelmi Szemle, 8, 1998, 251. 103 Kovalovszky 1981. (78. jegyzetben i. m.) 39-40.; Kovalovszky 1982. (68, jegyzetben i. m.); Endrődi 1998. (76. jegyzetben i. m.) 21. 104 BMH 1801. II. 842-43. 105 S 1808. IX. 125. Aki a vöröskői várban található „régi Szobákat, Palotákat és Tornáczokat megtekinti" - véli Mednyánszky Alajos - „ezeket lehetetlen, hogy ne kedvelje, Hazánk régi időkbeli állapotjába által téve képzelvén magát". TGY 1822. XII, 78, 106 Kovalovszky 1982, (68. jegyzetben i. m.) 30. 107 Keserű 1993. (86, jegyzetben i. m.) 228, 108 HKT 1824. II. 198.; HKT 1825. I. 377. 109 HKT 1825. II. 59. 110 „Tornyaim, 's aggott fedelim kevélyen / Fénylenek; rajtok szelídült galambok / Játszanak; baglyok huhogása megszűnt / Éjjeli setétben". - olvashatjuk például a vajdahunyadi vár helyreállítását ünneplő versben. HM 1826. II. 207. 111 Keserű 1993. (86. jegyzetben i. m.) 227.; Burgen in Mitteleuropa. Ein Handbuch. Hrsg. von der Deutschen Burgenvereinigung e. V. Stuttgart, 1999, Az angolkertek „műrom"-kultuszáról: Buttlar, Adrian von: Az angolkert. Galavics Géza: Magyarországi angolkeitek. Budapest, 1999, 36-41. 112 S 1808. IX. 124-127. Papp 1992, (3. jegyzetben i. m.) 35-36., 147-148. 113 TGY 1821. II. 37-39. és TGY 1827. II, 44. 114 A nemzeti gyűjtemény támogatóinak „az édes Hazájok tökélletes esmérése kedvesebb, mint akár melly idegen Tartományok." Museum Hungaricum. A Nemzeti Gyűjtemények elintézése' feltételei Magyarország hazafiai' számára. Budán, [1807.] 27. Egy tudósító hangsúlyozza, hogy bár az előkerült pénzleletek többsége antik eredetű, található köztük számos magyar emlék is. A Gyulán nemrég talált 500 ezüst pénz például, mint a feliratból és az ábrázolásból kiderül, II, András szlavóniai pénzei lehettek. HT 1807, II. 280-281. 115 TGV1817. X. 136. 116 TGY 1821. VIII. 6. 117 Papp 2001. (8. jegyzetben í. m.) 118 Csak egy példát említsünk a számtalan közül: A „Tóth Országnak nevezetes Városai"-t bemutató sorozat szerzője a 12-13. századra datált daruvári palotát éppúgy ismerteti, mint az Újlaktól nem messze található római romokat, „a'melly Diána temploma, vagy valami közönséges feredő lehetett, mert eggy nagy kövön ez a' metszés látszik: DIANAE SACRUM." MGY 1 790. III. 132-134. A helyi antik és „nemzeti" régiségek felé forduló egyidejű érdeklődés a korban általános jelenség volt: Goethe például megismerkedett a Rajna-völgyének római kori régiségeivel, majd - írja - „Oberlin felhívta figyelmemet a középkor emlékeire, megismertetett a még meglévő romokkal, maradványokkal, pecsétekkel meg okiratokkal". Goethe, Johann Wolfgang: Költészet ós valóság. Ford. Szőllősy Klára. Budapest, 1965. 438. Az antik és a nemzeti motívumok kiegyensúlyozott együttélése a ceremoniális díszítésekben is megfigyelhető: Az I. Ferenc császár névnapja alkalmából Sopronban, a Városházánál elhelyezett „ábrázolást" egy Római vitéz mellett „egy Magyar Huszár", illetve az ország címere díszítette, MK 1804. II. 474-475. A 19. század folyamán a nemzeti motívumok javára erőteljes hangsúlyeltolódás következett be: a milleniumí emlékmű tervezett római diadalív formája ellen például a bírálók „azt az ellenvetést tették, hogy egy római motívumos diadalív nem felelne meg a nemzeti jellegnek," Gábor Eszter: Az ezredéves emlék. Schickedanz Albert milleniumi emlékmű koncepciójának alakulása. = Művészettörténeti Értesítő, 32. 1983. 205. 119 MU 1786. 36. 120 TGV 1827. II. 43-44. 121 Gárdonyi 1926. (7. jegyzetben i. m.) 15. Minden bizonnyal ezzel függ össze az, hogy a vizsgált időszak sajtóirodalmában is a tudományos kutatás tárgyaivá túlnyomó többségben az antik emlékek váltak, A „nemzeti" emlékanyag ismertetésekor és értékelésekor inkább a hazafias szemlélet jut kifejezésre, 122 Bél Mátyás: Hungáriából Magyarország felé. Budapest, 1984. Bev. Tarnai Andor. Budapest, 1984. 18. A klasszikus szövegek tisztaságához akart kritikai módszerek alkalmazásával viszszatérni már Petrarca is. A történelmi távlat megteremtésének igénye motiválta azokat a humanista törekvéseket, hogy az antik szerzők műveit barbarizmusok és kommentárok nélkül olvashassák. Choay 1997. (2. jegyzetben i. m.) 38. 123 „A

1 Romai Nép munkára, és egy Polgári Társaság boldogságának építésére 's fenn tartására termett nép volt, A mi kevés ide-